Ebben a hónapban a tekerőpataki óvodásokkal kipróbáltuk a társas intelligenciát fejlesztő játékokat. A „Közös bennünk” című játék során a gyermekek figyelmesen hallgatták az állításokat, majd azokra reagálva futottak középre, akikre igaz volt az adott tulajdonság. A játék segítette az önismeret fejlődését, a társak megfigyelését, valamint annak felismerését, hogy miben hasonlítanak egymásra. A körök után a gyermekek meg tudták nevezni, kikkel alkottak közös csoportot, ezzel erősítve emlékezetüket és társas kapcsolataikat.
Az „Érzelemvadászat” játék során a gyermekek megfigyelték társaik arckifejezését, viselkedését, és megpróbálták megfogalmazni, ki milyen érzelmi állapotban lehet. Ez a tevékenység fejlesztette az empátiát, az érzelemfelismerést és az egymás iránti odafigyelést is. A megvalósult tevékenységek eredményesen támogatták a gyermekek érzelmi, kommunikációs és társas kompetenciáinak fejlődését.
Boldogságóra Alapprogram
A novemberi boldogságóránk témája a „Társas kapcsolatok ápolása” volt. Az órát most is egy szórejtvénnyel kezdtük, hiszen a tanulóknak ki kellett találniuk három kivetített kép segítségével a hónap témáját németül („Soziale Kontakte”). Egy kis segítséggel sikerült is megfejteniük a rejtvényt.
Kiosztottam az órához készített feladatlapot, majd elolvastunk, és lefordítottunk két idézetet a család és a barátság fontosságáról. Megállapítottuk, hogy mindkettő nagyban hozzájárul ahhoz, hogy lelkileg is jól érezzük magunkat.
Az órát egy játékkal folytattuk, hogy a csoport tagjai jobban megismerjék egymást. A csoporton belül olyan személyt kellett keresniük, aki például szeret német zenét hallgatni, fél a pókoktól, hangszeren játszik, vagy szívesen süt süteményt. Ahhoz, hogy a megfelelő információhoz jussanak, kommunikálniuk kellett egymással. Ügyesen megoldották a feladatot, és sok mindent kiderítettek egymásról.
Az órát egy kreatív feladattal zártuk. Mindenki választott a feladatlapról egy pozitív belső tulajdonságot, amit németül ráírt egy csipeszre (pl.: Du bist warmherzig/kreativ/liebevoll…). Azt kértem tőlük, hogy az elkészült csipeszekből alkossanak egy formát. Végül közös megegyezéssel egy szívformát alakítottak ki. A csipeszt óra végén hazavitték, és megbeszéltük, hogy egy olyan számukra kedves személynek ajándékozzák, akire illik a csipeszre felírt tulajdonság.
A visszajelzések alapján elmondhatom, hogy ez a boldogságóra is elnyerte a tanulók tetszését.
Bp. I. Kerületi Kosztolányi Dezső Gimnázium
Az optimizmus hónapjában a boldogságórán mindenki húzhatott a kérdéskártyákból. Először a kártya tulajdonosa válaszolt, de hozzá lehetett szólni, így egy jó kis beszélgetés alakult ki. Ezután megkértem mindenkit, hogy írjon egy rövid élethelyzetet, történést, ami kilátástalannak, negatívnak tűnhet. Minden ilyen kis történetet megpróbáltunk optimista szemüveggel szemlélni, értékelni.
Az óra elején meghallgattuk a havi dalt, ezzel ráhangolódtunk a témára. Mindenki húzott egy színt, így alakítottak párokat. Szerencsére úgy alakultak a párok, hogy senki nem a barátjával volt, inkább éppen olyanokkal, akikkel nincsenek szoros kapcsolatban. Azt kapták feladatnak, hogy mondják el egymásnak, mi benne a pozitívum, milyen jó tulajdonságai vannak, mit szeret benne az osztály! A végén köszönjék meg egymásnak a szép szavakat, egy öleléssel, egy pacsival, egy ökölpacsival. Olyan sok szépet és jót mondtak egymásnak, jellemezték társaikat, hogy szinte kifutottunk a megadott időből.
A lánc készítése során minden gyerek kiválasztott valakit az osztályból, akiről valamilyen kedves emléket őriz, vagy akinek ismer egy pozitív tulajdonságát.
Miközben a papírkarikát a közös lánchoz ragasztotta, hangosan elmondta ezt a többieknek. Így a lánc nemcsak az összetartozást jelképezte, hanem láthatóvá tette a csoporton belüli kapcsolati hálót is.
Ahogy sorra fűződtek a karikák, kirajzolódott, ki az, akit sokan említenek ki az osztály „vezéregyénisége” , és kik azok, akik ritkábban kerülnek elő, vagyis inkább a peremhelyzetben vannak.
Ezt a tapasztalatot a lánc készítéseközben megbeszéltük a gyerekekkel, közösen értelmezve, mit árulnak el a lánc szemei a csoport kapcsolatainak erősségéről és sokszínűségéről. A feladat így egyszerre vált érzelmileg gazdag közösségi élménnyé és játékos, finom szociometriai feltárássá.
A mese kapcsán a testvéri kapcsolatok és a szeretet erejének fontossága életünkben.
Nőtincsi Vár-Lak Óvoda és Bölcsőde
Társas kapcsolatok ápolása
Novemberi Boldogságóránk a társas kapcsolatok ápolásáról szólt. A foglalkozást egy beszélgetéssel indítottam, ahol mindenki elmondta, hogy szerinte milyen egy jó barát és miért fontosak számunkra a társas kapcsolatok. Beszélgettünk, kinek, ki a barátja és miért? Meghallgattuk és táncoltunk „Ha boldog vagy , mutasd meg mindenkinek…” c. dalra. Relaxációs gyakorlatokat csináltunk. Bábokkal elmeséltem a Süni irigy lesz c. mesét. Elkészítettük a barátság hálóját. Mit szeretek benned? kérdésre sok kedves válasz született, mely erősítette a gyermekek önbizalmát. Szívecskére rajzoltak annak, akit a legjobb barátjuknak tekintenek. Végezetül elkészítettük a közös barátság láncunkat. A gyerekek nagyon ügyesen együtt tudtak dolgozni egymással.
Nőtincsi Vár-Lak Óvoda és Bölcsőde
Optimizmus
Az októberi hónap témája az optimizmus volt. Először megbeszéltük a szó jelentését és sok-sok óvodai életből hozott példával szemléltetve a gyerekeknek sikerült is megérteniük a témát. Egy relaxációs játékkal felvezetve meghallgattuk és mozogtunk Bagdi Bella Pozitív gyerek vagyok c. dalára, amely szintén segített megérteni az optimizmust. Játszottunk a tükörrel, amit minden gyerek a kezébe fogott és mondaniuk kellett egy pozitív tulajdonságot önmagukról, majd a másikról. Ezután 2 csapatra oszlott a társaság, és az egyik csapat megpróbálta felvidítani a másikat. Nagyon élvezték a játékot. Elbáboztam a gyermekeknek Tódi törpe varázsszemüvege c. mesét, mely a pozitív életszemléletet hangsúlyozta. Az asztalnál elkészítette mindenki a saját varázsszemüvegét, és kiszínezték az optimizmus jelét. A foglalkozás lezárása képen az optimizmus fájára mindenki színezhetett és ragasztott egy levelet, melyre ráírtam, amit a gyermekek mondtak magukról: miben vagyok a legjobb?
Törteli Szent István Király Általános Iskola
Novemberi Boldogságórák – A társas kapcsolatok hónapja
Iskolánkban novemberben a Boldogságóra-program keretében a társas kapcsolatok témáját jártuk körül. A hónap során számos élményalapú tevékenység segítette a tanulókat abban, hogy jobban megértsék és átéljék, milyen fontos szerepet töltenek be életünkben az emberi kapcsolatok, az együttműködés és az egymásra való odafigyelés.
A hónapban:
Horváth Adél és Horváth Lili díjnyertes meséjét, Mekkora szíve van egy babszemnek? dolgoztuk fel. A történet kapcsán beszélgettünk a jószívűségről, a mások felé fordulásról és arról, hogyan tehetjük szebbé egymás mindennapjait.
Készítettünk szív puzzle-t, amelyet közösen raktunk össze. A kirakó minden darabja egy-egy tanulót jelképezett, így hangsúlyozva, hogy mindannyian fontos részei vagyunk az osztály közösségének.
A gyerekek megfigyelték és lerajzolták önmagukat, majd a rajzokat egymás mellé helyeztük, hogy kifejezzük az osztály sokszínűségét és összetartozását.
Nagy lelkesedéssel játszottunk a POZITIVITY társasjátékkal, amely játékos formában segítette a pozitív gondolkodás, az együttműködés és az empátia fejlesztését.
A hónap során külön figyelmet fordítottunk a kedves gesztusokra: a gyerekek igyekeztek apró figyelmességekkel, dicséretekkel, segítőkészséggel szebbé tenni társaik napját.
A közös élményeknek köszönhetően a tanulók megtapasztalták, hogy a boldogság egyik legfontosabb forrása a támogató, elfogadó közösség. November végére sokan számoltak be arról, hogy tudatosabban figyelnek osztálytársaik érzéseire, és örömmel vesznek részt a közösségépítő tevékenységekben.
A foglalkozás elején megismerkedtünk Szomorú Szilárddal és Boldog Blankával, egy szomorú és egy vidám arcot ábrázoló emotikonnal. A jelre a szomorú csapat arckifejezésükkel, testükkel, testtartásukkal szomorúságot fejeztek ki, a vidám csapat pedig mimikájukkal, gesztusokkal próbálták felvidítani a szemben álló társaikat. Sikerült vidámságot varázsolni a szomorú arcokra. Boldog Dórával elmondtuk a „Kerekerdő kalandra hív téged” kezdetű meseváró mondókát.
A mese bemutatása után megbeszéltük, hogy miről szólt a mese, felsorolták a mese szereplőit, majd együtt újra átbeszéltük, hogy mit is jelent az „optimista” szó, azok akik hisznek a jóban, a szépben, a csodában, azok optimisták.
Ezután lelkesen ismételgettük Együtt megállapítottuk, hogy, ha optimisták vagyunk, akkor jól érezzük magunkat, s csodásan telnek a napjaink úgy az óvodában, mint otthon.
Miután felpróbáltuk a varázsszemüveget, melyet, ha felveszünk meglátjuk a rossz dolgokban is a jót, eldöntöttük, hogy mi is készítünk egy ilyen varázsszemüveget. Mindenki kidíszítette tetszése szerint, szívecskét, napocskát illetve mosolygós arcot pecsételvén a végén
A foglalkozást a tükörjátékkal zártuk. Sorra a tükörbe néztek a gyerekek és egy-két pozitív tulajdonságot soroltak fel magukról.