A decemberi Boldogságórák során a gyerekek a jó cselekedetek, a segítőkészség és az empátia világában kalandoztak, Mikulás váráshoz kapcsolódva. A foglalkozások célja az volt, hogy a gyermekek életkoruknak megfelelő módon megtapasztalják: jót tenni jó érzés, és minden apró kedvesség számít.
A közös beszélgetések, mesék, játékos feladatok és mozgásos tevékenységek során a gyerekek felismerhették, mit jelent jó szívvel fordulni mások felé, legyen szó segítségnyújtásról, kedves szavakról vagy egy ölelésről.
A foglalkozások egyik meghatározó élménye volt, amikor a gyermekek kis szívecskéiket egy nagy közös szívre helyezték fel, jelképezve saját jó cselekedeteiket. Ez az egyszerű, mégis erőteljes vizuális élmény segítette őket abban, hogy megértsék, hogy a sok apró jóság együtt nagy értékké válik.
Boldogságóra Alapprogram
December hónapunkat az izgatottság, a jólelkűség, a segítőkészség, az adni tudás öröme jellemezte. A hónap elején a Mikulásvárás határozta meg mindennapjainkat. A jócselekedetek gyakorlására ösztönözte a gyerekeket a jócselekedetek matricagyűjtő. A hónap jelképét ábrázoló gyűjtőt a gyerekek sablont körül rajzolva alkottak meg. Minden gyermek a jelével ellátott szívecskébe egy-egy matricát kaphatott a segítő, támogató viselkedéséért, tettéért cserébe. A hónap témájának feldolgozása végére minden egyes gyermek „Jószívű” elismerést kapott, hiszen szinte minden szívecske „csordultig telt” a matricákkal. Segítettek a kisebbeknek az öltözködésben, a felnőtteknek az eszközök előkészítésében, volt, aki sepregetett, volt, aki összehajtotta társa ágyneműjét… stb. Nagycsoportosaink fákat ültettek településünk régi, felújításra váró játszóterén, s a későbbi gondoskodást is vállalva örökbe fogadták a facsemetéket. Ezzel a gesztussal nemcsak egy nagyszerű dolgot cselekedtek, hanem a felelősségvállalás útján is elindultak Földünk védelme érdekében. A családokat oly módon vontuk be a téma feldolgozásába, hogy az egyik hétvégén egy-egy szívecskével álltak a gyerekek a szüleik elé, rajta felirattal: „Jót akarok cselekedni. Kérj bármit!” Jöttek a visszajelzések leírások, fotók formájában, valamint a gyermekek élménybeszámolói alapján: kivitték a szemetet, segítettek a főzésben, sőt volt, aki fát is vágott. 😊A karácsonyi hangulatot alapozó dalok mellett szinte minden nap meghallgattuk Bagdi Bella: Jó emberré csak a szívemmel válhatok című dalát. A nagy izgalomban többször volt szükség arra, hogy különböző légzőgyakorlatokkal lecsendesítsük magunkat. Sok minden történt, ami a gyerekek számára azt közvetítette, azt tapasztaltatta meg, hogy adni jó. Kis ajándéktárgyakat készítettünk, festettünk, mézeskalácsot sütöttünk. Ezekből apró csomagokat raktunk össze, melyeket az óvoda utcájában elrejtettünk egy apró üzenettel: „Ha megtalálsz, vigyél haza! Boldog Karácsonyt!” A következő napokban izgatottan figyelték, hogy a csomagok sorban eltűntek a rejtekhelyekről. G. Joó Katalin: Meglepetéssüti című meséjét hallgatták meg a gyerekek a Boldogságóra keretében. Ez a kis történet arról szólt, hogy nem kell sok minden, hogy örömet csempésszünk valaki szívébe, csak egy csipet figyelmesség, szeretet. A sütisütésről szóló történet vezetett át minket a mézeskalács sütésbe. A sok, finom, szépen feldíszített süteményt jóérzéssel kínálták végig az óvoda összes gyermeke és dolgozója között. Néhány szülőnek, és nagyobb, iskolás testvérnek köszönhetően arra is jó példát láthattak a gyerekek, hogy nem csak kézzel fogható dolgokkal szerezhetünk örömet másoknak. Ez a maroknyi kis csapat az óvodai karácsonyon betlehemes játékot mutatott be a gyerekeknek, melynek végén közös éneklésre invitálták őket. Úgy gondolom nap mint nap remek példákat láthattak, saját tapasztalatot élhettek meg azzal kapcsolatban, hogy jót cselekedni jó érzéssel tölti meg az ember szívét. Így megérdemelten léphettek feljebb eggyel a Boldogságvárához vezető lépcsőn.
Biharkeresztesi Szivárvány Óvoda és Bölcsőde Bojti Tagóvoda
Havi Boldogságóránk témája a Boldogító jócselekedetek volt, melyet ebben az évben is összekötöttünk az Ovikarácsonnyal.
A foglalkozás elején meghallgattuk a hónap dalát, majd beszélgetőkör keretében arról kérdeztük a gyerekeket, hogy miért jó jónak lenni, és segíteni másokon. Hogy ezt a gyakorlatban is tudatosítsuk, a „Mi jót tettél? ” játékkal folytattuk a foglalkozást, ahol mindenki elmondhatta, hogy kivel tett jót a hét során, illetve velük ki tett jót ez idő alatt. És milyen érzés volt segíteni másokon. Beszélgettünk arról, hogy milyen jó dolog kapni, tudni azt hogy valaki gondol ránk, és ezáltal örömet szerez nekünk. De ugyanakkor arról is megemlékeztünk, hog nemcsak kapni, de adni is nagyon jó érzés.
Közösen feldíszítettük óvodánk fenyőfáját, melyre a szülők is készítettek díszeket, Karácsonyi műsorral kedveskedtünk a gyerekek szüleinek. Ez volt a mi kis ajándékunk. Adventi délelőtt keretében pedig díszeket készítettünk, meghitt beszélgetéseket élhettünk meg a szülőkkel, nagyszülőkkel, volt óvodás gyerekekkel közösen. A karácsonyi együttlét során érezhettük, hogy ezek a közösen megélt élmények teszik igazán meghitt ünneppé ezeket a pillanatokat, s erősítik mindannyiunkban,, hogy egy közösség vagyunk.
Nyíregyházi Móra Ferenc Általános Iskola
Hangolódás az ünnepekre az osztályomban
Péntek délután az osztályommal egy kellemes délutánt töltöttünk el. Szendvicset készítettünk együtt. Mindenkinek volt feladata. A fiúk berendezték a tantermet, a lányok elkészítették a szendvicset. Jóízűen elfogyasztottuk a nasikat és a szendvicset. Az osztályban mindenki kihúzott egy nevet. Az ajándék átadás után székfoglalót játszottunk. Nagy a mozgásigénye az osztálynak, így nagyon jó közösségépítő játéknak bizonyult ez a kihívás. A program közös előkészületekkel indult: a tanulók lelkesen vettek részt a terem rendezésében és a szendvicsek elkészítésében. Az együtt végzett munka jó alkalmat teremtett az együttműködésre és az egymásra való odafigyelés gyakorlására. A teremdíszítés után jó érzés töltötte el az gyerekeket együtt alkotva, együtt mosolyogva.
Az délután további részében társas játék ismerkedéssel és közös tánccal folytattuk a programot, mely sok vidám pillanatot és nevetést hozott. A kötetlen együttlét erősítette az osztályközösséget, a gyerekek megtapasztalhatták az összetartozás érzését.
Ez a délutáni programon hangsúlyt kapott a szeretet, a közösség fontossága és az egymás iránti figyelem. Az esemény kellemes hangulatban telt, maradandó élményt nyújtva minden gyermek számára.
A karácsonyi együttlét alkalmat adott arra, hogy tudatosítsuk: a szeretet, a figyelem és a közösen megélt élmények teszik igazán ünneppé ezeket a pillanatokat. Ez a nap hozzájárult ahhoz, hogy tanulóink még közelebb kerüljenek egymáshoz, és megéljék a Boldogosztály értékeit a mindennapokban is.
Beszélgettünk az együttöltött délután után, ki miért érezte jól magát? „Azért volt jó ez a nap, mert együtt voltunk.” A közös játék és a nevetés volt a legjobb ajándék.” „Jó érzés volt együtt készülni a karácsonyra a szeretet ünnepére.
A programmal ebben az évben találkoztam, és a képzést augusztusban végeztem el.
A csoportról néhány szóban:
Vegyes csoport, 2,5-5,5 éves korig terjed az életkor. A nagyobbakkal második éve dolgozom. Van több BTMN-es gyermek, és többen, akik viselkedésproblémával küzdenek. A kiscsoportosok ismerkedtek az óvodai légkörrel.
Ebben az évben a fő célom az, hogy a gyerekek a boldogságóra ritmusát, hangulatát meismerjék, próbáljanak minél többen bekapcsolódni a tevékenységekbe és abba hosszabb ideig benne maradni.
Szeptember hónapban a hála gyakorlása volt a téma.
Fő didaktikai feladatok: Új ismeretek kialakítása, a hála fogalmak megfogalmazása, pontosítása.
Ráhangolódás, relaxáció „Fújj-fújj”
Elképzeltük, hogy hogy széllé változtunk. Ki, milyen szél lett? (erősebb, gyengébb stb….)
Mese: Mese a hálás kisegérről (bábjáték)
A mese végén megbeszéltük felelevenítjük a mese tartalmát, szereplőit, ki miért volt hálás a mesébe.
A hála fogalmának magyarázata:
Hívó mindatok: Mit jelent a hála? Ki miért hálás és kinek?
Mindenki elmondta, miért szokott hálás lenni. Hogyan fejezi ki a háláját?
A hála jelének színezése. Közben zenehallgatás: Bagdi Bella: Szép nap, ölelj most át engem
A tevékenység lezárása: Elégedettség mérése smiley jelekkel
A résztvevő gyerekek közül többen bátran elmondták gondolataikat.
A foglalkozást követő napokban a mesét több gyermek is elmesélte a játékidőben a bábok segítségével.
Derecskei Bocskai István Általános Iskola és AMI
Az angyalporos jócselekedetek által mi hiszünk a fahéj illatú mézeskalács boldogságában, a mese szépségében, a karácsonyi csodában és az ünnep varázsában.
Angyalok nélkül nincs ünnep, és nincsenek hétköznapok sem. A derecskei iskolában a 4. a és b BOLDOGSÁGÓRÁS osztály vállalta az angyalpor szórást advent időszakában. KI AZ A SZERETET? című karácsonyi műsorunkkal nagy örömet szereztünk az iskolánkba járó több mint 700 tanulónak és az itt dolgozó pedagógusoknak is.
Amint a tüdő nem tud meglenni oxigén nélkül, úgy az emberi szív sem tud meglenni öröm nélkül. Az öröm keresése az emberi viselkedés egyik vezérelve. És mindig van okunk örömre! Ingyen kapjuk, és ingyen adjuk tovább!
Nem megvehető!! Sem forintért, sem kincsekkel… mert ez a szív ajándéka. A JÓCSELEKEDET pedig a legnagyobb örömforrás!
Az utolsó tanítási nap délelőttjén ANGYALVÁRÓ MESEKUCKÓBA invitáltuk az alsó tagozatos gyerekeket. Meserelaxációval, meseolvasással a kandalló előtt, majd a hófelhőkön közös tánccal hangolódtunk a karácsonyra. A mese arról szólt, hogyan tanulja meg Morcoska, a hómanó, hogy a legnagyobb öröm az, amikor másoknak adunk, örömet szerzünk. Angyalkáink habos kakaóval kínálták a gyerekeket.
Mi Boldogságórás osztályok a hagyományt folytatva az idén is csatlakoztunk a helyi művelődési ház és a gyermekjóléti központ kezdeményezéséhez. A „Jónak lenni jó!” adománygyűjtő akcióban tartós élelmiszerekből állítottunk össze csomagokat a derecskei rászoruló családoknak. A gyerekek és szüleik is megtapasztalták segítőkészségüket és együttérzésüket, a hasznosság érzését, amit megélhettek jó cselekedeteik segítségével. A jó cselekedetek összekötnek minket, hiszen érezzük, hogy egy közösséghez tartozunk. A jótékonyság a kapcsolódás egyik formája.
Közösen vittük el a csomagokat a gyűjtőpontra, ahol szívből zengtük a Hóból az erdő című karácsonyi dalt. Köszönjük a művelődési ház dolgozóinak a kedves fogadtatást, és a finom szaloncukrot.
A Boldogságórások tudják, hogy a szeretet az, ami megédesíti az életet, és összetart minket. Minden nap, ha egy pillanatra is, adunk belőle másoknak, így a világ egy kicsit szebbé válik.
Ma a Boldogságóránk témája a kedvesség és az egymásnak való örömszerzés volt.
A feladatunk az volt, hogy mindenki készítsen egy saját mézeskalács házikót a mellékelt sablon segítségével.
Miután megrajzoltuk és kidíszítettük a házikónkat, írtunk bele egy kedves, szívmelengető üzenetet is, olyat, ami mosolyt csalhat valaki arcára.
Amikor mindenki elkészült, a házikókat egy jókívánsággal együtt továbbadtuk a mellettünk ülőnek.
Takács Istvánné
osztályfőnök
Elolvastuk a Bogi és a jócselekedet mesét, majd beszélgettünk róla.
Boldogságdal eléneklése: Jó emberré csak a szívemmel válhatok
Az osztályom tagjai tagjai egyénileg dekorált karácsonyfadíszekkel lepték meg osztálytársaikat, pedagógusaikat, technikai dolgozóikat és családtagjaikat. Minden évben hagyomány ez nálunk, megköszönve a munkájukat.
A gyerekek ezekkel a díszekkel díszítették fel asz osztály karácsonyfáját.
Már első osztálytól arra neveljük kisdiákjainkat hogy a kedvesség, nagylelkűség jó erény, legyenek segítőkészek. A boldogságórákon arról tanultunk, hogy a jó cseledet nemcsak másokat, hanem minket is boldoggá tesznek. Megértették a gyerekek, hogy már kis dolgokkal is sok örömet adhatunk egymásnak. Ebben a hónapban több olyan programon vettünk részt, ahol segíthettünk, kedvesek lehettünk, és megtapasztalták tanulóink az örömszerzés örömét.
A decemberi hónap az adventi készülődés időszaka, készülünk legszebb ünnepünkre a szeretet ünnepére. A gyerekek cselekedeteit is áthatotta az egymásra figyelés, segítés, az izgatott készülődés. Adventi naptárunkból minden nap előkerültek a mesék pl: A befogadott nagypapa, és minden kis tanuló kapott valami meglepit.
Ebben a hónapban egy Elf manó is velünk volt az osztályban, aki egész hónapban figyelte jó cselekedeteinket, és minden nap emlékeztett minket arra, hogy legyünk kedvesek, segítőkészek és figyelmesek egymással. Nagyon szerettük Csipit, mert izgalmassá tette napjainkat, és sokszor mosolyt csalt az arcunkra, Nagyon sok mindent megtanultunk a Csipi csínytevéseiből. Egy pár példával szeretném megmutatni mit tanított nekünk a kis manó: Újrakezdem: A manó is tud valamit amit a gyerekeknek is nagyon fontos megtanulni, a hiba nem vég, csak egy lépcsőfok. Titkos manó küldetés: Megtanultak a kedvesség akkor a legerősebb, amikor észrevétlenül repül át egyik szívtől a másikig. Minden titkos kedvesség visszatér…még ha nem is ott, ahol elindult. A gyerekek önbizalma nőt tőle, mert megtapasztalták képesek hatni mások érzéseire. A konfliktusok kezelésében is részt vett a kis manónk. A konfliktus nem probléma, hanem kapcsolataink része. Nagyon fontos hogy a gyerekek megtanulják, hogyan kell kimondani ami bántja őket, hogyan hallgassuk meg a másikat, hogyan kérjünk bocsánatot és hogyan javítsuk meg a kapcsolatinkat. A manó pedig ebben tökéletes, kedves és játékos mediátor volt. Volt, hogy a manó csak egy ölelést kért. Az ölelés nem varázslat…de nagyon közel áll hozzá. Megnyugtat, rendez, újratölt. Folyamatosan bátorított Csipi. A manó szövetségesük volt a gyerekeknek, és ez a narratíva építette a gyerekek lelki ellenállóképességét. Folyamatosan üzent a gyerekeknek ami jól ment. A mi Csipink varázslatos, kapcsolódó, biztonságot adó figura volt. Mindig meglátta a jót, megjegyezte a kedvességet, és az ilyen típusú megerősítés építette a belső motivációt, amitől a gyerekek nem azért lettek kedvesek, mert valaki figyel, hanem mert jó érzés jónak lenni.
Az egyik legszebb élményünk volt, amikor ellátogattunk az idősek otthonába. Versekkel, dalokkal és kedves műsorral készültünk az ott lakó néniknek és bácsiknak. Nagyon örültek nekünk, mosolyogtak, tapsoltak és sokan meg is könnyezték az előadásunkat. Mi is nagyon boldogok voltunk, mert láttuk, hogy mennyire jól esett nekik a figyelmességünk. Az időseknek nagyon fontos a törődés és a szeretet.
Bekapcsolódunk iskolánk által szervezett csokigyűjtő akcióba az Ágota Alapítvány számára. Készítettünk Nyilas Misi csomagokat is , amelyben különféle ajándékok voltak. Olyan gyerekeknek segítettünk akiknek kevesebb jut. Ezzel is azt tanulták meg a gyerekek, hogy fontos figyelni másokra, és segíteni amikor tudunk. A közös munka során együtt dolgoztunk, segítettünk egymásnak, és megtanultunk csapatban gondolkodni. Megértétték kis tanulóink, hogy az adakozás örömet ad annak is, aki ad.
Megtanultuk a hónap dalát: Jó emberré csak szívemmel válhatok, hangzott a tantermünkben.
Az adventi utolsó gyertyagyújtáson osztályunk adott műsort. A kisdiákjaink műsora rámutatott az Advent legfontosabb üzenetére, hogy embertársaikban lássuk meg a hozzánk betérő üdvözítőt, és ne szalasszuk el az alkalmat a SZERETETRE, igazi kis gyermekarcú angyalok voltak.
Volt ének és versmondó verseny is osztályunkban.
Ebben a hónapban több órát is ajándék készítésre fordítottunk. Azért hogy, osztályunk kicsi tanulói is tudjanak meglepetést szerezni, szüleiknek, testvéreiknek, nagyszüleiknek. A szeretet kimutatása nagyon fontos, és nem a drága ajándék számít, hanem a szívből jövő figyelmesség. Ezekkel a személyes tárgyakkal melyet saját kis kezükkel készítettek a gyerekek, nagy örömet okoznak szeretteiknek, a fenyőfa körül.
Ebben a hónapban megtanultuk, hogy a jó cselekedetek boldoggá tesznek minket és másokat is. Az elf manó segítségével figyeltünk arra, hogy kedvesek legyünk egymással. Segíteni jó, adni jó és együtt lenni jó. Ezek az élmények segítenek abban, hogy kedves figyelmes és boldogok legyünk.
Emlékezz! Minden egyes pillanatban, amikor magadnak jót teszel és ebből a jóból más is részesül, hozzájárulsz ahhoz, hogy jobb legyen ez a világ.
1-ES SZÁMÚ NAPKÖZIOTTHON, NAGYKÁROLY
A foglalkozás a következő mondókával vette kezdetét:
„Van egy kincsem, nem látja szem,
Mégis itt van a szívemen.
Ha valakire rámosolygok,
Attól én is vidám vagyok.”
„Láthatatlan puttony”. A gyermekek körben ülnek és elképzelik, hogy mindenki hátán van egy láthatatlan puttony. Ha valakinek mondunk egy kedves szót, vagy segítünk neki, azzal egy fényes kis követ teszünk az ő puttonyába, de a mienk is fényesebb lesz tőle.
A gyermekek megosztottak velünk olyan eseteket, amikor segítettek valakinek.
Melyik jó cselekedet tetszett a legjobban?
Hogyan érezzük magunkat, amikor kedvesek vagyunk?
A gondolatok megosztása után meghallgattuk a hónap dalát, s aztán egy kézműves foglalkozás vette kezdetét, ahol a gyermekek karácsonyi díszeket készítettek ajándékul szüleiknek.
A nagyobb gyerekek megajándékozták csoporttársaikat elmesélve a betlehemi történetet.
A foglalkozás lezárásaként közösen elfogyasztottuk az előző napon elkészített mézeskalácsot, s végül minden gyermek egy mézeskalács emberkét kapott, mely finomságokat rejtegetett.
A nap folyamán mindenki tett valami jót, ami örömet okozott másoknak.