Ebben a hónapban az apró örömökről beszélgettünk, gondolkodtunk. Megvitattuk mit jelenthet az „apró” szó. Megvitattuk mi jelenthet örömet gyereknek, felnőttnek. Örömöket gyűjtöttünk, amiket az évszakok változása jelent számunkra. Megbeszéltük – a környezetismeret anyaghoz csatlakozva – hogy érzékszerveink által milyen örömökhöz juthatunk. A kedvenc ételeiket el is mutogatták. A legnagyobb sikere az apró örömök szigetének tervezése jelentette az osztálynak. Nagyon változatos, és érdekes alkotások születtek. Ugyan írtunk apró örömöket cetlikre, de sajnos a helyzetre való tekintettel az örömeső még várat magára.

Ebben a zaklatott hónapban szerencsére időben elkezdtük feladatainkat. Így minden gyerek készített egy kis füzetet, melybe beírogatta apró örömforrásait. Az örömlesőt is elkezdtük, figyeltük egymást kinek mi okozott örömet. A csoport egyik tagja ezt a kényszer otthonlét alatt sem hagyta abba. Kis kártyákat készített, s elküldte társainak azzal az utasítással, hogy minden nap színezzenek ki belőle egyet, mely aznapi örömükhöz valahogy kapcsolható. Egy másik kislány elkészítette hatalmas kincsesládánkat is, melyet eljutattva hozzám, rögtön meg is töltöttem.
A szülőkkel megcsinálták a kisfilm alapján a szembenézést és a ceruza a szádban játékot is. Szinte mindenki visszajelzett, hogy alig várják a következő “feladatokat”.

A koronavírus járvány miatti kényszervakáció miatt az órát már nem tudtuk megtartani… Már azt hittük, hogy ebben a hónapban nem is tudunk boldogságról beszélni, s akkor jött a segítség a Boldogságóra program csapatától… Köszönjük, hogy velünk vagytok, támogattok ! Az a “ – kicsit több mint – 216 órában azon dolgoztunk a csapattal, hogy hogyan tudjuk folytatni az online térben a Boldogságóra programot “ nem volt hiábavaló. Azonnal mozgósítottam kicsi csapatomat , hogy találjuk meg azokat az apró örömöket, hisz minden nap beszélünk telefonon, vagy online, hogy ne csak olvassuk, tanuljunk, lássuk is egymást! Versben, fogalmazásban, rajzban, képekben, rövid videóban számoltak be a gyerekek apró örömeikről. Legyen sok apró öröm minden családban, s akkor valóban boldogok lehetünk!
Az első Boldogságóra, amit online kellett megoldanunk. Ahogy látjátok, segítségünkre voltatok. Ti is vigyázzatok magatokra, a családotokra, a tanítványaitokra!

Ezt a hónapot nagy jókedvvel kezdtük, mert a téma nagyon megmozgatta a gyerekek fantáziáját. Rengeteget nevettünk miközben gyűjtöttük a kis csínytevéseket, amitől ők boldogok, de a felnőttek nem, sőt tiltják őket ezektől.
Aztán jött az iskola bezárása…
Sokkhatás volt minden tekintetben. Elsősök- hogyan fognak az iskolán kívül, tanító néni nélkül boldogulni?
Aztán kitaláltuk, hogy bármilyen módon elkészíthetik a saját apró örömüket az osztály kincsesládájába, s elküldik nekem a fotóját. Így született ez a kép.
Nincs mindenki kincsecskéje rajta, de az osztály nagyrésze elkészítette. S ez igazi BOLDOGSÁG! 🙂

A koronavírus járvány miatti kényszervakáció miatt az órát már nem tudtuk megtartani… Már azt hittük, hogy ebben a hónapban nem is tudunk boldogságról beszélni, s akkor jött a segítség a Boldogságóra program csapatától… Köszönjük, hogy velünk vagytok, támogattok ! Az a “ – kicsit több mint – 216 órában azon dolgoztunk a csapattal, hogy hogyan tudjuk folytatni az online térben a Boldogságóra programot “ nem volt hiábavaló. Azonnal mozgósítottam kicsi csapatomat , hogy találjuk meg azokat az apró örömöket, hisz minden nap beszélünk telefonon, vagy online, hogy ne csak olvassuk, tanuljunk, lássuk is egymást! Versben, fogalmazásban, rajzban, képekben, rövid videóban számoltak be a gyerekek apró örömeikről. Legyen sok apró öröm minden családban, s akkor valóban boldogok lehetünk!
Az első Boldogságóra, amit online kellett megoldanunk. Ahogy látjátok, segítségünkre voltatok. Ti is vigyázzatok magatokra, a családotokra, a tanítványaitokra!

Ezt a hónapot nagy jókedvvel kezdtük, mert a téma nagyon megmozgatta a gyerekek fantáziáját. Rengeteget nevettünk miközben gyűjtöttük a kis csínytevéseket, amitől ők boldogok, de a felnőttek nem, sőt tiltják őket ezektől.
Aztán jött az iskola bezárása…
Sokkhatás volt minden tekintetben. Elsősök- hogyan fognak az iskolán kívül, tanító néni nélkül boldogulni?
Aztán kitaláltuk, hogy bármilyen módon elkészíthetik a saját apró örömüket az osztály kincsesládájába, s elküldik nekem a fotóját. Így született ez a kép.
Nincs mindenki kincsecskéje rajta, de az osztály nagyrésze elkészítette. S ez igazi BOLDOGSÁG! 🙂

A koronavírus járvány miatti kényszervakáció miatt az órát már nem tudtuk megtartani… Már azt hittük, hogy ebben a hónapban nem is tudunk boldogságról beszélni, s akkor jött a segítség a Boldogságóra program csapatától… Köszönjük, hogy velünk vagytok, támogattok ! Az a “ – kicsit több mint – 216 órában azon dolgoztunk a csapattal, hogy hogyan tudjuk folytatni az online térben a Boldogságóra programot “ nem volt hiábavaló. Azonnal mozgósítottam kicsi csapatomat , hogy találjuk meg azokat az apró örömöket, hisz minden nap beszélünk telefonon, vagy online, hogy ne csak olvassuk, tanuljunk, lássuk is egymást! Versben, fogalmazásban, rajzban, képekben, rövid videóban számoltak be a gyerekek apró örömeikről. Legyen sok apró öröm minden családban, s akkor valóban boldogok lehetünk!
Az első Boldogságóra, amit online kellett megoldanunk. Ahogy látjátok, segítségünkre voltatok. Ti is vigyázzatok magatokra, a családotokra, a tanítványaitokra!