Az osztály tanulónak a kedvenc témája volt „Az apró örömök élvezete”.
Minden tanuló könnyen tudott azonusulni azza a gondolattal, hogy kis dolgok is elegendőek a boldogsághoz.
Boldogságóra Alapprogram
A megküzdési stratégiák téma feldolgozását februárban végeztük. A papíron lévő labirintus feladat elvégzése előtt a földre helyezett kötélből kialakított labirintuson végeztünk páros gyakorlatot. A pár csukott szemű tagját társa vezette, majd cseréltek. Az Ellazulni jaj, de jó! dal az osztály egyik kedvence.
Diákjainkkal arról beszélgettünk, hogy ki hogyan tud megküzdeni a hétköznapokban adódó stresszhelyzetekkel. Kitöltötték a kérdőívet, melyből kiderült, hogy ki melyik módszert részesíti előnyben és megbeszéltük, hogy az jó-e vagy inkább más módszer eredményesebb lenne-e. Végül megnéztük a tornászlányról a videót, melynek a mondanivalója az, hogy hogyan lehet felállni és küzdeni a legkilátástalanabb helyzetben is.
Gyakorlás, gyakorlás, gyakorlás – siker siker siker 😊
Februárban a megküzdési stratégiák témakört dolgoztuk fel. Az órákon előkerültek a munkafüzet feladatai, rendszeresen végeztünk relaxációs gyakorlatokat. A mesehallgatás és Bagdi Bella dalai sem maradtak el.
Mindezek mellett elérkeztünk pedagógus minősítésem időpontjához, ami számomra igazi megküzdés volt. 🙂 A színek világa témakörben tartottam a bemutató foglalkozásomat. Egy saját magam által megtervezett, vezetett meditációval (Képzeletbeli kirándulás a színek világában) kezdtem a beszélgetőkört. A bizottság tagjai ámulva figyelték az óvodásaimat, milyen ügyesen képesek ellazulni. Bizonyosságot szereztek arról, hogy rendszeresen relaxálunk. Megtapasztalták, hogy számomra nagyon fontos, hogy a gyerekek megtanuljanak a belső énjükkel is helyesen bánni, különböző érzelmeket kezelni. A csoport remekül teljesített, a bemutató óra nagyszerűen sikerült, nagyon büszke voltam.
A leadott írásbeli anyagban egy külön fejezetet (szabadon választható témakör) szántam a Boldogságóráknak. A bizottság tagjai a tavalyi év óráinak tapasztalatairól kaptak beszámolót. A szóbeli prezentációmban is említést tettem a Boldogságórákról.
Pozitív visszajelzést kaptam azzal kapcsolatosan, hogy jó úton haladok. A sok dicséret megerősített abban, hogy jól végzem a munkám. Elismerő szavakat kaptam személyiségemet illetően, nyugodtságom és életszemléletem érződik a gyerekeken is.
Csodás megküzdés volt 🙂 , melynek minden percét élveztük! Köszönöm, hogy az életben fontos értékeket közvetíthetek a Boldogságórákon keresztül és azt, hogy rátaláltam erre a programra!
Itt az új esztendő. Az év elején mindenki fogadalmakat tesz, terveket sző, célokat tűz ki maga elé. A gyerekekkel mi is sokat beszélgettünk arról, milyen fontos, hogy az ember életében mindig legyenek célok, melyek megvalósulásában az optimista gondolkodás és a kitartás nagy segítség lehet.
A folyosóra kihelyezett nagyméretű kartonpapírra bárki lerajzolhatta céljait, terveit, vágyait. („Állatorvos szeretnék lenni!”, „Légtornász leszek!”, „A TESCO-ban szeretnék dolgozni, ott, ahol anyukám!”, „Űrhajós szeretnék lenni!”) Én is elmeséltem az óvodásaimnak, hogy egy nagy feladat előtt állok, melynek teljesítéséhez nagy szükségem lesz rájuk. Célom, hogy pedagógus minősítésem gyakorlati része is sikerüljön.
Természetesen a munkafüzet feladatait is megoldottuk, melyet egy relaxációs gyakorlat és a témához kapcsolódó mese előzött meg. Rendszeresen hallgattuk, hallgatjuk Bagdi Bella dalait. A gyerekek és mi is imádjuk!
Decemberben a jó cselekedetek gyakorlására számtalan lehetőségünk adódott. Az ünnepek közeledtével játékgyűjtést szerveztünk a rászoruló gyermekek részére. Nagy öröm volt számunkra, hogy csoportunk gyermekei közül sokan váltak meg nem használt társasjátékaiktól, babáiktól, könyveiktől. A szülők is összefogtak és sok-sok felajánlást tettek csoportunknak, annak érdekében, hogy a gyerekeknek még boldogabban teljenek az ünnepek. Az adventi naptárunkba apró édességeket hoztak, különböző csokikkal és cukorkákkal kiegészítették a Mikulás csomagot. A karácsonyfa alá is kerültek olyan ajándékok, melyek a szülői összefogásnak köszönhettünk. Az egyik édesanya pedig új naposkötényekkel lepte meg csoportunkat. Egy alkalommal adventi kreatív délutánra hívtuk a családokat, ahol köszönetet mondtunk a szülőknek. Hálánk jeléül pedig egy meghitt műsorral és saját készítésű ajándékkal viszonoztuk a jó cselekedeteket.
A gyerekek számára érdekes volt átgondolni, hogy egy adott problémára hogyan reagálnak. Ki az aki jellemzően érzelmi stratégiát választ s ki az, aki a valódi megoldást akarja a nehézség kiküszöbölése érdekében. Egyetértettünk abban, hogy a tettek szükségesek ahhoz, hogy egy helyzettel megbirkózhassunk, a másik út csak elterelő hadművelet csupán, a valódi problémát nem oldja meg. Ez pedig hosszú távon a rossz érzés visszatéréséhez vezet. Ötletbörze keretében megoldásokat kerestünk egyes problémákra. A beszélgetés során az is kiderült, hogy a legtöbb kislány az osztályban naplót vezet, ami nemcsak az aznapi történések elmesélését, hanem a rossz gondolatok kiírását is jelenti magukból.
Az osztállyal elbeszélgettünk arról, hogy mennyire fontos, hogy legyenek rövid és hosszú távú terveink. Ezek elérése az önbecsülésünket növeli és sikerélményt okoz, ami a jövőre nézve nagyon jó üzemanyag. Egy céltáblán jelenítették meg, hogy milyen célokat tűzet ki maguknak és milyen messze vannak ettől a céltól. Tervezzük, hogy szem előtt tartjuk ezt a céltáblát és jövőre azt is megnézzük, hogy közeledtek-e a célokhoz, vagy esetleg más dolgok kerületek a középpontba.
