Zümikéim kincskeresésre indultak a helyi parkba. Látszólag egyszerű dolgokra bukkantak, de mégis tudták mire használni. Örömet okozott nekik egy-egy szerzemény a későbbiekben is. Elkészültek a fűzfaágból a koszorúk, a botokkal ástak, a gallyakból, kövekből elkészítették a kis építményeiket.
Boldogságóra Alapprogram
A Boldogságórákat szeretik a gyerekek. Ebben a hónapban is a kézikönyv és a munkafüzet útmutatása szerint haladtam.
Most nem is az órák sikerét ecsetelném (bár meglétük vitathatatlan), hanem arról, ami sokat foglalkoztatott februárban.
Az utóbbi hetekben nagyon impulzív, gyakran negatív érzelmet és indulatot éreztem, tapasztaltam a pedagógusok/kollégáim körében, mind személyesen, mind a média által közvetített tartalmakban.
Több téma is porondon volt, köztük a Boldogságórák is. Nagyon sokat gondolkodtam az átélt és olvasott eseményeken, információkon, de sikeresen megküzdöttem velük.
Az én megküzdési stratégiáim a következőek voltak:
konfrontáció – van úgy, hogy bele kell állni a helyzetbe, s meg kell mondani: „Nem.” „Nem teheted velem.” Megteszem magam, s én ezt a gyerekeknek is megtanítom:” Mondd meg neki, hogy nem teheti meg veled!”
eltávolodás – miután rájön az ember, hogy szükséges, fel kell venni a három lépés távolságot: érzelmileg és mentálisan egyaránt (… és nem rágódni tovább rajta még akár hetekig, hogy mi lett volna, ha….).
társas támogatás keresése – „Hasonszőrű a hasonszőrűvel” – megtalálni és megélni a jót azokkal, akik fontosak igazán (gyerek, család, barát, kolléga).
És működik. Nálam legalábbis.
A gyerekek cetlikre írták le társaik tulajdonságát. Mindenki egy -egy társáról írt 10 tulajdonságot. Összegyűrték és ki kellett választani mely tulajdonságok illenek rájuk.
A gyerekek cetlikre írták le társaik tulajdonságát. Mindenki egy -egy társáról írt 10 tulajdonságot. Összegyűrték és ki kellett választani mely tulajdonságok illenek rájuk.
Az osztállyal arról beszélgettünk, hogy kinek, miért tartozunk hálával.
Február: a megküzdési stratégiák hónapja
Rögtön az első héten ezzel a témával indítottam, mert tudtam, hogy nagyon sűrű lesz a hónapunk. Nálunk ugyanis a farsang nem szokványos, az osztályok közös jelmezzel és szöveges/táncos előadással készülnek, így szinte az összes osztályfőnöki óra kell a próbákra. A megküzdés témája tehát félig-meddig ideillő, ugyanis mire összeáll a produkció, addigra számos konfliktust meg kell oldani, köztük azt is, hogyan kezeljük az előadás összeállítását, betanulását, a kialakuló nézetkülönbségeket, vagy akár a lámpalázat.
Az első osztályfőnöki órán beszélgetéssel indítottuk el a témát, felmerülő problémákat, konfliktushelyzeteket, nehézségeket gyűjtöttünk össze az életükből, elmondták, mit éreznek, hogyan élik meg ezeket. Segítségül hívtuk az alsósoknak szóló munkafüzet 96-97. oldalán található gyakorlatokat, ahol be tudták jelölni, hol éreznek milyen tüneteket, és egy-egy ilyen helyzetet le is tudtak rajzolni. Ezekből az értékelhetőbbekről készítettem fényképet is. Ezt követően elolvastuk a felsős könyvből a szamár történetét, és megbeszéltük, hogy ezek a helyzetek nemcsak károsak tudnak lenni, építkezni is tudunk belőlük, ahogyan a szamár is előnyére fordította a nehézségeket. Néhány megoldási mód is elhangzott.
A farsangi előadás miatt a többi órát másra használtuk, így március elején még szükségesnek éreztem egyszer foglalkozni vele lezárásképpen. Felelevenítettük az előző órán elhangzott dolgokat, majd megoldási, megküzdési módokat gyűjtöttünk, és ezeket feltűztük egy szivárványra. A lányok még dekorálták kicsit a papírt ízlésük szerint.
Mostanában egyébként elég sok a konfliktus a gyerekek között, úgyhogy szünetekben, és a tanórák elején is muszáj kicsit a problémákkal foglalkozni. Nagyon fontos megtanulniuk, hogy hogyan kezeljék normális módon a felmerülő problémákat, nehézségeket, s hogyan fékezzék indulataikat.
SZTEKI Weöres Sándor Általános Iskola
Ezt a témát szokásosan relaxációs gyakorlattal és énekléssel kezdtük.
Felidéztük az előző hónapokban tanult boldogságfokozó tehnikákat.
A legtöbbet „használt technika”, amit a gyerekek említettek, az a jócselekedetek, a társas kapcsolatok és a hála volt.
Megbeszéltük mi a különbség az igazi cél és a kívánságlista között.”Mindenkinek lehetett 3 kívánsága.”
A kívánságok többsége célként is kitűzhető volt részükre. Pl: Állatorvos szeretnék lenni. Itt elmondták, miket kell tenniük azért, hogy ezek meg is valósuljanak.
A mese elolvasása után megosztották egymással véleményüket a szereplők cselekedeteivel kapcsolatosan.
Fontos felismerésük volt, hogy olyan célt kell kitűzni, amit meg is tudnak valósítani. Ehhez fontos, a jó önismeret.
1. osztályosok lévén még írásbeli terveket, naplót nem tudtunk készíteni.
Vakon halásztunk, ügyeskedtünk.
Elkészítettük a tablót. Itt a rajzon látható nagy halra nem érvényes, hogy megeszi a kishalat, ahogy a mondásból ismerjük.
A „mesebeli jármű” egy „jóságos” nagy hal, amellyel együtt haladunk a boldogság felé. A kis halak a „segítségek, társak” ennek elérésében. Ők „személyesítik meg” a szeretetet, a kitartást a szorgalmat stb. Ők felfelé úsznak. Azok pedig, amik ennek ellenében hatnak / a harag, lustaság stb. kishalai azok pedig lefelé a tengerfenék felé a boldogsághoz vezető úttal ellenkező irányban.
