Boldogságóra Program

Toldi Miklós

Élt egyszer egy fiatal legény a falu szélén. Ő volt Toldi Miklós. Nagy termetű, araszos vállú fiatal volt.
Épp a nap tüzében állt vállán egy vendégoldallal, mikor is szembetalálkozott egy sereg leventével. A vezetőjük Lacfi Endre volt. Egyszer csak ezt kérdezte Tolditól: – Hé paraszt! Melyik út megyen itt Budára?- Toldinak igen csak a szívébe nyilallott a paraszt szó.- Én paraszt? Hát ki volna az úr más széles e határban? Talán a rókalelkű bátyám?- Ezután megmutatta, melyik út vezet Budára. A nehéz fát csak úgy forgatta kezében, mint csekély botocskát. Nándorispán el is ámult Toldi erején. – Nos fiúk, hadd lássuk, ki áll ki?- Senki nem mert kiállni Miklós ellen. El is indultak Buda felé, ám odaúton mindenki csak Toldiról tudott beszélni. Toldi búsan és mérgesen hazafelé ballagott, csaknem összeroppant a rúd vas kezében. Leült egy malomkőre. Amint a malomkövön ült, megdobálták dárdákkal. Toldi ideges lett és elhajította a malomkövet, amin ült. Balszerencséjére eltalálta György egyik katonáját. Menekülőre fogta és addig futott, amíg egy nádashoz nem ért. Pénze sem volt, éhezett és a nádasban aludt, amíg egy nap rá nem talált Bence. Élelmet és aranyat vitt neki. Bence azt mondta, hogy jobb lenne, ha hazamenne a családjához, mert az édesanyja már nagyon várja haza. Toldi rávette magát, hogy hazamenjen. Otthon átölelte édesanyját és elmesélte, miért is menekült el. György azonban mérges volt, ám nem haragudott testvérére, sőt örült neki, hogy végre hazatért. Mivel a király már hallott a történtekről és nem akart munkát adni Miklósnak, György elment, hogy beszéljen a királlyal, mert tudta, hogy testvére csak véletlen találta el a katonát. A király arra jutott, hogy szerez Toldinak munkát és elhiszi, hogy a fiú ártatlan. György otthon elmesélte Toldi Miklósnak, hogy talált neki munkát. A fiú nagyon megköszönte neki és bocsánatot kért a katona miatt.