Az óra első felében beszélgettünk arról, hogy ismerik-e az optimizmust, mint fogalmat, arról, hogy kinek milyen napja van ma, illetve, megpróbáltuk arckifejezésünkkel bemutatni, hogyan érezzük magunkat. Arról is beszéltünk, hogy mi teszi őket szomorúvá és mi vidítja fel egy-egy napjukat. Aztán kis versenyt tartottunk, ki bír komoly ábrázatot vágni egy percig, miközben a többiek mindent megtesznek azért, hogy elnevesse magát a vállalkozó próbálkozó 🙂 Megállapodtunk abban, hogy az egy perc nagyon hosszú idő ilyenkor, senkinek sem sikerült, de arról beszéltünk aztán, hogy ez nem is baj, biztosan azt jelenti, hogy alapvetően vidámak vagyunk és fogékonyak a jókedvre és ez jó. Aztán arról beszélgettünk, hogy a pozitív életszemlélet, a jókedv és az optimizmus miben segítheti az ember életét. Majd rátértünk a fő témánkra: ki milyennek képzeli el önmagát felnőttként, ha minden jól alakul és minden terve valóra válik. Öröm volt hallgatni, hogy legtöbbjük családot, gyerekeket, társat szeretne maga köré. És még csak ötödikesek!!!! Persze ehhez kényelmes, nagy ház és egy autó is kellene, ezt is szeretnék.
Egy nagy sárga színű lapot annyi részre osztottam, ahányan ott voltak (6 fő), és azon a kis cikken kellett lerajzolni a saját életüket 20-30 év múlva.
A feladat arról is szólt, hogy hogyan tudnak egymáshoz ennyire közel kerülve alkotni. Érdekes tapasztalat volt, hogy a közelségből adódó konfliktusokat hogyan rendezték. Megfigyelhető volt a kommunikációjukban és a toleranciaszintjükben bekövetkezett pozitív változás is az óra végére, persze ehhez kellettek az útbaigazításaim és figyelemfelhívó kéréseim.
Nagyon hasznos, többrétű és érdekes volt az erre szánt két tanóra.
Boldogságóra Alapprogram
Optimista-tábla elkészítése közösen, hogy mindig emlékeztessen bennünket arra, hogy örülni tudjunk minden nap valami szépnek és jónak.
Ebben a tanévben átszervezés miatt a Maci csoport vezetését vettem át. Az utazó logopédus kolléganő jelezte, hogy ő már nem tartja a Boldogság órákat óvodánkban. Úgy éreztem az 1 éves tapasztalatom alapján, megpróbálom tovább vinni a Boldogság órákat, mert szükség van a gyermekek pozitív gondolkodásra való nevelésére. Fontos mintát mutatunk arra, hogy szóban és viselkedésünkkel ezeket hogyan mutassuk ki más emberek iránt.
Ez az első a hála gyakorlására szolgáló óra volt. Az ajánlásokat követve a ráhangolódás Bagdi Bella zenéjére történt
( Világomban minden…). Zárt körben helyezkedtünk el, hogy érezzék az együttlét fontosságát. Példatörténettel, ötletekkel és saját példával érzékeltettem, mit is jelent hálásnak lenni valamiért, majd a gyerekek mondhatták el sorban, kinek szeretnének köszönetet mondani. Ez után őszi leveleket adtunk körbe egymásnak, míg szólt a zene. Az asztalnál minden kisgyerek lerajzolhatta azt a dolgot, amiért hálás valakinek. A foglalkozás lezárásaként a levelekből egy hálafa készült, amit azóta is szívesen „látogatnak”, nézegetnek.
Szeptemberben a hála állt a középpontban. Ennek szellemében dolgoztak például a 4. b osztály tanulói osztályfőnökük, Reichardné Réz Zsuzsanna közreműködésével. Beszélgettek a hála mint cselekedet fontosságáról, arról, hogy miért is lehet hálás az ember. Igyekeztek olyan jó cselekedeteket végrehajtani, amellyel kivívhatták mások háláját. Ilyen volt – többek között – az állatok védelme, egy kutyamenhely lakóinak figyelemmel kísérése is. A gyerekek gyűjtést szerveztek és erről levelet is írtak az ajaki Vahúr Állatvédő Egyesületnek, hogy hozzájáruljanak a kutyák komfortosabb elhelyezéséhez. Adományukat Reichardné Réz Zsuzsanna osztályfőnök vitte el Ajkára, és adta át az egyesület munkatársainak, akik hálásan fogadták iskolánk tanulóinak küldeményét.
Optimizmus gyakorlása
-az álmok tablója
-A szomorú királykisasszony felvidítása
-arcjáték
A zentai Petőfi Sándor Általános Iskolában működő „Ifi csapat” feladata az erőszak megelőzés és az iskolai légkör vidámmá és pozitívvá hangolása. A csapat tagjai felső osztályos tanulók, akik önként vesznek részt a munkában. Ebben a tanévben szeretnénk a gyerekeket megismertetni a pozitív gondolkodás technikáival, és arra ösztönözni őket, hogy különböző iskolai akciók keretein belül ismertessék meg társaikkal is a tanultakat. A csapatot Döme Ágnes pszichológus és Szalkai Orsolya pedagógus koordinálják.
Optimistán, vidáman, derűsen még a hét utolsó napján is. A szülinapok különleges napok, melyeket mindig megünnepelünk. Októberben két szülinaposunk is volt, gofrit sütöttünk és pudingot főztünk. Nem kell nagy ajándék, a kis dolgok is tudnak nagy örömet okozni, ha szívből adjuk. Ezek is optimista napok!
Furtai ÁMK Bakonszegi Zöldliget Óvoda
A gyerekekkel megbeszéltük, hogy mit szeretünk együtt a legjobban csinálni, amiben mindenki ügyes, és arra jutottunk, hogy körjátékokat játszani, énekelni. Ezért közösen lerajzolták magukat, milyen is az amikor mi énekelünk, és népi játékokat játszunk!Elmesélte mindenki neki, melyik játék a kedvence, melyik szerepbe szeret belebújni a legjobban, mikor érzi a legjobban magát!
A Tündérkertben mindent optimistán látunk. Ki gondolná, hogy a kicsi, látszólag semmire sem használható almácskákból télire finom aszalt csemegét készíthetünk. Aszalás után üvegekbe töltöttük, és eltettük a hidegebb hónapokra, hogy melengesse szívünket, lelkünket. Gyakorlatban megtapasztaltuk, hogy minden rosszban van valami jó. Tündérkert lakói boldogan ragasztották az optimista plakátot és pozitív gyerekekké formálódtak.
Egy szép őszi napon az osztályfőnök tanító néni kinézett az ablakon és nagy boldogsággal töltötte el, amikor megpillantotta mosolygós osztályát, a hetedikeseket. Hálás, hogy ő lehet az osztályfőnökük. A diákok nagy örömmel kopogtak be az ablakon, látva az osztályfőnököt. Hálásak vagyunk, hogy vagyunk egymásnak.
