Iskolánkban harmadikosok hosszú és rövidtávú célokat az azokhoz vezető utakat beszéltük meg. Tudatosítottuk, hogy nem elég kitűzni egy célt, apró lépéseket is kell tennünk, hogy megvalósíthassuk a tervünket. A beszélgetést követően eltervezték az osztály képzeletbeli járművét, ami a felhőket szeli, a felhőkbe pedig megfogalmaztuk a célokat. Mindezt az iskolai faliújságra tettük ki, hogy mindenki láthassa, s így terjsszük: légy céltudatos.
Boldogságóra Alapprogram
Táncsis Mihály Gimnázium és Alapfokú Művészeti Iskola Kanizsai Dorottya Általános Iskolája
Iskolánk ötödikesei érdekes feladatot kaptak. Három naplóbejegyzésben kellett megfogalmazniuk egy fiatal mindennapjait, aki céltalanul él, majd valami történik vele, ami után célokat kezd kitűzni maga elé. A képeken ötödikes kislány munkája látható, olvasható, ide pedig egy autizmus spektrumzavaros fiú naplójegyzetét illesztem be. Hatalmas élmény volt olvasnom ennek a magányából kimozdíthatatlan legénynek az írását, amely igazán meghatott.
NAPLÓRÉSZLET
Szeptember 3.
Ma elkezdődött az iskola.Miután sikerült felébrednem ( és elkésnem az első óráról), ott ültem matekon. Holnap ébresztő órát is hozok, épp hogy nem aludtam el. Aztán jött a szünet. Semmi kedvem nem volt itt maradni, egyáltalán itt lenni. Nem nagyon értem mi keresnivalóm is van az iskolában. Többnyire unatkozom, zavar a zaj, meg a többiek. Most például valamelyik kitalálta, hogy ledobja az emeletről a matekkönyvét. Az jó vastag és ráesett valaki fejére, aki üvöltött, próbálta visszadobni. Rohangálnak, ordítanak…jaj jaj jaj. Mondhatnám, hogy jó itt, de hazudnék, mert nem. Nem bírom ezeket az embrerket.
Szeptember 4.
A mai nap úgy gondoltam, hogy az iskola tele van hülyékkel. Az órákon leginkább próbálok figyelni, de mindig nagy a zaj. A szünetek rémesek. Ma például a nyolcadikosok papírrepülőkkel dobáltak minden arrajárót. Nem bírom, hogy rohannak, nekemjönnek. Ma épp szakadt az eső. Annak szeretem a hangját.
Szeptember 5.
Én nem nagyon bírom az embereket. Beszélnek hozzám, amikor nekem jobb a csönd. Bár a zenét szeretem. és ma csoda történt. A kicsengetés csengője helyett a Billie Jean című zene ment. Ezt szeretem. Jó volt hallani, és ekkor az egész osztály…. mit hazudok…. az egész iskola bulizott. Táncoltak, nevettek, és én is. Rájöttem, hogy nem kell mindig komoly dolgokon merengeni. Eddig idegesítettek az emeberek, de ma jó volt. Megéreztem az életkedvet, ami jó volt. Eldöntöttem, próbálok barátkozni a többiekkel . Hátha jó lesz.
Az 5. b. osztály tanulóival elkészítettük egy mesebeli jármű rajzát. A gyerekek aktívan dolgoztak a rajzon, ahol megjelenítették jövőbeli céljaikat.
Orosháza Városi Önkormányzat Napközi Otthonos Óvodája, Uzsoki utcai telephely
A gyerekek készítettek rajzokat, mik lesznek, ha nagyok lesznek. Az akkori önmagukat rajzolták le a hivatásukban. Nagyon sok szép munka lett. A gyerekek élvezték. Majd a tablóhoz párosítottuk, azokat akik ugyanazok, vagy csak nagyon hasonló hivatást szeretnének felnőttként végezni. Voltak, akik együtt szeretnének majd dolgozni, ha nagyok lesznek.
Pápai Városi Óvodák Vajda Péter lakótelepi Tagóvodája
Főként így a nevelési év kezdetén gyakran halljuk az önbizalom hiányos gyerekektől, hogy „Én ezt nem tudom.” „Nem akarom, mert úgysem sikerül.” Így a téma pont kapóra jött.
A téma bevezetéseként meghallgatták a gyerekek a héten a mesét Tódi törpéről. A mese jó gondolatébresztő volt, megbeszéltük mi is lehet az az optimizmus. A pozitív, optimista gondolkodás gyakorlására hónapban több lehetőség kínálkozott.
Egyik ilyen alkalommal a Hagyományok hegyén való kirándulás során több bátorságot igénylő feladat is várt ránk.(célbadobás, erődre felmászás, íjászkodás) Indulás előtt mindenki elmondta hangosan a következőket: “Meg tudom csinálni!Képes vagyok rá! Sikerülni fog!”
A gyerekek nagyon ügyesek voltak, élvezték a játékot.
Megbeszéltük, hogy ha nem akarjuk hangosan mondani, csendben, magunkban elismételgetve is hat a „varázsige”. Ki is próbálhattuk hamarosan, amikor Madársuli bemutató érkezett ovinkba. Bizony nem mindenkinek ment varázsige nélkül a feladat, hogy Törpike, a kis kuvik a vállára ülhessen. 🙂
Mint a választott cím is mutatja, kedvenc dalunk, a hónap dala. Nemcsak az optimizmus téma során, hanem máskor is szívesen hallgatják a gyerekek. A szülők is partnerek munkánkban: mivel örülnek, hogy részt veszünk a programban, otthon is előkerülnek ezek a pozitív megerősítő dalok.
Pápai Városi Óvodák Vajda Péter lakótelepi Tagóvodája
Az idei adventi időszakban célul tűztük ki, hogy a gyerekek átéljék a várakozás misztériumát, kicsit lassítsunk a mindennapi rohanásban, és jobban odafigyeljünk egymásra.
A nyugodt, elcsendesedő mindennapi gyertyagyújtások során a meghitt éneklés, csendjátékok mellett jutott idő a beszélgetésre is.
A karácsonyi történeteket úgy választottuk ki, hogy mondanivalójukban a szeretet, a jó cselekedetek álljanak. Elanyagiasult világunkban fontos megéreztetni a kisgyerekekkel, hogy a karácsony nemcsak az ajándékozásról szól. Az is ajándék, ha szeretettel fordulunk egymás felé, apró dolgokkal segítjük egymást, és nemcsak ezen az egy napon, hanem a mindennapjainkban is. Meg is fogalmazták gondolataikat, amiket kis szívecskékre írtam, így avatva be a szülőket is.
A szülőket is bevontuk a jó cselekedetek témánkba: egy jó hangulatú, kötetlen délutáni kézműves foglalkozás keretében mindenki elkészíthette gyermeke számára azt az ajándékot, amit hazavihetett az óvodai karácsony után. A szülők nagyon lelkesek, kreatívak voltak, szívüket-lelküket beletették az ajándékkészítésbe. Ez is egy jó példa volt arra, hogy nem az ajándék értéke számít, hanem az odafigyelés, a szeretet, amivel készítjük.
Mindemellett ebben az évben is megünnepeltük a Madarak karácsonyát , gondoskodva a téli szünet alatt is visszatérő vendégeinkről, madáreleséget aggatva az egyik fenyőfára.
Végül pedig mi óvó nénik az óvoda összes kisgyerekének egy kis bábjátékkal készültünk karácsonyra, amiben a maci és nyuszi segítettek a bajba jutott magányos süninek, és együtt mézeskalácsot sütöttel a kisgyerekeknek . (7.40-től látható a Pápa Tv felvételén)
Pápai Városi Óvodák Vajda Péter lakótelepi Tagóvodája
Márton nap közeledtével épp aktuálissá vált a „Társas kapcsolatok” téma. A két hét alatt a Márton naphoz köthető ismereteken kívül nagyon sokat beszélgettünk arról, miért jó segíteni, jót tenni. Szent Márton példája az, amit nekünk és a gyerekeknek is igyekeznünk kell követni: a mai világban a szeretet, az önzetlen segítségadás, az összefogás, a jószívűség nagy kincs.
Márton történetén kívül Lumina, a kis lámpás története is kedvenc mesénk volt a téma során, szívesen megosztom veletek:
„Lumina a kis lámpás
Élt egyszer egy kis lámpás. Luminának hívták. A holdfényben élt, és mindig vidáman énekelt. Egyszer az erdőben sétált, sötét volt és hideg. De ő nem félt, mert a fénye világított, és a láng elegendő meleget adott.
„Ég a gyertya ég, el ne aludjék, a lámpás a gyertyafényben jaj, de szépen ég.”
Egyszer, találkozott a nyúllal:
-Szervusz, én Lumina vagyok a kis lámpás. Hát, te ki vagy?
-Én a nyuszi vagyok. Olyan hideg van itt, és én félek!
-Ne félj, adok neked a fényemből! Tessék!
-Köszönöm!
Énekelve továbbment: „Ég a gyertya…”
Arra jött a medve:
-Szervusz, én Lumina vagyok a kis lámpás. Hát, te ki vagy?
-Én a medve vagyok. Olyan hideg van itt, és én félek!
-Ne félj, adok neked a fényemből! Tessék!
-Köszönöm!
Énekelve továbbment: „Ég a gyertya…”
Arra jött a farkas:
-Szervusz, én Lumina vagyok a kis lámpás. Hát, te ki vagy?
-Én a farkas vagyok. Olyan hideg van itt, és én félek!
-Ne félj, adok neked a fényemből! Tessék!
-Köszönöm!
Énekelve továbbment: „Ég a gyertya…”
Arra jött a szarvas:
-Szervusz, én Lumina vagyok a kis lámpás. Hát, te ki vagy?
-Én a szarvas vagyok. Olyan hideg van itt, és én félek!
-Ne félj, adok neked a fényemből! Tessék!
-Köszönöm!
Énekelve továbbment: „Ég a gyertya…”
Arra jött a kisegér:
-Szervusz, én Lumina vagyok a kis lámpás. Hát, te ki vagy?
-Én a kisegér vagyok. Olyan hideg van itt, és én félek!
-Ne félj, adok neked a fényemből! Tessék!
-Köszönöm!
Énekelve továbbment: „Ég a gyertya…”
Egyszer csak feltámadt a szél. Egyre erősebben és erősebben fújt!
-Én vagyok a szél, eloltom a fényedet! Fúúúúúúúú….!
Sötét lett. Lumina egyedül volt a sötétben, hideg volt és nagyon félt.
Szembe jött vele egy másik lámpás:
-Szervusz, én Lumino vagyok a kis lámpás.
-Én Lumina vagyok egy kis lámpás. Olyan sötét van itt és én félek.
-Ne félj, adok neked a fényemből! Tessék!
És együtt, ketten énekelve továbbmentek. „Ég a gyertya…”
Talán még most is élnek, ha azóta meg nem haltak.
Mivel nemsokára itt az advent, mikulás és a karácsony , jó alkalom lesz folytatni ezt a gondolatmenetet a gyerekekkel a „Boldogító jó cselekedetek” téma során.
Pápai Városi Óvodák Vajda Péter lakótelepi Tagóvodája
Mivel már második nevelési évünket kezdtük meg a Boldogságprogram módszereinek és témáinak mindennapjainkba való beépítésével, így a csoportba járó nagyobb gyerekek nagy örömmel fogadták a már ismerős „ Szép nap ölelj most át engem”című dalt, ami dallama miatt is igen szerethető.
A program témái lehetőséget adnak a szokásostól eltérő témájú és szemléletű beszélgetésre, gondolatok megfogalmazására, pozitív megerősítésekre, és hozzájárulnak az óvodában oly fontos biztonságos, bizalommal teli, szeretetteljes légkör megteremtéséhez a gyermekek számára.
A hálafa történetének elbábozását követően beszélgettünk, és akinek kedve volt, megfogalmazhatta, mi mindenért lehetünk hálásak. A megfogalmazott gondolatokat a nagyobb gyerekek le is rajzolták, az elsősorban édesanyjuknak és édesapjuknak szóló üzeneteket hálafalunkon mutattuk meg a szülőknek. A kisebb gyermekek dolgát a munkafüzet kész rajzai könnyítették meg, ők színezéssel választották ki a képek közül, miért is hálásak.
Boldogságórán a célok kitűzése és elérése témakört dolgoztuk fel.
Megfogalmaztuk,hogy miért fontos célokat kitűzni,mi segít azok elérésében.A gyerekek kifejtették saját céljaikat és megfogalmazták az osztály közös céljait is.Megállapítottuk,hogy bizony erőfeszítésekre is szükség lehet,hogy sikerüljenek elérni ezeket a célokat. Jó ha lépésről-lépésre haladunk és sosem adjuk fel. Fontos a kitartás,türelem,szorgalom.A varázsszavunk legyen mindig az,hogy”Sikerül!”
A gyerekek saját céljaikat halacskákra írták fel.Az osztály közös célkitűzéseit egy szimbolikus légballonnal ábrázoltuk.
A felhőkbe pedig azokat a segítő elemeket írták fel,amelyek szükségesek a célok eléréséhez,a siker megvalósításához.
Karácsony előtt egy örömteli és nagyon bennsőséges eseményen vettünk részt. A tiszaszentimrei idősek otthonába látogattunk el verses, dalos kis műsorunkkal. Karácsonyt várva szép versekkel, dalokkal idéztük meg az ünnep hangulatát. Csodálatos volt látnunk, hogy milyen nagy izgalommal vártak bennünket az idős, sok esetben beteg nénik és bácsik. Kis ajándékot is készítettünk nekik, aminek nagyon örültek. Köszönetképpen Ők is megleptek bennünket: a Diótörő c. történet zenéjére egy senior-tornát mutattak be. A gyerekek szinte tátott szájjal nézték a műsort. A délután hátralévő részében finom uzsonnával kedveskedtek nekünk és még csokit is kaptunk. A gyerekekkel megfogalmaztuk, hogy milyen jó is adni és látni mások őszinte örömét.