Novemberben a Boldogságóra középpontjában a barátság, együttműködés és a közös élményekkel “ismerekedtünk”. A foglalkozás elején gondolat ébresztő beszélgetéssel indítottunk, ahol a gyermekek megoszthatták, hogy mit is jelent számukra segíteni, játszani vagy együtt nevetni. Már ez a rövid beszélgetés is jó hangulatot teremtett és megalapozta az óra további részét.
A “Világ Legnagyobb Tanórájához” csatlakoztunk, amelyhez falevelet gyűjtöttünk és megcsodálhattuk ugyanazon fától származó levelek sokszínűségét. Nap folyamán levélnyomatokat készítettünk belőlük és megalkottuk a Kerecsen sólymot, ahogyan mi elképzeltük az otthonában, biztonságban megpihenve. A gyerekek lelkesen dolgoztak, egymást segítve formálták a közös képet.
A tenyérlenyomatos „csodaszív” plakátunk elkészítése élményekkel teli színes pillanat volt számunkra. A “polipjátékunkat” most sem hagytuk ki a játékainkból. Szemmel látható volt, hogy a gyermekek egyre jobban figyelnek egymásra és együttműködve oldják meg a feladatot. Az óra zárásaként “Ellazulni, jaj de jó” zenés relaxáció lehetőséget adott lecsendesedésre és a jó hangulatban való búcsúzásra.
Záró gondolatként még hozzáfűzném, hogy a novemberi Boldogságóránk során a falevél-nyomatok, a „csodaszív” közös elkészítése, Kerecsen sólyom otthonának megalkotása, játék és a relaxáció mind hozzájárultak ahhoz, hogy a gyermekek és a mi a kapcsolatunk mélyüljön és ragaszkodunk már az órához, várják, várjuk. Az óra érzékenyen mutatott rá, hogy a közös élményekből épülő társas kapcsolatok adják a közösség biztonságának és örömének alapját.