Október hónap a Landorhegyi iskola 3.a osztályában is az optimizmus jegyében telt.
Janikovszky Éva idézetét már a hónap elején az osztály ajtajára helyeztük, hogy jól látható legyen mindannyiunk számára.
Minden tanuló elkészítette saját „optimista kártyáját”, amelyre egy optimista jelmondatot fogalmazott önmaga számára. A kis kártyát maguknál tartják a gyerekek, hogy bármikor rá tudjanak pillantani, és belőle erőt meríteni a hétköznapokban.
A Maroslelei Zengő Óvoda a harmadik évben is megkapta a BOLDOG ÓVODA címet a Jobb Veled a Világ Alapítvány által kiírt pályázaton. Továbbra is minden hónapban szeretnénk elküldeni a beszámolót a megtartott foglalkozásokról.
Jászszentlászlói Szent László Általános Iskola
Elsősök lévén, maga az „optimizmus” szó is ismeretlen volt előttünk. Hosszas beszélgetés, mesedramatizálás után láttunk a feladat megrajzolásához. Érdekes volt az is, hogy a „20-30 év” múlva sem volt még számukra érthető, de aztán ezt is helyre tettük. Egy kislány jövőképe volt a legérdekesebb, mert többnyire általános dolgokat említettek a gyerekek. Ő azt mondta, majd természetvédő szeretne lenni, egy erdei házikóban fog élni, erdei és háziállatokkal – csupa báj volt.
Rajzainkat- aktualitása lévén- tökmécsesbe szúrtuk.
Októberben megismerkedtünk az optimista gyakorlásával. Relaxációs gyakorlattal kezdtük ” Rongybabává válok, csak pihenni vágyom” – nagyon tetszett a gyerekeknek. Bemutattam, hogy van egy „Boldogság várunk” amelybe csak lépcsőfokonként juthatunk beljebb és most a második lépcsőfokhoz értünk, ami az opttimistáké.Megbeszéltük mit is jelent az optimista fogalom. Eljátszottuk a „Szomorú Szilárd és a Boldog Blanka” játékot, mely boldogságot és vidámságot váltott ki a gyermekekből. Leültünk a szőnyegre és bekapcsoltam Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok c. számát. Többször kellett elénekelni a dalt, mivel nagyon tetszett a gyerekeknek. Segítségül hivtam Boldog Pannát, ami meseországba hívta a gyerekeket. Elmeséltem „Tódi törpe varázsszemüvege” c. történetét, mely által ösztönöztem őket a varázsszemüvel elkészítésére. A gyerekek izgatottan várták, hogy elkészíthessék a szemüveget. Az elkészült szemüvegeket haza is vitték, hogy szüleiknek is bemutassák, mennyivel jobb hordani mindig az optimista szemüveget, mert abban, de anélkül is sokkal szebbnek látják a világot. Időnk engedte, hogy „Tódi törpe” házát is kiszínezzék. Az egyik kisfiú azt mondta nekem, hogy ő nagyon boldog, hogy most már optimisták lettek, és hálás nekem ezért. Nagyon jó volt ezt hallani. Örülök, hogy a ” Boldogságórák” hatása egyre eredményesek, s pozitív visszajelzést hoznak a csoportban.
Gyönyörű őszi napokon vétek az iskolában maradni. Nekivágtunk, meghódítottuk a természetet. Városunk közelében van egy tó, melynek környékén nemrég adtak át egy játszóteret. Elhatároztuk, hogy megnézzük. Megérte! Hatalmas élmény volt. A gyerekek saját félelmeiket legyőzve másztak fel a hatalmas csúszda tetejére. A friss levegőn való mozgás test és lélek gyógyítója. A gyaloglás hazafelé pedig a kitartás, türelem, állóképesség fejlesztője. 15 km-t gyalogoltunk úgy, hogy van köztünk mozgássérült, balesetet szenvedett gyermek is. Mindenki hazaért, egymást biztatták. Jó volt megtapasztalni a közösség erejét, látni, milyen jó kis osztályközösség lett ebből a most éppen 11 nehezen kezelhető gyermekből. Máskor is jövünk, optimistán tekintünk a jövőbe.
Speciális Alapiskola Hurbanovo
Boldogságóra októberi témájához kapcsolódva egy jó hangulatú,élményekben gazdag órát töltöttünk el a csoportommal.A héten foglalkoztunk a szelektív hulladékgyűjtéssel és az újrahasznosítással.Annyira kreatívak voltak a tanulók,hogy úgy döntöttem, rákapcsolódunk az Optimizmus témára is. A gyerekeknek az óra elején relaxáció céljából egy rövid történetet meséltem egy napraforgóról,mely a réten addig volt pesszimista a többi napraforgóval együtt, míg ki nem sütött a Napocska. Ezt szerepjáték formájában el is játszottunk. A ráhangolódás után felcsendült Bagdi Bella: „Repülj velem”című dala. A vidám zenéhez kis táncos koreográfia is tartozott, a gyerekek nevetve, jókedvűen mozogtak együtt. Ezt követően rátértünk a havi feladat kivitelezéséhez.
Kitaláltunk egy történetet egy postaládáról, amely a szemétdombra került, mivel a tulajdonosa elköltözött és kidobta,mert nem volt rá szüksége, majd egy kisgyerek rátalált,hazavitte, átfestette és újrahasznosította, megint lett funkciója a ládának. Újrahasznosítva lett OPTIMISTA,és bízott benne,hogy 30 év múlva is hasznos lesz.
Az óra utolsó szakaszában a „ mindenre képes vagyok“ mottót követve a gyerekek készítettek egy képet, melyen egy optimista kislány szerepelt.Végül elkészítettük az OPTIMISTA tablónkat.
Állatbarátok csoportja
A témakör feldolgozása során sokat beszélgettünk arról, mit jelent a szó: optimizmus. A gyerekek ösztönösen jó válaszokat adtak: jókedv, vidámság, jó dolgok történnek. Megbeszéltük azt is, mi az ellentéte, milyen érzés lehet pesszimistának lenni. Szerintük: rosszkedvű, nem akar élni, bánatos, sírós. Tanácsot adtak egymásnak, mit tehetnek, ha rossz a kedvük, mit tehetnek azért, hogy optimisták legyenek. El is játszottunk bizonyos helyzeteket. Majd mindenki felpróbálhatta az osztály optimista szemüvegét, amiről azt kell tudni, hogy a rossz dolgokat megváltoztatja, jó dolgokká alakítja. Nálunk mindenki optimista, még a süni és a tökök is.
„Mitől jó egy nap?
Attól, hogy képesek vagyunk meglátni a jót.
Hogy örülni tudunk.
És attól, hogy holnap is lesz egy nap.
Lehet, hogy még jobb, mint a mai.”
Janikovszky Éva idézetét tanítványaim minden nap olvashatják osztálytermünk ajtaján. Az optimista fogalmának megértéséhez nagy segítségünkre volt ez az idézet.
Valóra vált álmok… 20 év múlva címmel tablót is készítettünk. A gyerekek nagy örömmel rajzolták le, hogyan képzelik el magukat 20 év múlva.
A boldogság terjed, átlép falakon, üvegen át, mint a gondolat. Készült egy faliújság a tanáriban is, ahol folyamatosan tájékozódhatnak a kollégák az aktuális hírekről, témákról, eseményekről.
