Minden kisgyermek szépnek, jónak, különlegesnek, erősnek látja önmagát.
Milyen jó lenne ha ennek töredéke felnőtt korunkban is meg lenne. Talán nem küzdenénk annyian önbizalomhiánnyal vagy szorongással. A tükörjáték során jó volt megtapasztalni a gyermekek önmagukról alkotott pozitív véleményét.
A kosár azonban nemcsak tükröt hanem egy szemüveget is rejtett, amelynek történetét kíváncsian figyelték a gyermekek. Tódi törpe mondókáját megtanultuk, amelyet bármikor elővehetünk ha szomorúnak látjuk a világot. Azonban hogy ez még erősebb legyen a szemüveget hívtuk segítségül. Oly más volt így a világ. Saját szemüveget készítettünk, hogy mindenki számára elérhető legyen. Az egyik legfontosabb dolog az életben: Meglátni a csodaszépet ! 🙂

Októberben az Optimizmus gyakorlását helyeztük előtérbe a Harkály csoportban. Nem csak a gyerkőcök, hanem mi felnőttek is erre fókuszáltunk.
Először megbeszéltük, hogy mi a különbség az optimista (derűlátó) és a pesszimista ember között. A példák alapján könnyen megértették és nagyon sok optimista emléküket tudták felidézni. Relaxálás után eljátszottuk a Szomorú Szilárd és Boldog Blanka játékot, melynek – természetesen – csupa nevetés lett a vége. Majd vidám arcokat rajzoltunk a mosdó csempéjére (dadus néni engedélyével) lemosható zsírkrétával, miközben hallgattuk a Pozitív gyerek című dalt.
Másnap elmeséltem a Tódi Törpe Varászszemüvege mesét, majd beszélgettünk róla. Megkérdeztem, hogy mit változtatnál az életben és a válaszok nagyon ütősek voltak: Anya és Apa soha ne veszekedjen!, Legyen mindenki egészséges!, Legyen béke mindenhol! (Vicces kategória: Legyen sütiből a föld!). Ezután elkészítette mindenki a saját Varázsszemüvegét, és abban játszottak. Később elmesélték, hogy a szüleik is gyakran felvették.
Játszottunk tükörjátékot, melyben kellett nekik egy kis segítség a belső jótulajdonságuk elmondásához. Majd ezek alapján elkészítettük az Értékeink fáját. Hihetetlen volt, hogy mennyire jól érezték azt, hogy miben erősek és miben kell még fejlődniük.
Voltunk sétálni a Horgásztónál, megnéztük a Lego története című animációs filmek, átbeszéltük Szutyejev – Okoska botocska meséjét, melyek mind telis tele voltak Optimista gondolatokkal.
Számomra a legérzelemdúsabb játék a Varázsfolyosó volt (kolléganőm ötlete alapján – kicsit megváltoztatva). Két oszlopban álltak egymással szemben a gyermekek, én megsimogatva, pozitív dolgokat a fülükbe súgva indítottam el a gyerekeket az egyik végéből, a többiek a simogatásaikkal terelték és a végén a dadus nénitől kaptak egy nagyon nagy ölelést.