Október hónapban iskolánk, a Tiszaszentimrei Vasvári Pál Általános Iskola 7. 8. osztályosainak tartottam boldogságórákat. Az optimizmus gyakorlása közben sok élménnyel gazdagodtunk. Készítettünk optimista szemüveget, melyen keresztül optimistábban, pozitívabban láthatjuk a dolgokat.
Készítettünk optimista, pesszimista mondatbefejezéseket, rengeteget beszélgettünk, arról miért jobb annak az embernek, aki optimistán látja a világot.
Énekeltük a közös dalt.
Ismét egy jó kis téma feldolgozásával töltöttük a hónapot.
Boldogságóra Alapprogram
Decemberben – a karácsonyi ünnepkör idején -, számtalan lehetőségünk nyílt arra, hogy egymásra jobban odafigyeljünk, jó cselekedetekkel és apróságokkal kedveskedjünk egymásnak.
Két hetes óvodai projektem („Nagyon várunk karácsony!) fő feladatának tartottam, hogy a gyerekeket ráhangoljam az ünnepekre. Fontosnak tartottam, hogy megismerjék a karácsony történetét és megértsék üzenetét. A gyerekekkel többször beszélgettünk arról, hogy nem a drága ajándékok a fontosak, hanem a szeretet és a családdal együtt töltött idő.
Úgy gondolom, a fent említett célkitűzéseimnek sikerült eleget tennem, hiszen rengeteg programot szerveztünk a gyerekeknek, melyek segítették őket abban, hogy átvegyék az ünnep hangulatát. Mézeskalácsot sütöttünk, ünnepi dalokat énekeltünk és hallgattunk, ajándékokat készítettünk, egyik alkalommal az Egressy Béni Művészeti és Alapiskola tanárai és tanulói koncerteztek óvodánkban.
A hónap egyik délutánján a szülőkkel közösen adventi készülődést tartottunk a csoportszobában. Mézeskalácsot díszítettünk és papírból kivágott fenyőfát dekoráltunk. Nagy öröm volt számomra, hogy az anyukák, apukák és nagymamák szép számmal megjelentek ezen a rendezvényen és egy hangulatos délutánt töltöttünk együtt.
Az idei évben rendhagyó karácsonyt szerveztünk a családoknak. Egy színvonalas, dalokkal és tánccal tűzdelt műsort készítettünk óvodánk három csoportjának pedagógusaival és gyermekeivel, melyet városunk Idősek Otthonában és a Polgármesteri Hivatalban is előadtunk és a Komáromi Televízió élőben közvetített. Öröm volt látni az idősek és a hivatali dolgozók arcán a meghatottságot. Boldogok voltunk, hogy a versek és az énekek üzenete elért mindenkihez. Rengeteg pozitív visszajelzést kaptunk és büszkék voltunk gyermekeinkre.
A közös munka a kollektívánkat is jobban összekovácsolta. Megtartottuk hagyományos karácsonyi vacsoránkat intézményünkben, melyen a nyugdíjas kollégáinkat is szeretettel vendégül láttuk. Az évet pedig egy hangulatos győri adventi kirándulással zártuk.
Természetesen Bagdi Bella dalai is gyakran szóltak csoportunkban, Bezzeg Andrea meséjét és a feladatokat is feldolgoztuk.
December egy boldog hónap volt az életemben, tele élményekkel, érzésekkel.
Taksony Vezér Német Nemzetiségi Általános Iskola
Annyira kedvesek és jószívűek voltak és az már maga volt a csoda! 27 gyerek több mint 50 csomagot készített szuperebbnél szuperebb játékokból a szegényebb sorsú gyermekeknek…
Taksony Vezér Német Nemzetiségi Általános Iskola
Nagyon lelkesen, és együttműködően dolgoztak ebben a hónapban is:)
Taksony Vezér Német Nemzetiségi Általános Iskola
Nagyon szerették és lelkesen buliztak a pozitív gyerek vagyok dalocskára…sokszor kérték..
Taksony Vezér Német Nemzetiségi Általános Iskola
A kis fácskán szeptember óta napról -napra több levélke lesz:)
Kecskeméti Belvárosi Zrínyi Ilona Általános Iskola Béke Általános Iskolája
Az advent osztályunkban valóban az „eljövetel” várása. Mikor jön el az a nap, amikor reggel az én nevemet hózzák ki? Mikor kaphatom meg a kis ajándékomat a karácsonyváróból? Most azonban kiegészíttük egy másik feladattal is. Mindennapra kihúztunk egy-egy jócselekedetet, amit meg lehetett tenni, el lehetett végezni. Aki ezt teljesítette a karácsonyfájára másnap reggel felragaszthatott egy-egy kis matricát. Természetesen beszámoltak arról, kit hogy örvendezetettek meg előző nap. Volt, hogy minden óra után rendet kellett tenni az asztalon, de volt olyan feladat is, hogy meg kellett szólítaniuk valakit, akivel keveset beszélgettek, és meg kellett tudniuk valami újat erről az emberről. Mikuláskor a távollévő rokonokat lehetett felhívni. A karácsonyi vásáron egy vidéki nagymama mesélte könnyes szemmel, hogy ő szokta egy szem unokáját telefonon felhívni és most a kisfiú hívta fel őt. Az osztályba nemrég érkezett kislány talál magának barátot a beszélgetést követően. És még sorolhatnám az apró sztorikat, hiszen volt, hogy a szomszédos felsős osztályba állított be két-három bátor leányzó, hogy a nekik tetsző felsős fiút kifagassák, neki melyikük tetszik!
Az utolsó napon azután egy kis beszélgetés keretében foglaltuk össze, miért is volt jó ez sok kis apró jócselekedet. Volt aki a sok matricának örült, volt, aki most érzett rá arra, hogy milyen örömet is lehet okozni ilyen apró dolgokkal, és volt aki azt várta, hogy ismét ő maga is jól érezze magát egy-egy cselekedete után.
A termünket egy hónapig díszítette a mi körtefánk a gyerekek által elvégzett jó cselekedetekkel.
Az első osztályos gyerekek lerajzolták a szeretetteljes kapcsolataikat a szüleikkel, testvéreikkel, családjukkal, barátaikkal, kisebb más közösségeikkel.
Kecskeméti Belvárosi Zrínyi Ilona Általános Iskola Béke Általános Iskolája
Kapocs – kapcsolat. Miért tartozhatnak össze ezek a fogalmak? – tettem fel a gyerekeknek a beszélgetés elején a kérdést. A lényeget nagyon gyorsan megértették, és sorjáztak a kapcsolatok. Ki kivel, milyen kapcsolatba kerülthettek? Azt már egy kicsit nehezebben fogalmazták meg, hogy miért kell, miért jó, ha emberek, család, barátok, iskolatársak vesznek körül bennünket.
A pillatanfelvételek elkészültek: a nagymama felé szaladó unoka, a család képe, a játszótéren mozgó apró emberkék, a víz partján ücsörgó barátnők, az uszodában apával csúzdázó kisgyerek épp úgy tagjai lettek a tablónak, mint a legügyesebb rajzolónk által elkészített osztáykép. Ezek az élő, mindennapi kapcsolataink.