A társas kapcsolatok témakör feldolgozása során egy kilencedikes fiú osztállyal összeállítottunk egy egyszerű montázst és felírtuk rá azokat a kulcsszavakat, melyek a csoport számára a legfontosabbak voltak. A tisztelet, a bizalom, a szeretet és a megértés voltak ezek a kifejezések és ennek kapcsán oldottunk meg egy feladatot is a boldogságóra munkafüzetből. Ha mellettünk van egy olyan társas közeg, mely ezen a négy kifejezésen alapul, akkor együtt tényleg minden könnyebbé válik.
Boldogságóra Alapprogram
Ráhangoló relaxációt követően az elméleti hátteret tekintettük át. Megbeszéltük, hogy milyen is az optimista ember. Visszatekintettünk, hogy az elmúlt évek folyamán milyen játékos gyakorlatokat végeztünk az optimizmus témán belül. Az októberi évszakok-projekt keretében ízelítőt adtunk az iskola felsős tanulói számára a boldogságórákból, táncoltunk a hónap dalára. Elkészítettük a „Valóra vált álmok” tablónkat.
Jármi-Papos-Őr Általános Iskola
Az optimizmus gyakorlása
Az optimisták a problémákkal szembenéznek és nem adják fel.
Mit jelent az optimizmus? Milyen az optimista ember?
Mi az optimizmus ellentéte?
Optimizmus: Optimista az olyan ember, aki azt gondolja az emberekről, a világról, hogy az jó. Hisz abban, hogy a dolgok bármilyenek is legyenek, majd jóra fordulnak. Az optimizmus egy pozitív életszemlélete a világnak.
Pesszimizmus: A pesszimista ember abban hisz, hogy a dolgok alapvetően rosszak és rosszra fordulnak. A pesszimizmus negatív életszemlélete a világnak.
Meghatároztuk a fogalmakat. Szituációs játékkal dramatizáltuk A lakatlan sziget című történetet. A példázat és a saját tapasztat alapján a tanulók választottak maguknak tulajdonságot. Ez egy optimista osztály!
Boldogságóráinkat az idei tanévben is ráhangoló relaxációval kezdtük.
A hála hónapjában az elméleti áttekintés után visszaemlékeztünk, hogy az elmúlt években hogyan is tartottuk a szeptemberi boldogságórákat, miket is készítettünl már?
Hálaleveleket írtunk, és elkészítettük a hálafánkat. Többször is meghallgattuk a hónap dalát.
A 2. osztályosok arról beszélgettek a novemberi boldogságórán, mitől működhet jól a barátság. Körberajzolták a kezüket, és ujjaikra ráírták a barátaik nevét és 1-1 jó tulajdonságát.
„Mindenki hallja, hogy mit mondasz, a barátok meghallják azt, amit mondasz, de az igazi barát figyel arra is, amit nem mondasz ki.”
/Szókratész/
Társas lények vagyunk, szükség van a közösségre, barátokra, kapcsolatokra. Társas kapcsolataink formálják személyiségfejlődésünket, s hozzájárulnak testi- lelki- szellemi jóllétünkhöz. Jó kapcsolataink ápolása nagyon fontos boldogságfokozó stratégia. Minden boldog kapcsolat alapja a Szeretet! Szükségünk van egymásra, s ezt igyekszünk tudatosítani a gyermekekkel. Szeressék egymást, segítsék egymást, legyenek jó baráti kapcsolataik az óvodában is.
Egyházasgergei Napraforgó Óvoda
Megismertük Tódi Törpe történetét. A gyerekek mindennap kérték, hogy meséljük el a mesét.
Az óra menete:
1. A szomorú királykisasszony- mesefeldolgozás
2. Keresztrejtvény
3. Nevetésverseny
4. Önarckép (optimista, pesszimista)
Az óra menete:
1. A csodakantár mese
2. A hála virága
3. Szeretetkupon készítése
Miért kellenek barátok?
Naftalin, a törpe ma is magányosan sétálta körbe birtokát, hiszen valamiért egy ideje senki feléje sem nézett.
Egyedül elindult az erdőbe gombászni. Vele szembe jött Gömbi, a süni, kérdezte:
– Segíthetek?
– Nem, nem kell!
Ment, mendegélt tovább magányosan. A kosara tele volt gombával, ami rettentő nehéz volt. Ezt meglátta Gyuszi, egy nyuszi.
– Átvegyem a kosarat, Naftalin?- kérdezte a nyúl.
– Nem, nem kell, hagyjál békén! – morogta a törpe.
– Jól van, akkor megyek répát szedni! – válaszolta a tapsifüles és elszaladt sértődötten.
A törpe vonszolta tovább a kosarát. Egyszer ott termett előtte Misi, a mókus. Ő is megkérdezte:
– Segíthetek valamiben?
– Nem, nem és nem! Miért nem hagytok engem békén?
A mókus eltűnt egy pillanat alatt.
A törpe dühösen cipelte tovább a kosarát, nem nézett a lába elé, és – HOPP! – megbotlott egy gyökérben, bebukfencezett egy mély árokba.
– Még ez is? Csak velem történhet meg!
Akkor hangosan kiabálni kezdett:
– Segíííítség! Segíííítség!
Ezt meghallotta egy kis veréb, aki hírét vitte az erdei állatoknak. A süni rohant a veremhez, de sajnos egyedül nem volt elég a segítséghez. Szólt a nyuszinak, de ketten sem tudták kihúzni a törpét. Odahívták a mókust, akinek a segítségével kirántották Naftalint az árokból.
A törpe valami -köszönöm- félét mormogott az orra alatt és hazaindult.
Otthon az üres ház várta. Rájött arra, hogy társakkal könnyebb az élet. Elhatározta, hogy rendez egy vacsorát, meghívja a segítőkész állatkákat. Megkérte a verebet, vigye el a meghívókat. Sorra érkeztek a vendégek. Gömbi egy almát hozott ajándékba, Gyuszi egy répát, Misi egy tál mogyorót, Vili, a veréb egy dalt énekelt nekik.
A vacsora nagyon jó hangulatban telt, Naftalin már nem morgott.
– Köszönöm, hogy itt voltatok, igazi barátok vagytok!
Másnaptól együtt töltötték a napjaikat az erdőben.
Minden jó, ha jó a vége!
Készítette: Sára, Bíborka, Villő, Nóri, Panka, Iza, Adrián, Emil, Marci, Máté, Béci, Nándi, Milán 3. b osztályos tanulók
Minden jó, ha jó a vége!