Ezt a témát szokásosan relaxációs gyakorlattal és énekléssel kezdtük.
Felidéztük az előző hónapokban tanult boldogságfokozó tehnikákat.
A legtöbbet „használt technika”, amit a gyerekek említettek, az a jócselekedetek, a társas kapcsolatok és a hála volt.
Megbeszéltük mi a különbség az igazi cél és a kívánságlista között.”Mindenkinek lehetett 3 kívánsága.”
A kívánságok többsége célként is kitűzhető volt részükre. Pl: Állatorvos szeretnék lenni. Itt elmondták, miket kell tenniük azért, hogy ezek meg is valósuljanak.
A mese elolvasása után megosztották egymással véleményüket a szereplők cselekedeteivel kapcsolatosan.
Fontos felismerésük volt, hogy olyan célt kell kitűzni, amit meg is tudnak valósítani. Ehhez fontos, a jó önismeret.
1. osztályosok lévén még írásbeli terveket, naplót nem tudtunk készíteni.
Vakon halásztunk, ügyeskedtünk.
Elkészítettük a tablót. Itt a rajzon látható nagy halra nem érvényes, hogy megeszi a kishalat, ahogy a mondásból ismerjük.
A „mesebeli jármű” egy „jóságos” nagy hal, amellyel együtt haladunk a boldogság felé. A kis halak a „segítségek, társak” ennek elérésében. Ők „személyesítik meg” a szeretetet, a kitartást a szorgalmat stb. Ők felfelé úsznak. Azok pedig, amik ennek ellenében hatnak / a harag, lustaság stb. kishalai azok pedig lefelé a tengerfenék felé a boldogsághoz vezető úttal ellenkező irányban.