Maci csoport
A hála játékot egybefűztük egy „csönd” játékkal. Csengővel a kézbe kellett ahhoz a társunkhoz sétálni akinek hálásak vagyunk valamiért. A csengő átadásakor fogalmazhatták meg a gyerekek a gondolataikat. Nagyon nehéz felaat volt számukra. Elhangzott, hogy hálás vagyok amiért ma velem játszottál és nagyon nehezen szakadtak el ettől a gondolattól. azért néhány érdekes hála üzenet is született.
Boldogságóra Alapprogram
Orosházi Vörösmarti Mihály Általános Iskola Rákóczitelep Tagintézmény
1990 óta ezen a napon ünnepeljük a macskákat, mi pedig egy különleges történettel szeretnénk megemlékezni róla.
Néhány éve egy apró, elhagyatott kiscica tévedt be az iskolánkba. Gyenge és beteg volt, de a gyerekek és a pedagógusok gondoskodása csodát tett vele: a félénk, elesett kiscicából idővel egy egészséges, kedves és játékos cica lett.
Ma nemcsak rá emlékezünk, hanem arra is, milyen sokat jelent az odafigyelés, a törődés és az együttérzés – legyen szó emberről vagy állatról.
A gyerekek rajzai is erről mesélnek: a mai napon cicák kerekedtek a papírra, hiszen számukra fontos a cicák és általában az állatok szeretete.
Maci csoport
Beszélgető körben beszéltünk céljainkról, próbáltunk „elérhető” célokat találni, amit mindenki saját erejéből elérhet egy kis kitartással. A tornaszobában a mozgás tevékenység alatt gyakoróltuk a célbadobást, majd amikor kellően begyakoroltuk mindenki mondta hozzá a kitúzött célját.
Maci csoport
A farsangi mulatság egy egész hetet foglalt magába, minden nap valamilyen plussz programmal, játékkal. Ezen napok közül az egyiken a gyermekek behozhatták saját jelmezeiket és bevittük az óvoda két nagy doboz jelmezkészletét. Sok szuperhős, hercegnő, de hétköznapibb jelmezek is voltak (póstás, rendőr, orvos, fodrász…) A gyermekek több jelmezt is felvehettek aki bátor volt a mikrofonba bemutatkozott és elmondhatta, hogy neki milyen szuper ereje van.
A februári foglalkozáson a megküzdési stratégiákkal foglalkoztunk. A bugyellásris, a pipa meg a süveg című mesével indítottuk az órát. Megbeszéltük a gyerekekkel, hogy milyen jó és kevésbé jó dolgok történtek Bálinttal a történetben, majd rátértünk arra, hogyan érezhette magát, amikor a kevésbé jó dolgok történtek vele. Ezután beszélgettünk arról, a gyerekek hogyan érzik magukat amikor valami számukra rossz dolog történik velük. Rendkívül találóan fogalmazták meg az érzéseiket. Majd arról beszélgettünk, mit vesznek észre a testükben, milyen testérzeteik vannak e közben. Meglepően részletesen és érzékletesen tudtak beszámolni ezekről. Ezután lerajzoltunk egy ember alakot, amin színekkel mintákkal jelenítették meg az előbb megbeszélt testérzeteket. Később arról kérdeztem őket, mit tudnak tenni, hogy ezek az érzések csillapodjanak. Több hasznos, kipróbált és számukra megnyugtató dolgot soroltak fel a nélkül, hogy támpontokat adtam volna nekik. Ezután választottak egyet az általam felsoroltak közül, amit a következő egy hétben kipróbálnak majd (a legtöbben a sétát választották). Az órát a Kunf-fu panda című meséből vett szállóigével zártuk: „Belső béke” és nagyot nevettünk.
Az új év talán mindenkinek nehézkesen indult a hosszú pihenő után, de azért hiányoztak a régi arcok, barátok. Így nagyon örültünk, amikor ismét átléptük az óvoda kapuját, és köszönthettük egymást. Nagy örömmel számoltunk be a kis téli manónk segítségével, kivel mi történt az ünnepek alatt, minek örült a legjobban? Nem csak egymást, hanem óvodánk minden tagját igyekeztünk köszönteni egy kedves kis versünkkel („Kicsi vagyok, székre állok…”) és egy kilincsre akasztható szerencsehozó malackával. De nem csak mi, hanem a kiscsoportosok is meglátogattak minket, és Aprószentek ünnepe alkalmából megáldották csoportba járó lányainkat, hogy mindig szépek, egészségesek maradjanak.
Vízkeresztkor óvodánkban már hagyomány, hogy közösen szedjük le a fáról a díszeket, így, mivel idén mind a három csoportunknak egy közös karácsonyfája volt, a középsősökkel karöltve tettünk eleget ennek a szokásnak. A nagyokkal egyben jobban szemügyre vettük a díszeket, és csoportosítottuk őket mindenféle szempontot megfigyelve (nagyság, szín, anyag, stb.). Mivel Zöld óvoda is vagyunk, így nálunk Vízkereszt után, a lebontott fenyőfánkat az udvarra szoktuk helyezni, és a gyerekek által behozott, készített madárfinomságokkal szoktuk díszíteni, így gondoskodva róluk is ebben a hideg időben. Egyik fő célunkként kiemelném a madarakról való gondoskodást télen, amit már novemberben elkezdtünk, de ilyenkor szoktunk főként erre fókuszálni, mind a csoportunkban is különböző feladatok során, és mind az udvarunkban is igyekszünk folyamatosan.
Mivel idén szerencsénkre megtapasztalhattuk az igazi telet, igyekeztünk minél jobban kihasználni ezt a szabadban és a csoportszobában is: az udvaron különböző téli sportokat űztünk (szánkozás, csúszás, hógolyózás, hóember építése, hómokozás, jégtörés, jégtáblákkal való játék, építés). A csoportban is sok mindent tudtunk ezekből megvalósítani: kísérletezés hóval, vízzel (olvadás- fagyás), hócsata, hógolyó gyúrása papírból, elkapása, célbadobás vödörbe, miközben szurkoltunk egymásnak, hóember készítése, de nem a hagyományos módon: a hóemberek világnapja alkalmából egy kedves mesét követően mindenki elkészíthette saját hóemberét tempera és fültisztító pálcika segítségével.
A sokáig tartó hideg arra ösztökélt bennünket, hogy közelebbről is megismerkedjünk az örök tél birodalmával: a sarkvidékkel. Minden nap másik útvonalat tűztünk ki célul: volt, hogy a pingvinek és jegesmedvék országába utaztunk hajóval, ahol nagyon óvatosnak kellett lennünk az olvadó jégtáblák miatt. Itt segítettünk a pingvineknek átjutni a kicsinyeikkel a másik oldalra, illetve a tojásokat is átvinni az anyukájuk után. A déli sarkon pedig megpróbáltunk fókára vadászni az eszkimókkal, kisebb- nagyobb sikerrel.
Ilyenkor télen alvásidőben is igyekszünk a fő témánk köré választani a csendes pihenő meséit, így a gyerekek nagy örömére A téli tücsök meséivel ismerkedtünk, és rajta keresztül a betűkkel is a gyerekek. Ez nagyon tetszett nekik, hiszen már igazi nagy, iskolába készülő gyerekeknek érezték magukat.
1-ES SZÁMÚ NAPKÖZIOTTHON, NAGYKÁROLY
Idén a farsangi mulatságunkat egy különleges küldetés köré szerveztük: olyan hősöket vártunk a csoportunkba, akik a legszorultabb helyzetekben is feltalálják magukat, és sosem adják fel! A célunk az volt, hogy a gyerekek ne csak egy jelmezt öltsenek magukra, hanem azonosuljanak a problémamegoldó képességgel és a belső erővel.
A nap legemlékezetesebb pillanatai:
A Hősök Felvonulása: Megérkeztek a bátor tűzoltók, a talpraesett mentőcsapatok, a mindent megoldó szuperhősök és a hétköznapi élet okos segítői is. Mindenki elmesélhette, az ő hőse hogyan segít másokon, vagy hogyan vágja ki magát a bajból.
„Akadálymentesítés” játékosan: Olyan ügyességi pályát alakítottunk ki, ahol a gyerekeknek az volt a feladata, hogy a bohóc elveszett orrát kellett visszajutatni végighaladva az akadálypályán. Megtapasztalták, hogy összefogással és logikus gondolkodással minden akadály legyőzhető.
A Kitartás Tánca: A vidám zene mellett a táncba is belecsempésztük a játékot: ha megállt a zene, „szoborrá” kellett válniuk, gyakorolva az önuralmat és a gyors reakciókészséget.
A képeken látható csillogó szemek és magabiztos mosolyok bizonyítják: a mi csoportunk tele van igazi, talpraesett hősökkel, akik készen állnak a tavasz és az új kihívások fogadására!
A hónap során a gyermekekkel az érzelmek felismerését és a nehéz helyzetek kezelésének lehetőségeit dolgoztuk fel játékos formában. Mesék, beszélgetőkörök és dramatikus játékok segítségével közösen gyűjtöttük össze, mit tehetünk, ha szomorúak, dühösek vagyunk vagy konfliktusba kerülünk. Gyakoroltuk a nyugtató légzést, rövid relaxációs és mozgásos feszültséglevezető technikákat, valamint a segítségkérés módjait.
A gyermekek aktívan részt vettek a tevékenységekben, szívesen osztották meg tapasztalataikat, és többen már önállóan alkalmazták a tanult megküzdési módokat. Fejlődött az érzelmek megfogalmazása, az empátia és a konfliktusok békésebb rendezése.
A téma hozzájárult a csoport érzelmi biztonságának erősödéséhez, a tanult stratégiákat a mindennapokban is folyamatosan gyakoroljuk.
A februári boldogságóránk témája a megküzdés gyakorlása.
Az órát Bagdi Bella zenéjével, lazító gyakorlatokkal indítottuk. Majd megbeszéltük magának a megküzdés szónak a jelentését és azt, hogy mi mindennel kell megküzdenünk életünk során ahhoz, hogy jól élhessük az életünket, jól érezzük magunkat a bőrünkben. Mik azok a tudatos erőfeszítések, melyek segíthetnek legyőzni a kihívásokat, nehézségeket. Beszéltünk egy igen aktuális témáról is, a stresszhelyzet modernkori jelenségeiről; a gyakori telefonhasználat, a közösségi média, a tökéletes emberkép káros hatásairól.
Mottónkat a Mulan c. mesefilmből választottuk: „Az a virág, ami a csapások idején virágzik, a legritkább és a legszebb”
Ebben a hónapban két nevezetes naphoz is csatlakoztunk. A február 14-én ünnepelt Valentin – szeretet napjához és állatbarát iskola lévén, a mai – február 17-ei – cicák napjához. Az előbbi alkalmából megbeszéltük a szeretet és az ünnep szó jelentését, majd a nap jelképei –szívecskék készültek, amik egy nagy girland formájában kaptak egységet. A cicák napjához előzetes munkában, szülők bevonásával képeket készítettek, vágtak ki , rajzoltak a gyerekek, amik csoportmunkában, csomagolópapíron kész alkotássá fejlődtek. Csodálatos munkák születtek!
Végül programunkat egy dobókockás színezővel zártuk, ahol a megküzdés, kitartás fontossága került előtérbe.
A délelőttünk hasznosan és kellemesen telt. Köszönjük a lehetőséget, kíváncsian várjuk ismét a március témáját!
2026. 02. 16-án a Meixner Ildikó EGYMI Fejlesztő Nevelés-Oktatást Végző Iskola borjádi telephelyén megtartottam Megküzdés gyakorlása témakörében a Másszunk hegyet! című boldogságórát.
Bevezetésként üdvözöltük egymást, majd a relaxációs gyakorlatok közül a „Napimádással” hangolódtunk, mely boldogságóráink állandó elemét képezi.
Megbeszéltük a mai boldogságóra témáját, majd meghallgattunk a Hol jár a mókus? című dalt, melyet ritmushangszerek megszólaltatásával kísértünk.
Ezt követően arról beszélgettünk, hogy milyen feladataink vannak az iskolában és kinek, mi a dolga otthon. Vannak könnyen és nehezen megoldható feladataink, kinek melyik könnyű és melyik nehéz?
Majd megnéztük A kis teknős hegyet mászik című mesét, ami a kitartásról szól. A mese megbeszélése során visszatértünk a könnyű és a nehéz fogalmakhoz.
Mi is megmásztunk egy babzsákhegyet, ha nehéz is volt, nem adtuk fel, megküzdöttünk a feladattal, ahogy a következő tennivalóval is: kiszíneztük a mese szereplőit, majd plakáton megjelenítettük a sikeres hegymászást. Tudatosítottuk, hogy ha nehézségbe ütközünk is, segítséget kérhetünk egymástól.
Ezzel a jó élménnyel és tapasztalattal zártuk az órát, ahol a tanulók nagyon aktívak és motiváltak voltak.
Kovácsné Vadász Szilvia
