A boldogító jó cselekedetek gyerekekkel való megélésénél arra fókuszáltam,hogy az adventi,várakozási időszakot tegyük örömtelivé.Bagdi Bella : ,,Jó emberré csak szívemmel vállhatok”című kedves dala támogatta koncentrációjukat. A relaxációs gyakorlat a ,,dagasztás” megnyugtatta ,zongorázó mozdulatok ellazították a kezüket. A szívem kertje mese után,volt olyan gyermek aki azt mondta,hogy ,,én már nem hisztizek,tudom mi a dolgom…”Beszélgettünk arról,hogy mi a jó cselekedet,amikor önzetlenül, viszonzás nélkül teszünk valamit. Ezt követően összeállíttuk a mézeskalács tésztát,melybe szívünk melegét is belegyurtuk.Sütés,díszítés után meghívtunk más csoportokat egy teára ,mézes sütire.Angyalkás tánccal köszöntöttük a vendégeket.Így szépítette meg az adventi időszak a boldogságóránkat.Inspiráló összekovácsoló elfoglaltság volt,melyben nem türelmetlen feszültség uralkodott hanem örömteli készülődés.Lelassultunk,szüleiknek fenyő díszt festettek, öröm emléket adták át.Mindenki szívében boldogság volt ,hiszen nemcsak kapni ,hanem adni is jó.
Boldogságóra Alapprogram
Köröstarcsai Arany Gusztáv Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola
December a csodavárás, a szeretet jegyében telik. Osztályunkban már december elejétől fogva a szeretet és harmónia, a csodák hangulatában teltek a napok. Kezdve a Mikulással, az adventi naptár készítésével. Korán hozzáfogtunk az egyedi fenyőfánk elkészítéséhez. Ez adott hangulatot az adventi ünnepi gyertyagyújtásokhoz is. Az öröm, a jó megélése áthatotta a mindennapjainkat. Hogyan is ölelhetjük át a szeretetet? Ehhez adott alapot a szoborjáték, melyben egy-egy mozdulattal fejezhették ki a gyerekek az ölelést, a szeretetet.
Majd a mese erejével elevenítettük ,meg a csodavárást.
Így már kellő hangulat volt a mézeskalács falu elkészítéséhez. Az egyéni jókívánságok megjelentek a házacskák falain is. A hónapot közös énekléssel zártuk.
Hiszem azt és tanítom a gyerekeknek.
Az igazi szeretet tettekben , és nem a szavakban nyilvánul meg. ( Filippinó közmondás)
December 10.-én a kis-középső csoportos gyerekekkel a „Jó cselekedetek, az Adventi időszakban is” témakörről beszélgettünk.
A délelőtt folyamán a mesére hívó dalunkkal a csoportszoba szőnyegére invitáltam a gyerekeket és a mese gyertya meggyújtása után elmeséltem nekik A boldog család c. magyar népmesét. A történet arról szólt, hogy élt egyszer egy boldog házaspár, akik sohasem veszekedtek, és ezért a gonoszok (ördög/boszorkány) mindenféle fondorlatos cselekedettel, megpróbálták szétválasztani őket, hogy próbára tegyék a bizalmukat. Ami aztán sikerült is nekik, de aztán hamar rájöttek, hogy félrevezették őket és végül még összetartóbbak lettek, mint előtte. Majd együtt meggyújtottuk az adventi koszorún a következő gyertyát és megbeszéltük a mesével kapcsolatos kérdéseket. Többek között szó esett arról is, hogy: mi számít jó cselekedetnek? Mit jelent a bizalom vagy éppen a megbocsátás. Luca-nap alkalmából már a hét elején témába vettük a boszorkányokat, -mint a gonosz megtestesítőjét- és beszéltünk a jó/rossz ellentétéről is.
Ezután egy körjáték következett, aminél az volt a gyerekek feladata, hogy körben ülve mindenkinek mondania kellett egy jó cselekedetet a mellette ülőnek, amit a hét során fog megtenni érte.
A hét elején készítettünk Luca-napi jóságbúzát. Meséltem nekik a Luca-napi népszokásokról és hagyományokról, majd két asztalt összetolva elkezdtük a búza ültetést. Elsőként mindenkinek kiosztottam egy-egy palántázós pohárkát, amit a feléig megtöltöttünk földdel. Ezután minden kisgyerek csippentett egy kis búzát az asztal közepén lévő tálkából és jó sűrűn belenyomkodták a földbe -minél mélyebben-. Aztán szórtunk a tetejébe még egy kis földet, majd mindegyiket megöntöztük egyenként és beletűztük a jelüket is, hogy meg lehessen különböztetni. A tevékenység lezárásaként minden kisgyerek megsúgta a Luca-búzájának, hogy milyen jó cselekedetet fog véghez vinni otthon a szeretteivel.
A nap további részében Luca-napi kotyolásra táncoltunk és énekeltünk, verseltünk a gyerekekkel, valamint közösen meghallgattuk a Jó emberré csak szívemmel válhatok… című Bagdi Bella dalt.
Az e hónapi témát igyekeztem a Karácsonyi készülődésbe, ráhangolódásba ágyazni. A foglalkozást a már jól ismert mondókánkkal kezdtük. Ezt követően relaxációs gyakorlatokat végeztünk és megbeszéltük ki mivel szokott kedveskedni vagy miben szokott segíteni otthon a családjának a Karácsonyra készülve. Ezt követően mézeskalács sütésre és díszítésre invitáltam a gyerekeket, melynek célja nem csak az volt, hogy ők maguk egyenek a finomságból, hanem mindenki vihetett haza a családjának, ezzel is „jót cselekedve” kedveskedjenek nekik.
A mézeskalácsok nagyon finomat és szépek lettek, mindenki nagyon örült neki.
A decemberi Boldogságórát az Advent, az ünnepi készülődés jegyében töltöttük el. A cél az volt, hogy a tanulók felismerjék, hogy a kedvesség és az önzetlen jó cselekedetek nemcsak másoknak, hanem saját maguknak is örömet okoznak, és hozzájárulnak az osztályközösség pozitív légköréhez. Beszélgettünk arról, hogy mit jelent kedvesnek lenni; kell-e pénz ahhoz, hogy jót tegyünk? Egy rövid ünnepi témájú történet is feldolgozásra került: Lázár Ervin: A másik Télapó. Arra a kérdésre, hogy ha te lennél a másik Télapó, akkor mit adnál másoknak, ha nem tárgyakat, hanem érzéseket ajándékozhatnál, szívmelengető válaszok születtek: szeretetet, békét, örömöt, segítőkészséget, boldogságot. Összegyűjtöttük egy képzeletbeli kosárban, hogy milyen jó cselekedeteket tudnának véghezvinni otthon, az iskolában, barátok között, idegenekkel. Mivel december 12-én volt a Mézeskalácsház Napja, ezért rajzoltak egymásnak matematikai feladványok segítségével egy mézeskalács házikót, amelyeket aztán kidíszítettek, ráírtak egy kedves üzenetet és odaajándékozták egymásnak. A foglalkozás zárógondolata pedig az volt, hogy „A kedvesség az az ajándék, amit akkor is megkapunk, amikor másnak adjuk.”
A 4.a boldogító jó cselekedetei 2025 decemberében
A december számunkra nemcsak a várakozásról, hanem az adás öröméről is szólt. Karácsonyi műsorunkkal, melyben a népi hagyományok felelevenítése nagy hangsúlyt kapott, három alkalommal léptünk színpadra, és szívből jövő szeretettel örvendeztettünk meg több száz embert.
Először a nyugdíjasokat leptük meg, majd a Kertbarát Kör tagjainak szemébe csaltunk meghatott örömkönnyeket, végül az Árokszállásiak Baráti Körének tagjait és a gyerekek családjait varázsoltuk el meghitt, ünnepi műsorunkkal.
Osztályunk idén is örömmel csatlakozott a Szeretetcsoki-gyűjtéshez. A sok-sok felajánlott csokoládé beteg gyermekek arcára csalt mosolyt, és szívünket is megtöltötte örömmel.
Településünkön évek óta hagyomány az Angyalbatyu-gyűjtés, amelyből a 4.a is kivette a részét: szinte minden gyermek hozott egy dobozt, sőt volt, aki kettőt vagy hármat is – tiszta szívből, szeretettel.
A szülőket saját kézzel írt képeslapokkal leptük meg, amelyeket egy postán dolgozó juttatott el hozzájuk. A Posta minden dolgozójának kedves rajzokkal mondtunk köszönetet a segítségért, és kívántunk boldog karácsonyt.
Köszönő képeslapot küldtünk Czirják Erika írónőnek is, akinek Adventi mesék című, 24 részes történetei segítettek bennünket az ünnepre hangolódásban.
Közös képeslappal mondtunk köszönetet annak a fotósnak is, aki csodálatos képeken örökítette meg műsorunk pillanatait.
Szeptemberben egy kislány érkezett az osztályunkba, aki szerény körülmények között él hattagú családjával. A gyerekek hozzáállása, figyelmessége és segítőkészsége igazán példaértékű volt. Taneszközökkel támogatták őt: ceruzákat, radírt, faragót kapott, a fellépésekre pedig fehér blúzt, harisnyát és cipőt. December elején a gyerekek figyelmességének és a családok összefogásának köszönhetően meleg bakancs és téli ruhák is kerültek hozzá.
A lucabúzához a cserepet és az alátétet is szeretettel adták a gyerekek.
Emberségből, együttérzésből és boldogító jó cselekedetekből az osztályom kitűnőre vizsgázott.
Mérhetetlenül büszke vagyok rájuk.
Órakezdő relaxációként meghallgattuk Bagdi Bella Jó emberré csak a szívemmel válhatok című dalát, majd beszélgetésindítónak néhány jócselekedet videót néztünk. A téma kifejtése után team csoportokban ötleteltek a gyerekek, hogyan tehetnének jót. Végül a jó cselekedetek virága feladattal a saját maguknak adható jó cselekedeteket keresték meg. Ebből készültek a képen látható fenyőfa díszei is. Házi feladatnak motivációs kártyák készültek. Végül ismét a dalt hallgattuk meg az óra lezárásaként.
A Jó cselekedetek gyakorlása című téma feldolgozása során ajándék szívecskék is készültek: „Jó, hogy itt vagy!” felirattal.:)
Katalin Andrea dr. Balogné Dévai
A decemberi boldogság óránk bevezetéseként, december elején meghallgattuk a hónap dalát és megbeszéltük a jócselekedetek gyakorlásának fontosságát. Példákat gyűjtöttünk, miként tudunk kedvességgel, nagylelkűséggel, együttérzéssel, jócselekedeteket véghez vinni az iskolai közösségben és otthon a családunkban is. Az adventi készülődés hangulatában, napközis csoportunk, egy szívből jövő, közös jócselekedettel, a „Szegedi Gyermekszívek Gyógyulásáért” közhasznú alapítvány számára szervezett, „Szívkalács Adománygyűjtő Akcióhoz” csatlakoztunk, mézeskalács szivecskék készítésével. Az alapítvány főbb tevékenysége a szívbeteg gyermekek gyógyulásának támogatása, eszközök vásárlásával, vagy külföldön végzett műtét támogatása, megszervezése. A szervezet támaszt, biztonságérzetet nyújt az érintett, aggódó családoknak, támogatást az egészségügyi intézményeknek, és a gyógyításban résztvevő szakembereknek.
Az adománygyűjtés céljainak megvalósulásáért, szívvel-lélekkel készítettük, nyújtottuk, formáztuk, sütöttük, díszítettük, és küldtük, a szívbeteg gyermekek gyógyulásáért, a mézeskalács szíveket. Hisszük, hogy lelkes tanulóink, apró kezeinek munkája is hozzájárul, az SZTE Gyermekgyógyászati Klinikán kezelt szívbeteg gyermekek gyógyulásához.
A decemberi utolsó tanítási napon, megfogadtuk, hogy az idei téli szünetben, mindenki igyekezni fog jócselekedetekkel kimutatni a szeretetét a családjának is, mert ez nagyon értékes dolog, és már boldogan olvastuk az adománygyűjtőakció szervezőinek köszönő levelét, melyben beszámoltak róla, hogy mennyire meghatotta őket, a speciális nevelési igényű tanulók önzetlensége, és a sikeres adománygyűjtő akcióban nyújtott segítségünk.
December hónapunk a várakozás, a szeretetteljes együttlét jegyében telt. Mi felnőttek is készültünk meglepetésekkel, örömet okozó programokkal, és közösen is részt vettünk ezekben. Mikulás érkezésére nagy izgalommal, örömmel készültünk, majd a szülőkkel közös adventi délelőttöt töltöttünk együtt, mézeskalács sütéssel, szeretetvendégséggel, közös játékkal. A jeles napokat is megünnepeltük, Luca- búzát ültettünk, ajándékot készítettünk, amit hazavittek a gyerekek, a Karácsonyt közösen, az egész óvoda ünnepelte, az óvónénik mesejátéka, közös éneklés meghitt hangulatot eredményezett számunkra. Megnéztük a Szofi és a Mikulás történetét, megbeszéltük, hogy mi történt, és, hogy a segítség is csak akkor igazi, ha nem visszük túlzásba. Készítettem szíveket, minden gyermeknek, és az utolsó pár napban figyelemmel kísértük hogy ki, mikor, kinek segített. Vannak a csoportban néhányan, jellemzően nagycsoportos gyermekeink, de egy kiscsoportos kisfiú is, akik rendszeresen segítenek nekünk felnőtteknek, illetve egymásnak is. Ők lettek a legjószívűbb gyermekeink, akiket megtapsoltunk. Játszottuk a Halló! játékot is, ahol a jó tulajdonságokat próbáltuk megerősíteni a gyermekekben.
Óvodánkban hagyomány, hogy egy „postaládát” helyezünk ki a bejárathoz, minden csoport kidíszíti, ráragasztja a csoportnévsort, és
különböző kivágott formákra lehet írni üdvözletet egymásnak. Karácsonykor kinyitjuk a dobozt, és felolvassuk, kinek érkezett üdvözlet, és ki küldte. Természetesen úgy történt, hogy minden kisgyermek kapott levelet, mi felnőttek írtunk mindenki számára.
A hónap lezárása és az év lezárása a karácsonyi csúnya pulcsis nap volt.