Március 15. napjához közeledve mi más címet választhattunk volna az örömök élvezetéhez, mint „Örülök, hogy magyar vagyok”. S ez így is van. Büszkék vagyunk a magyarságunkra, Magyarországra, a nagy elődökre, a hőseinkre, akik életükkel és halálukkal példát állítottak elénk. Megbecsüljük őket, és hálásak vagyunk mindazért, amit tettek. Szeretjük a történelmet.
Feri bácsival már rajzórán elkezdték a gyerekek az 1848-49-re vonatkozó rajzokat, azután folytattuk magyarórán is. Kiegészítettük a téma szerint némi apró-cseprő örömmel is, de lévén március 13-a, és mindenki a koronavírus bűvöletében a lehető legnagyobb bizonytalanságban hallgatta az iskolarádión át az 5. osztályos tanulók műsorát, miközben sejtettük, hogy aznap vagyunk utoljára az iskolában, mert március 16-án már üres tantermet hagytunk magunk után… szóval az örömök élvezetét elnyomta a koronavírus. A gyerekek szó nélkül mosták kezeiket igen sűrűn, komolyan vettük a világméretű járványt.
Az apró örömöknél legtöbben a családi békét és nyugalmat tartották fontosnak, ez is mutatja, hogy sok gyermeknek irigylésre méltó szülei vannak. Ez nekünk pedagógusoknak is örömöt jelent, nem is aprót.

Kincseink

Az iskolánk bezárása miatt lehetetlennek bizonyult, hogy ebben a hónapban feltölthessek bármit.
Ma mégis megérkezett az alapanyag.
A távoktatás keretein belül ma rajz órára a feladat az volt, hogy rajzoljanak aranyeső bokrot a szabadban. Lehetőség volt, nem kértem a produktumot, nem akartam számonkérni, hogy mi készül el. Tudtam, hogy lesznek olyan tanulók, akik nem készítik el, mert nem szeretnek rajzolni.
Ma reggel mégis az első üzenetem egy anyukától jött, aki csatolt egy rajzot egy olyan fiútól, aki bizony nem a rajzot kedvelők táborát gazdagítja. Megkönnyeztem, mert tudtam, hogy nekem akart kedveskedni ezzel. Mert tudta, hogy én örülni fogok a kész munkának, főleg tőle. Mert érezte, hogy most is szeretem őt/őket, innen a távolból. Mert tudta, hogy ezzel segíthet.
És később jött a többi kép is. Maguktól. Szeretetből. Örömből.
Azt gondolom, megérdemlik, hogy ez a hónap az ő helytállásukról szóljon.
Köszönöm 2.c, köszönöm gyerekek.

Az iskolánk bezárása miatt lehetetlennek bizonyult, hogy ebben a hónapban feltölthessek bármit.
Ma mégis megérkezett az alapanyag.
A távoktatás keretein belül ma rajz órára a feladat az volt, hogy rajzoljanak aranyeső bokrot a szabadban. Lehetőség volt, nem kértem a produktumot, nem akartam számonkérni, hogy mi készül el. Tudtam, hogy lesznek olyan tanulók, akik nem készítik el, mert nem szeretnek rajzolni.
Ma reggel mégis az első üzenetem egy anyukától jött, aki csatolt egy rajzot egy olyan fiútól, aki bizony nem a rajzot kedvelők táborát gazdagítja. Megkönnyeztem, mert tudtam, hogy nekem akart kedveskedni ezzel. Mert tudta, hogy én örülni fogok a kész munkának, főleg tőle. Mert érezte, hogy most is szeretem őt/őket, innen a távolból. Mert tudta, hogy ezzel segíthet.
És később jött a többi kép is. Maguktól. Szeretetből. Örömből.
Azt gondolom, megérdemlik, hogy ez a hónap az ő helytállásukról szóljon.
Köszönöm 2.c, köszönöm gyerekek.