OKTÓBER: OPTIMISTA VAGYOK!

Tapasztalatok az optimizmus gyakorlásának feldolgozásáról:

Saját példáimon keresztül mutattam be a csoportomnak az optimista gondolkodású óvónéni mintáját. Humorral igyekeztem maradandóvá tenni a szó jelentését a gyerekekben. Elmeséltem nekik, hogy milyen sokat kellett gyakorolnom ahhoz, hogy meg tudjam horgolni az első teknősbékámat. Mindenre hasonlított a sok próbálkozásom: tojásra, virágra csak éppen teknősbékára nem. Bosszankodtam, morgolódtam, de mivel nagyon szerettem volna horgolt, teknősbéka memória játékot a csoportnak, nem adtam fel a reményt. Ezzel a történettel hitelesítettem a további tanácsaimat, hiszen a próbálkozásom eredményével nap, mint nap játszanak a gyerekek.
A beszélgető körben nagyon megnyíltak felém. Néhányan olyan kudarcélményt is elmeséltek, amiről nem volt tudomásom. Ezeket sorba vettük és együtt ötleteltünk, hogyan lehetne eredményt elérni és optimistán gondolkodni. Ilyen kifejezések, bátorítások hangzottak el a gyerekek szájából:
„Ne add már fel, legyél oKtimista : )”
„Sikerülni fog! Jó lesz, ha gyakorolsz, majd segítek!”
„Ne legyél pesszimista, az a rosszat jelenti!”
„Anyukám is gyakorolni szokott, finom a palacsintája, csak néha ég oda!
„Próbáld meg, aztán megint próbáld meg és olyan leszel, mint én: tudok kicsit majom mászókázni!”
Fűz Nóra meséjének végén teljes átéléssel, lelkesen keresztelték újra „Úgysemegy” kismanót: hírtelen a sok jó név közül a következőket sikerült jegyzetelnem: Mostmármegy, Ügyesvagyok, Ezígyjólesz, Megdicsérnek, Ezazmanó.
Érdekesnek találták a félig üres, félig tele pohár példáját. Bizony szigorúan megvizsgálták, hogy valóban félig töltöttem-e a poharat! Miután tisztáztuk, hogy jól csináltam, rácsodálkoztak arra, hogy most akkor, az félig üres, vagy félig teli. Amikor a mindennapokban nehéz helyzetek adódnak, ügyesek nagyon. Mára már – időnként rávezető kérdésekkel ugyan, de- szinte mindig sikerül felismerniük, hogy egy helyzetben hogyan lehet optimistán vagy pesszimistán reagálni. Sokszor elhangzik bíztatásként ez a mondat egymás felé: „Gyakorold sokat, attól jobb lesz!”
Igyekeztem bevonni a szülőket is a téma feldolgozásába. A varázsgömbök megteltek mindazzal, amit gyakorlással el lehet érni. A faliújságra úgy tűztem ki, hogy a rajzokhoz fűzött gondolataik is láthatók legyenek. Jelet nem tettünk rá, így találgatniuk kellett. A folyosón jó kis beszélgetések alakultak ki a szülők és gyermekeik között.

A „Boldogságóra” program keretében megvalósított „Optimizmus gyakorlása” című foglalkozás célja az volt, hogy a gyerekek felfedezzék a mindennapokban a közös mozgás és az őszi gyümölcsök pozitív hatásait az egészségükre. A tevékenység során arra törekedtem, hogy a gyerekek játékos, élményszerű formában tapasztalják meg a jókedv, a mozgás, a közös alkotás és az egymásra figyelés örömét.
A foglalkozást egy vidám mozgásos dallal, a Tapsolok itt dallal indítottam, ami segített a ráhangolódásban és a pozitív hangulat megteremtésében, a mozgás örömének átélésében. Már az első percekben érzékelhető volt, hogy a gyerekek felszabadultan, örömmel kapcsolódtak be a közös éneklésbe és mozgásba. A gyümölcsökről szerzett ismeretek felelevenítése és egészségüknek megőrzésének tudatosítása során lehetőségük nyílt a természet közelségének megtapasztalására, amely a megfigyelőképességet, kifejező, az együttműködési készséget, szókincset, a társas kapcsolatok alakítását, a türelem, empátia és tolerancia fejlesztését is segítette.
A gyümölcs süni elkészítése kedves része volt a foglalkozásnak. Fontosnak tartom, hogy a kézműves tevékenységek során ne csak a finommotorika fejlődjön, hanem az érzelmi intelligencia is, hiszen ezek az élmények mélyebb önismeretet alapoznak meg.
A Bagdi Bella: Szép nap dalának beépítése a foglalkozásba nagyon hatékony eszköznek bizonyult a jó hangulat fenntartásában és az optimista attitűd erősítésében. A mozgással kísért zenés játék oldotta a feszültséget, és segítették a gyerekeket abban, hogy kifejezzék önmagukat. A gyümölcssaláta készítés a közösségi élmény csúcspontja volt: a közös alkotás, a szenzoros érzékelések során szerzett tapasztalatok, az ügyesebb gyerekek társaik megkínálása, kiszolgálása maradandó élményt jelentett a gyerekeknek.
Összességében a foglalkozás elérte célját: a tevékenység feladatai jól illeszkedtek a gyerekek életkori sajátosságaihoz, és lehetőséget adtak a differenciálásra, így minden gyermek a saját tempójában és képességeihez mérten tudott bekapcsolódni. Pedagógusként megerősítést kaptam abban, hogy a boldogságórák nemcsak a gyerekek jóllétét, hanem a közösség összetartását, szociális kapcsolatait is erősítik.