A Boldogságóra foglalkozáson folytatjuk a jó cselekedetek témakörét. Miután Boldog Dóra baba köszönti a gyerekeket elmesélem a témához tartozó mesét. Ezután előre kivágott szíveket díszítenek ki, amit odaadhatnak valakinek. Az lehet a csoportba járó gyermek vagy családtag. Végül táncolunk a témakörhöz tartozó dalra.
Boldogságóra Alapprogram
Boldogságóra – Téma: Szeretet ❤️
1. Ráhangolódás (2 perc) – „Mosolykör” 😊
• A gyerekek körben ülnek.
• Rájuk mosolygok, és azt mondom:
„A szeretet ott kezdődik, amikor rámosolygunk valakire.”
• Kérem őket: forduljanak balra és mosolyogjanak rá a mellettük ülőre.
• Rövid kérdés:
– „Hogy esett, amikor rád mosolygott valaki?”
2. Mesés bevezetés (3 perc) – Rövid verses történet 📖
Lassan, élményszerűen:
„Volt egyszer egy kicsi szív,
piros volt és csupa dísz.
Ha valaki ránézett,
szépen visszaszeretett.
Szeretettől nagyra nőtt,
szívekhez utat tört.”
• Kérdés:
– „Mitől nőhet nagyra a mi szívünk?”
– „Mit csinálunk, ha szeretünk valakit?”
(A gyerekek szabadon mondhatnak: puszi, ölelés, rajz, játék stb.)
3. Játék: „Szeretet-vándor” (5 perc) ❤️
Eszköz: egy piros szívecske
Menet:
• Szeretet dalának meghallgatása https://vimeo.com/884312446/1982fe83e5
• A gyerekek ülnek körben, a szívecske körbejár: mindenki továbbadja a mellette ülőnek.
• Amikor a zene megáll, akinél a szív van, mondhat valamit, ami szeretet:
– például: ölelés, simogatás, barátkozás, segítés, mosoly.
• opció: ha lassan menne a beszéd, akkor én mondok egy példát, a gyermek csak megmutatja mozdulattal (ölelés mozdulat, szívet mutat a kezével stb.).
4. Közös mozgásos gyakorlat (2 perc) – „Szeretet-küldés” ✋
• Megkérem a gyerekeket, hogy álljanak fel.
• Mondd:
„Most küldjük el a szeretetünket a társainknak!”
• Mozdulat: két kéz a szívre → nagy mozdulattal előre „küldjük” (mint amikor puszit dobunk, csak két kézzel).
• Ismételjük 3× lassan, vidáman.
5. Lezárás: „Szeretet-pecsét” (3 perc) 🖐️
Eszköz: szívecske pecsét (ujjlenyomat piros festékkel, vagy csak egy „láthatatlan pecsét” mozdulat).
• Minden gyermek kap egy kis „szeretet-pecsétet” a kézfejére.
• Közben mondom:
„Ez emlékeztet arra, hogy szeretni jó, és sokszor elég egy mosoly is.”
Befejező mondat:
„A szeretet olyan, mint egy apró fény – ha továbbadjuk, mindenkinek világít.” 🕯️
A téma feldolgozása az adventi időszakra esett. A Karácsony közeledtével egyre többet beszélgettünk a gyermekekkel a jó cselekededetekről, a szeretettel és saját kezünkkel készített ajándékokról, a közös játékokról, az örömről, az egymásnak nyútott segítségről. Ezeket mind közösen át is éltük. A csoportban minden gyermek igyekezett nyitott szemmel járni és segíteni az arra rászoruló társának vagy felnőttnek.
A gyermekek szeretetük jeléül, egy angyalkákat készítettek, mellyel mindenki megajándékozhatta egy társát a csoportban. Az angyalkák később a közösen elkészített karácsonyfánkat díszítették.
Társas kapcsolatainkról beszélgettünk, hogy milyenek lehetnek és hogy hogyan tudjuk ápolni őket. Ki miért szeret a csoportba járni és hogy mit szeretünk a másikban.
A decemberi óránkat relaxációval kezdtük, majd arról beszélgettünk, hogy kinek miről szólnak a közelgő ünnepek. A gyerekek említették a szeretetet, békét, nyugalmat, ajándékozást, jótékonykodást, közös játékot és az együtt töltött időt a családdal. Megvitattuk, hogy mi mindent lehet ajándékozni, mi a jobb érzés: ajándékot adni, vagy kapni. Ezt követően elmeséltem és feldolgoztuk a „Visszajött a répa” c. mesét.
Az óra következő részében az „Angyaljáráshoz” a gyerekek kihúzták egymás nevét. Megbeszéltük a játék menetét és felhívtam figyelmüket a titoktartásra. Ezután annak készítettek egy személyre szóló, szép, rajzos, pozitív üzenetet, akit kihúztak. Közben karácsonyi zene szólt. A következő szünetre időzítettük a kis levélkék titkos célba juttatását.
A december havi Boldogságóra foglalkozásunk témája a Boldogító jó cselekedetek volt. Az egész órát átszőte az adventi ünnepre hangolódás. Elsőként az Energia csillag relaxációs gyakorlatot végeztük el a gyermekekkel. A téma bevezetéseként mesét olvastam a karácsonyi csillagokról és az öreg fenyőről. A mesét interaktív módon dolgoztuk fel, részenként megállva, az adott részekben történteket megbeszélve, egyéni gondolatokat meghallgatva, szituációkat eljátszva. A gyerekek szívesen osztották meg gondolataikat, örömmel vettek részt a szituációs játékban. A mese feldolgozása után a jó cselekedetekről beszélgettünk. Milyen érzés jót tenni valakivel? Milyen érzés, ha veled tesz valaki jót? A gyerekek többsége szívesen mesélte el egyéni élményét, amit aztán rajzos formában is megjelenítettek egy-egy karácsonyfadísz formában. Ezek a ,,mi közös karácsonyfánkon” kaptak helyet. Az alkotófeladat közben Bagdi Bella Jó emberré csak a szívemmel válhatok című dalát, valamint karácsonyi dalokat hallgattunk. A foglalkozást meditációs gyakorlattal zártuk. A téma és a feldolgozása is fokozta az ünnepvárás hangulatát.
Egy rajzpályázatra készültek ezek a csodás rajzok. A téma az adakozás és segítségnyújtás volt. A rajzok elkészülte előtt sokat beszélgettünk, ötleteltünk arról, hogy mivel tud egy gyerek segíteni az arra rászorulókon.
Novemberben különleges foglalkozásunk volt a gyerekekkel. A társas kapcsolatok jelentését, erejét és mindennapi hatását jártuk körbe. Már az óra elején láttam rajtuk a kíváncsiságot, amikor elkezdőd az „Ingyen ölelés” videó. Ennek a finom, meleg hangulata pedig azonnal megteremtette azt a biztonságos légkört, amelyben bátran lehet beszélni érzésekről, élményekről, egymás felé fordulásról. A gyerekek meglepően őszintén meséltek arról, kitől szoktak ölelést kapni, és milyen érzés számukra a közelség, a figyelem, a törődés. Van, akiről kiderült több ölelést igényelne, ekkor jó volt látni, hogy szinte egyből 4-5 társa felpattant és odaszaladt hozzá megölelni.
Vittem közéjük egy fonalgombolyagos játékot, amely során a teremben szinte megfoghatóvá vált az, amiről addig csak beszéltünk, a kapcsolódás. Ahogy a fonal szálai egyre sűrűbb hálót rajzoltak a körben, a gyerekek is ráébredtek, hogy mindannyian részei valami nagyobbnak. Megható volt hallani, milyen szavakkal illették egymást.
A boldogságórákat igyekszem mindig valamilyen kézműves foglakozással kiegészíteni. A barátságfüzér készítése önkifejezési lehetőséget adott azoknak is, akik szavakkal kevésbé nyitnak. Minden kis emberalak egy-egy személyiséget tükrözött vissza, aprólékosan rajzolt minták, kedvenc színek, matricák és egy-egy pozitív tulajdonság, amely különlegessé teszi őket. Amikor a végén a füzért összeillesztettük, igazi szimbóluma lett annak, hogy mennyire sokszínűek vagyunk, mégis egy csapat.
A zárókörben elhangzó kedves mondatok pedig olyanok voltak, mint apró ajándékok. Láttam az arcokon, hogy milyen jólesik egy-egy megerősítés, és hogy mennyire fontos lenne ezekből minden nap több. A gyerekek egymás felé fordulása, figyelme és őszinte dicséretei tovább erősítették a mondatot, ami a mai óránk vezérgondolata lett: „Mindig forduljunk szeretettel egymás felé, mert nem tudhatjuk, kinek a napját tesszük szebbé vele.”
Egészében úgy érzem, ez az óra nemcsak egy feladat volt, hanem valódi élmény, nekik is, nekem is. A kapcsolatok láthatatlan hálója ma láthatóvá vált, és remélem, hogy a gyerekekben hosszú távon is nyomot hagy az az egyszerű, de annál fontosabb üzenet, nem vagyunk egyedül.
A mese feldolgozása; otthoni közös készülődés örömei; apró örömök a családban
Nyíregyházi Bem József Általános Iskola
Az Advent időszakában minden kisgyerek fogékonyabb az érzelmek kimutatására. A segítség nyújtás, mások támogatása is könnyebben megy! Örömmel készítették el a kis meglepetés rajzokat, amelyek karácsonyig megtalálják azt, akinek íródott a kedves üzenet és rajz.