Decemberi témánk a boldogító jó cselekedetek gyakorlása volt. Az advent egy varázslatos időszak, ilyenkor igyekszünk mindannyian egy kicsit jobbak lenni , kicsit jobban figyelni a környezetünkre és társainkra, kicsit többet segíteni otthonunkban és az óvodában is, igyekszünk örömet okozni a környezetünkben élőknek és megvigasztalni a szomorkodókat. Ezen gondolatok jegyében telt a decemberünk. A szőnyegen ülve sokat beszélgettünk arról, hogyan tudunk segíteni egymásnak, és nagyon fontos volt, hogy a gyerekek megtapasztalják, ha örömet szereznek másoknak, az nekik is nagyon jó érzés. A sok közös éneklés, játék során egyre nyitottabbak lettek egymás felé. Többször játszottuk a ” Szeretlek, mert…” játékot, ahol nagyon érdekes dolgokat mondtak egymásról a gyerekek, illetve körbe adtuk a ” Szeretet ölelést”.
Boldogságóra Alapprogram
November havi témánk a társas kapcsolatok erősítése volt. Egész hónapban arra törekedtem, hogy a gyerekek a pozitív élményeken keresztül tapasztalják meg az összetartozás, együttműködés, a „mi csoportunk” érzését, ezért sok kapcsolatteremtő, közösségformáló játékot játszottunk. A délelőtti beszélgetőkörökben sokat beszélgettünk a szeretetről, barátságról (gurítsd a labdát annak, akivel a legtöbbet játszol), A hónap dala lett a csoportunkban a ” Ha jó a kedved, üsd a tenyered..” a gyerekek nagyon megkedvelték. A sok közös beszélgetés és játékos feladat hatására egyre több gyerek kapcsolódott be a közös tevékenységekbe. Többször játszottuk a Szomorú Szilárd és Boldog Blanka játékot.
Úton lenni: ez a valódi csoda,
Melyet a szív álmai hívnak oda.
Egy cél megszületik halk fények alatt,
S lépéseink hozzák el a holnapot, mi marad.
Kitartásból nő az út minden köve,
S a hit visz tovább, ha a nap lemegy.
A siker akkor születik meg bennünk,
Ha nem adjuk fel, bár fáradt a lelkünk.
És mikor a cél végre ránk ragyog,
Megértjük: maga az út volt a legnagyobb.
Téma: A jó cselekedetek gyakorlása és a belső béke megélése
A decemberi hónapban a hangsúlyt a várakozás érzelmi megélésére és a közösségünk erősítésére fektettük. Célunk az volt, hogy a gyerekek a külsőségek helyett a belső értékekre – a szeretetre, a figyelemre és a hálára – összpontosítsanak.
A hónap minden napját közös mesepercekkel indítottuk. Ez a rituálé segített a csoportnak elcsendesedni, és békés, nyugodt állapotban kezdeni a napot. A mesékhez naponta meglepetés feladatok is társultak, melyeket a tanulók a napközi folyamán készítettek el. Az elkészült alkotásokat minden másnap kiállítottuk a termünkben, így a közös munkánk gyümölcse folyamatosan díszítette a környezetünket.
Levél a Mikulásnak: Az első foglalkozáson nem csupán listát írtunk, hanem érzéseket fogalmaztunk meg. A leveleket egy közös séta keretében elvittük a helyi Mikulás-házba, ami maradandó élményt nyújtott a gyerekeknek.
A következő órán a Karácsonyról beszélgettünk. Megvitattuk, hogy az ajándékoknál sokkal fontosabb a szeretet, az öröm és a béke érzése, amit egymásnak adhatunk.
A szünet előtti utolsó napot igazi közösségi élménnyel koronáztuk meg. Közös mézeskalácssütést szerveztünk, ahol az illatok és az együttes munka még inkább összehozta a csoportot. A napot az „angyalkázás” tette teljessé: a tanulók névre szóló karácsonyi üdvözleteket írtak egymásnak, ezzel is gyakorolva a jó cselekedetek erejét és a társas kapcsolatok ápolását.
Összegzés: Ez a hónap bebizonyította, hogy az apró gesztusok, a közös alkotás és a figyelem teszik valóban boldoggá az ünnepi készülődést. A gyerekek megtapasztalták az adás örömét és a közösségi lét megtartó erejét.
A téma szinte az egész napunkat átszőtte. Már megérkezésnél kértem a gyerekeket,hogy apró gesztussal,öleléssel, arc simítással üdvözöljék egymást. Ezután,ahogy sorban érkeztek, leültek kiszínezni a kis emberke figurákat, amiből később a barátságláncot készítettük.
A boldogságóránkat most is relaxációs gyakorlattal kezdtük, ami az „Almát szedj, ügyesedj, szőlőt szedj, ügyesedj” volt.
Elindítottam Bagdi Bella Ha boldog vagy mutasd meg mindenkinek c. dalát, amit kétszer meg kellett ismételni,annyira tetszett nekik.
Beszélgettünk a barátságról, a társas kapcsolatokról.
A Tavaszi ébresztő c. mese nagyon tetszett nekik , jó megfigyeléseik voltak a mese kapcsán.
Ezután a szőnyegen elkészítettük közösen a barátságláncunkat. Mindenki elmondhatta ki mellett szeretne lenni. Majd felragasztottuk a barátság jelét a lépcsőnkre.
Záróeneklésnek ők választottak dalt. A Gumimaci CD- ről kérték az Itt van a gumimaci zenét. Fergeteges táncmulatság kerekedett a végére,öröm volt nézni a boldog arcokat.
A foglalkozást két relaxációs gyakorlattal kezdtük, amit a gyermekek nagyon élveztek. Első volt a Malomkörzes, majd a Dagasztás.
Ezután táncoltunk a Pozitív gyerek vagyok c. dalra.
Beszélgetőkört alakítottunk a szőnyegen és megbeszéltük az adott témát. Mivel ők már nagycsoportosok nagyon jó hozzászólásaik és meglátásaik voltak.
A Boldogságóra könyvben található mesét olvastam el nekik, melyet türelmesen ,csendben végighallgattak ,majd a mese végén lévő kérdéseket is feldolgoztuk.
Előre kivágtam nekik az optimizmus jelének színezéséhez a köröket. Asztalhoz ülve kiszínezték azokat és a boldogságlépcsőnkön mindenki elhelyezte.
A januári boldogságóránk (2026.01.16.) témája a célok kitűzése és elérése volt. A tanulóink sokszor igényelnek segítséget a megfelelő célok kitűzésében, azok megvalósításában illetve elérésében is. A közeli, megfogható cél számukra érthetőbb és megvalósíthatóbb ezért lett az óránk témája az elérhető célok.
Az üdvözlés és ráhangolódó dal (Út a Cél Felé) után, melyet a tanulók ritmushangszerekkel kísértek, a cél fogalmának megbeszélése következett. Milyen célok lehetnek? (szeretnénk valamit, van valamilyen feladatunk, elérünk valamit, örülni tudjunk valaminek, boldogok vagyunk, fontosak a rövid távú célok.) Szóba került, hogy mi is lehet cél (Célom, hogy gyakoroljam a betűket./ Célom, hogy segítsek az étel előkészítésében…). Beszélgetés során fontos volt a célok eléréséhez szükséges tulajdonságok megnevezése. (akarat, kitartás…)
Az óra folytatásaként egy mesét néztünk meg. Klára rajzol – Tanulságos mese a célokról és az önbizalomról. A mesével kapcsolatban ismét megbeszéltük a célok eléréséhez vezető utat, a szükséges egyéni tulajdonságokat.
Feladatként minden tanuló kiválasztotta a színezők közül azt a képet mely az ő elképzelhető célját tartalmazza. Kiszínezés után közös képet készítettünk belőlük céljaim címmel. Az óra zárása előtt meghallgattuk Lőrincz Balázs – Fuss a célig – című dalát. A értékelés után jó hangulatban zártuk a tanórát.
A januári boldogságóránk (2026.01.16.) témája a célok kitűzése és elérése volt. A tanulóink sokszor igényelnek segítséget a megfelelő célok kitűzésében, azok megvalósításában illetve elérésében is. A közeli, megfogható cél számukra érthetőbb és megvalósíthatóbb ezért lett az óránk témája az elérhető célok.
Az üdvözlés és ráhangolódó dal (Út a Cél Felé) után, melyet a tanulók ritmushangszerekkel kísértek, a cél fogalmának megbeszélése következett. Milyen célok lehetnek? (szeretnénk valamit, van valamilyen feladatunk, elérünk valamit, örülni tudjunk valaminek, boldogok vagyunk, fontosak a rövid távú célok.) Szóba került, hogy mi is lehet cél (Célom, hogy gyakoroljam a betűket./ Célom, hogy segítsek az étel előkészítésében…). Beszélgetés során fontos volt a célok eléréséhez szükséges tulajdonságok megnevezése. (akarat, kitartás…)
Az óra folytatásaként egy mesét néztünk meg. Klára rajzol – Tanulságos mese a célokról és az önbizalomról. A mesével kapcsolatban ismét megbeszéltük a célok eléréséhez vezető utat, a szükséges egyéni tulajdonságokat.
Feladatként minden tanuló kiválasztotta a színezők közül azt a képet mely az ő elképzelhető célját tartalmazza. Kiszínezés után közös képet készítettünk belőlük céljaim címmel. Az óra zárása előtt meghallgattuk Lőrincz Balázs – Fuss a célig – című dalát. A értékelés után jó hangulatban zártuk a tanórát.
A gyerekek pontosan megfogalmazták az éves céljaikat.Azt is jól tudták,hogy mi kell az elérésükhöz. Nagy örömmel készítették el az űrhajóikat,melyre ráírták az elérendő célokat.
A foglalkozást a Napimádás és Tüdőtakarítás relaxációval indítottuk.
A téma feldolgozását a Jóságfa titkai c. mese köré építettem.
A mese egy fáról szól, amely nem almát, nem körtét termett, hanem színes szívecskéket.
De csak akkor, ha az erdő lakói kedvesek voltak egymáshoz. A fát 3 manó őrizte, akik észrevették, hogy a fa levelei megfakultak, mert az emberek elfelejtettek egymásra figyelni.
Miközben bejárták az erdőt és segítettek a nyuszin és észrevették, hogy segítség mindig szívet növeszt a jóságfán. Megvigasztalták a szomorú kis rókát, amitől újabb szív termett a fán, így rájöttek, hogy vigasztalás is jó cselekedet. Megtanították az írigy medvének, aki nem akarta megosztani a mézét senkivel, hogy a jóság nem fogy el attól, ha adunk belőle.
A mese végén az egész erdő összegyűlt a Jóságfa körül. és mindenki mesélt egy apró jó cselekedetről:
• egy megosztott játék,
• egy kedves szó,
• egy segítő kéz.
A Jóságfa fényesen ragyogott, tele volt szívecskékkel.
A manók mosolyogtak, és ezt mondták:
– A jóság ott van mindenkiben. Csak elő kell venni.
A mese után mi is megkerestük közösen a bennünk lakó jóságot. Mindenki mesélt valami jócselekedetéről, amiért egy színes szívecskét kapott.
Majd képeket válogattunk, amin jó -és rossz cselekedetek voltak, megkerestük melyek azok, amiért a jóságfán biztosan szívecske teremne.
Közösen kiszíneztük a jóságfánkat és felragasztottuk rá a színes szívecskéket, a kiválasztott jócselekedetekkel. A szívecskékre felkerültek azok a jóságok, amelyeket megkerestünk egymásban és magunkban.
(segítek, megosztom, megbocsátok, megvigasztalom, bocsánatot kérek, megölelem, megsimogatom, adok, vigyázok, meghallgatom, játszani hívom).
A boldogságórát egy mozgásos játékkal zártuk le:
Haegy egy jó cselekedetet mondtam a gyerekek felvehettek egy szívecskét, és a kosárba gyűjthették. Kipróbáltuk úgy is, hogy egy-egy nagycsoportos volt a játékvezető és ők mondhattak jó cselekedeteket társaiknak.
