Reflexió
2018 nyarán, amikor az intézményünk vezetője felvetette a lehetőségét, hogy csatlakozhatunk a Boldog óvodák népes csapatához, elsőként jelentkeztem, hogy szeretném megismerni a programot, s szeretnék részt vállalni a boldogságórák bevezetésébe csoportommal.
A mindennapok során kiemelten kezeljük gyermekeink nevelése során a pozitív szemlélet, pozitív gondolkodás kialakítását már ebben az életkorban is, hisz a testi-lelki harmónia hatással van az együtt eltöltött idő minőségére is, ahol a szeretet a figyelmesség a segítőkészség dominál.
Célunk az, hogy gyermekeink sokoldalú személyiségfejlődése olyan szeretetteljes, az egyént tisztelő és kölcsönösségen, azaz empátián, tolerancián, együttérzésen alapuló közegben valósuljon meg, melyben óvodásaink megnyílnak felénk és bizalommal fordulnak hozzánk valamint társaik felé. Mindeközben növekszik önbizalmuk, formálódik pozitív énképük. Mintát adunk a társadalom által elvárt viselkedési normákra, melyben magatartásunk-kommunikációnk, viselkedésünk a gyermek és a szülő számára modellként szolgál, ezzel is segítve a társas kapcsolatok alakulását, a nyugodt és biztonságos légkör megteremtését. Élményekkel teli közös tevékenységek során igyekszünk erősíteni gyermekeinkben az egymáshoz tartozás érzését.
Vegyes életkorú csoportom van, ahol napi szinten jelen van az egymásra figyelés, egymás tisztelete, szeretete, segítése. Nagycsoportosaink önzetlen segítségnyújtása kisebb társaik, testvéreik felé egy természetes folyamat részét képezik, melyben a kicsik viszonzásképpen egy- egy ölelés kíséretében fejezik ki hálájukat, érzéseiket. A gyermekek jó cselekedeteinek kiemelését nap, mint nap, mosolygós smile-k segítségével tesszük. A „hálás vagyok, mert…” vagy „boldog vagyok, mert…” vagy „örömöt okozott nekem… kifejezést használva a gyermekeink annak a társuknak a jeléhez teszik a smile-t, aki aznap velük szemben jó cselekedetet hajtott végre.
Nem sok ismeretem volt a boldogságórákról mindaddig, míg részt nem vettem novemberben azon a háromnapos továbbképzésen, mely megerősített abban, hogy a boldogságórák szemlélete nem is áll tőlem messze. Eddigi munkám során a mindennapi tevékenységeimbe építettem be olyan játékokat, melyek beilleszkednek a boldogságóra egyes témáiba így örömmel tapasztaltam, hogy amit csinálok az jó. Miután kézbe vettem a Boldogságóra kézikönyvet és a hozzátartozó munkafüzetet, örömömre szolgált, hogy olyan segédanyagot kaptam, mellyel tudatosabban tervezhetem meg, aknázhatom ki az egyes témákban rejlő lehetőségeket. Így kezdtem el megtervezni és kivitelezni az első témát: A hála gyakorlása címmel. A témát az Ősz témakörbe építettem be. A foglalkozást így egy őszi séta előzte meg, ahol a téma feldolgozásához szükséges gyűjtőmunkát végeztük. (levélgyűjtés). A téma feldolgozása során örömmel tapasztaltam, hogy gyermekeim számára ismert volt a hála kifejezése, így bátran fogalmazták meg a Hálafa története című mese meghallgatása után gondolataikat, érzéseiket. Élmény volt számukra az új dalocskákra táncolni, vonulni, hála képet készíteni a séta során gyűjtött leveleikből, valamint hála fát állítani, örömüket, boldogságukat és hálájukat kifejezve másokat is boldogsághoz juttatni. Minden gyermek részt vett a tevékenységben egyéni képességeihez és fejlettségéhez mérten. A tevékenység során a gyermekek érdeklődését végig aktív, jó hangulat jellemezte, ahol mindenféle kényszerérzés nélkül beszélhettek, cselekedhettek, tevékenykedhettek. Nagy igyekezettel készítették levélképeiket, esztétikus munkára törekedtek, önfeledten és kitartóan tevékenykedtek, miközben fejlődött kreativitásuk, alkotó fantáziájuk, bővült szókincsük, egymás értékelése által nőtt önbizalmuk, erősödtek társas kapcsolataik, fejlődött együttműködő képességük.
Az első sikeresen megvalósított, élményekkel teli boldogságóra után, a következő időszakban is törekszem arra, hogy gyermekeim harmonikus fejlődése érdekében minél változatosabb módon fejlesszem érzelmi intelligenciájukat, erősítsem pozitív gondolkodásukat.