„Aki elfelejti a hála nyelvét, sosem lesz beszélő viszonyban a boldogsággal.”- írja ezt John Robbins, amerikai író. S ez valóban így is van. Aki folyton csak elvárásokkal, elégedetlenkedve éli az életét, és közben észre sem veszi, nem is tudatosul benne, hogy mi mindenért lehet hálás, annak tényleg örömtelenné, szürkévé válik az élete.
A hála érzése a boldogság egyik legfontosabb forrása. Én is hálás vagyok, hogy a rajzszakköröseim ilyen nyíltszívű, gondolkodó, értő, érző gyerekek, akikkel az elballagott, szeretett nyolcadik osztályom után tovább folytathatom a Boldogságórákat! A név ugyan a régi: 7probasok, de a csapat új. 5-8. osztályos rajzos gyerekek alkotják. Lelkesek, kreatívak, helyesek, értékesek.
Így fogadták és elemezgették velem együtt az első foglalkozáson ezt az első témát is, a hálát. Azután végig jártuk a választható feladatok körét. Alkotásokat készítettek szabadon választható technikával „Ablak a világra” címmel, melyen azt jeleníthették meg, hogy ők személy szerint miért éreznek hálát. Ebből állítottuk össze „a mi közös ablakunkat”. A következő foglalkozáson forgatókönyvet írtunk és jeleneteket forgattunk, majd egy hihetetlenül tehetséges, még alig 6. osztályos kislány vágása és számítógépes grafikai kiegészítései révén megszületett a „Viszonzás” című kisfilmünk.
A harmadik foglalkozáson hálásan fogadtuk Rubina munkájának az eredményét, jókat nevetgélve néztük végig közösen a filmet. Ezután hálaverset írtunk. Nem is egy, kettő született, mert ennél a feladatnál egy másik, 7. osztályos kislány, Ramóna volt az, aki külön alkotásba kezdett, egyedül is szeretett volna verset fabrikálni.
Ötletekkel, lelkesedéssel, üde színfoltokkal teli munkájuk eredményét dicséri a föltöltött anyag.

A gyerekek a hálát rajzolták le a foglalkozás keretén belül,illetve megpróbálkoztak a versírással,mert eddig csak a rajzok terén jeleskedtek.

Szeptember: a hála hónapja

Több alkalommal is foglalkoztunk a témával.
Először egy osztályfőnöki óra során beszélgettünk arról, hogy mi is az a hála; mikor, kinek és miért mondhatunk köszönetet. Dolgoztunk a munkafüzet feladataival, összegyűjtöttük azokat a dolgokat, amikért reggel, délben és este hálásak lehetünk. Kicsit nehezen ment, úgyhogy lesz velük még dolgom, úgy látom. Ezt követően megismerkedtünk A csodakantár c. mesével, s megbeszéltük, hogy ki miért segített a másik szereplőnek, miért jó segíteni, és hogyan fejezhetjük ki a hálánkat.
Egy következő (dráma) órán eljátszottunk jeleneteket a meséből, elkezdtünk egy hála-befőttet megtölteni (melyet majd tanév végén fogunk megnézegetni), és meghallgattuk a hónap dalát. Házi feladatként megkapták a munkafüzet elejéről fénymásolt „Mi a boldogság?” kezdetű lapot színezni azzal az instrukcióval, hogy a rajta szereplő szavakat olyan színnel színezzék, ami arról a fogalomról eszükbe jut. Ezeket később kitettük a falra, és összehasonlítottuk. (Én is készítettem egyet.)
Kellett egy harmadik óra is, ekkorra már jobban megnyíltak, többet tudtunk beszélgetni a témáról, és készítettünk hálakuponokat is. Ragaszkodtak hozzá, hogy én is készítsek. Muszáj volt a beszélgetésre helyeznem a hangsúlyt, mert egyrészt most lettem az osztályfőnökük, másrészt a többségnél úgy éreztem, ebből kapnak talán a legkevesebbet.