Boldogságóra Alapprogram
A téma feldolgozását a Tódi törpe varázsszemüvege című mese köré építettük. A mese után egy játékszemüveg („varázsszemüveg”) segítségével mindenki elmondhatta, hogy mitől érzi magát boldognak. Még egyelőre nehezen ment a megfogalmazás, elsősorban tárgyakat, játékokat neveztek meg a gyermekek. A valódi boldogság lényegét Szomorú Szilárd és Boldog Blanka játékával próbáltuk megközelíteni. A foglalkozás lezárásaként a varázsszemüveget, amit használtunk, elhelyeztük a csoportszobában, hogy bárki, bármikor használhassa, ha szükségét érzi. Az értékeink fáját elkezdtük közösen festeni.
Az apró örömök élvezete kicsit könnyebb témának bizonyult. Fotók segítségével visszaemlékeztünk élményeinkre, arra, hogy milyen apró örömökben volt részünk az elmúlt időszakban. Sokat beszélgettünk arról, hogy mennyi apró örömöt élhetünk át minden nap, csak észre kell vegyük ezeket. A természet szépségei, az emberek kedvessége, a szüleink ölelése, egy jó játék, egy jól sikerült rajz, mind-mind örömet okoznak. A témához jól kapcsolódott a Fűfejek projektünk is, amely a növények fejlődését foglalta magába. A búza gondozása, növekedése minden nap örömmel töltötte el a gazdáját. A gyerekek kérésére vicces képeket ragasztottunk fel a poharakra, és így még nagyobb volt az öröm, mikor napról-napra mókásabb lett a zöld „hajkorona”. Ezeket is lefotóztuk, hogy jövőre újra átélhessük az élményeket.
A Boldogságprogram első hónapja a háláról szól. A 4-5 éves gyermekek még a szó jelentésével nincsenek tisztában, ezért abból az aspektusból közelítettünk a témához, hogy gyakran mondunk köszönetet valamiért. Felsoroltuk, hogy mikor és mit köszönünk meg, s hamar rájöttünk, hogy mennyi mindenért lehetünk hálásak. Igyekeztünk a nap folyamán figyelni arra, hogy használják a „köszönöm” kifejezést, és tudatosodjon a gyermekekben, hogy ennek mindkét fél számára értéke van, hiszen nekik is jól esett, ha valaki megköszönt valamit. Aki a nap folyamán a legtöbbször volt figyelmes, ezzel együtt hálás, meghajtogatta és felrakhatta a saját képével díszített szivecskéjét, a csoportszoba jól látható helyére. A hónap végére mindenki szíve felkerült, az arcképek felhasználásával pedig elkészítettük a Boldogság várunkat is!
Egész évben remek boldogságórákat tartottunk. Bizalomjátékot játszottunk, beszélgettünk, nevettünk, vigasztaltunk és játszottunk a kártyával. Jövőre folytatjuk!!!
Testi-lelki egészségünk megőrzéséhez nagyon fontosak azok a tevékenységek, amiket a gyerekek lerajzoltak a plakátra. Ezek: a helyes táplálkozás, mozgás, sport, elegendő alvás, pihenés és a testápolás.
„Ép testben, ép lélek”- tartja a mondás. Ezek hatnak egymásra. Összegyűjtöttük azokat az érzéseket, cselekvéseket, amelyeket magukon megtapasztaltak, ha helytelenül vagy, ha helyesen tették azokat.
Pl: Ha későn sokat vacsoráztak , elrontották a gyomrukat, nehezen tudtak aludni. Ha sokat mozogtak, jobban tudtak figyelni, tanulni, jobban érezték magukat. Stb. Beszélgettünk arról is ők hogyan töltik a szabadidejüket, hogyan sportolnak. Mindenki hozott egy receptet, ami szerintük egészséges étel.
Készítettünk salátát is.
Május egyik délutánján az alsós osztályok többi tagját is akadályversenyre hívtuk. Jókedvvel, vidáman telt az idő.
Az utolsó hónapban kiállítást rendeztünk az elkészült műveinkből. Minden tanuló kiválasztotta azt a témát, ami hozzá a legközelebb áll. Megbeszéltük azt, hogy mit tudnak tenni a szünidőben a boldogságukért. A választott témához kapcsolódó gondolataikat le is jegyezték.
Az egész éves Boldogságóra legjobb pillanataiból készítettük a bemutató fotókat. Munkáink egy közös faliújságra kerültek, ezzel is megmutatva mindenkinek, mit is jelent a Boldogságóra, ugyanakkor inspirálva másokat is a pozitív gondolkodásra.
Üdvözlettel:
Farkas Erzsébet
A foglalkozást, a hagyományokhoz híven a relaxációs gyakorlattal kezdtük, majd meghallgattuk a „Van nekem egy álmom…” kezdetű dalt.
Aztán a gyermekek körében igen kedvelt játékot, a célbadobást gyakoroltuk. A karikák távolságát, a gyermekek képességeinek megfelelően választottuk meg, akinek először nem sikerült, az többször is próbálkozhatott. A sikerek feletti öröm érzését egyéni és csoportszinten is megélték a gyermekek.
A heti meséhez igazodóan, a csoportnak a „Boldogságvárba” kellett feljutnia, melyért mindenkinek egy próbát kellett kiállnia. A gyermekek nagyon izgultak azért, hogy mindenki bejusson.
A boldogságóra heti programjában óvodásaink megtapasztalták, hogy milyen fontosak a reális célok, és milyen jó érzés az, ha a kitűzött célokat teljesíteni tudják.
Toldi Miklós
Élt egyszer egy fiatal legény a falu szélén. Ő volt Toldi Miklós. Nagy termetű, araszos vállú fiatal volt.
Épp a nap tüzében állt vállán egy vendégoldallal, mikor is szembetalálkozott egy sereg leventével. A vezetőjük Lacfi Endre volt. Egyszer csak ezt kérdezte Tolditól: – Hé paraszt! Melyik út megyen itt Budára?- Toldinak igen csak a szívébe nyilallott a paraszt szó.- Én paraszt? Hát ki volna az úr más széles e határban? Talán a rókalelkű bátyám?- Ezután megmutatta, melyik út vezet Budára. A nehéz fát csak úgy forgatta kezében, mint csekély botocskát. Nándorispán el is ámult Toldi erején. – Nos fiúk, hadd lássuk, ki áll ki?- Senki nem mert kiállni Miklós ellen. El is indultak Buda felé, ám odaúton mindenki csak Toldiról tudott beszélni. Toldi búsan és mérgesen hazafelé ballagott, csaknem összeroppant a rúd vas kezében. Leült egy malomkőre. Amint a malomkövön ült, megdobálták dárdákkal. Toldi ideges lett és elhajította a malomkövet, amin ült. Balszerencséjére eltalálta György egyik katonáját. Menekülőre fogta és addig futott, amíg egy nádashoz nem ért. Pénze sem volt, éhezett és a nádasban aludt, amíg egy nap rá nem talált Bence. Élelmet és aranyat vitt neki. Bence azt mondta, hogy jobb lenne, ha hazamenne a családjához, mert az édesanyja már nagyon várja haza. Toldi rávette magát, hogy hazamenjen. Otthon átölelte édesanyját és elmesélte, miért is menekült el. György azonban mérges volt, ám nem haragudott testvérére, sőt örült neki, hogy végre hazatért. Mivel a király már hallott a történtekről és nem akart munkát adni Miklósnak, György elment, hogy beszéljen a királlyal, mert tudta, hogy testvére csak véletlen találta el a katonát. A király arra jutott, hogy szerez Toldinak munkát és elhiszi, hogy a fiú ártatlan. György otthon elmesélte Toldi Miklósnak, hogy talált neki munkát. A fiú nagyon megköszönte neki és bocsánatot kért a katona miatt.
