Ez a Boldogságóra az eddigi óráktól teljesen eltért, hiszen mindig együtt, önfeledten teltek ezek az alkalmak. A jelenlegi helyzet miatt online óránk volt, de igyekeztünk így is a legjobbat kihozni. A hónap dalát meghallgatták a gyerekek, majd örömleltárt készítettek tanulóink. A tizenkét hónap című mesét meghallgatták, majd mindenki elmondta, hogy melyik a kedvenc hónapja. Később elkészítették a saját örömleltárukat.
Boldogságóra Alapprogram
Debreceni SZC Könnyűipari Szakgimnáziuma, Szakközépiskolája és Szakiskolája
A digitális átállás hónapjában a témát elméleti hátterét még sikerült az iskolában feldolgozni. A legtöbb tanulónak az apró örömök témában a barátaival, családtagokkal töltött kellemes, jó hangulatú idők jutottak eszében. Miután megértették a társas kapcsolatok és az apró örömök közötti különbséget, kis táblázatban vezették, hogy kinek mi okozott apró örömöt a hónap során.
Porcsalmai Mesekert Óvoda és Mini B
Boldogságóra foglalkozás /2020. március
„Apró örömök élvezete”
Porcsalmai Mesekert Óvoda és Mini Bölcsőde
Foglalkozást vezette: Oroszné Tordai Andrea
óvodapedagógus/fejlesztőpedagógus
Fejlesztési lehetőségek: a boldogság egyik legfontosabb összetevője, hogy örülni tudjunk az apró dolgoknak, lássuk meg, élvezzük a pozitív élményeket, nem majd, hanem most, a jelenben.
Mint ismert, a szeretet után a leggyakrabban érzett érzelem, az öröm. Ahhoz azonban, hogy a gyerekek ezt megtapasztalhassák, megértsék, szükség van a tudatosításra, az önismeretre, arra, hogy képessé váljanak az apró örömök élvezetére. Ez elképzelhetetlen nyugodt környezet és biztonságérzet nélkül.
Az „Apró örömök élvezete” feldolgozása közben a gyerekeknek lehetőségük van megtapasztalni az öt érzékszerv által nyújtott kellemes érzeteket, a mindennapokban rejlő apró örömöket, melyekkel nagymértékben hozzájárulhatunk személyiségük fejlődéséhez.
Megvalósítás:
– „Boldog Dóra” báb központi helyre készítése.
– „Napimádás” – relaxációs játék (a könyvben leírtak alapján). A játék végén leülünk a szőnyegre párosával, törökülésben, egymás kezét fogva.
– „Imádok élni” dal meghallgatása (párok kézfogással, ülve, becsukott szemmel).
– Beszélgetés: Mitől jó az élet? Mitől szép a világ? (szőnyegen, körben ülve).
– Színezés munkafüzet játéklapjai alapján (ízlelés, tapintás, látás, szaglás, hallás).
– „Újra együtt” című mese meghallgatása „Boldog Dórával”.
– Mese meghallgatása utáni beszélgetés: Milyen állatok élhetnek Pirinkó vagy Góliát házában? Mi kerülhet egy szépen megterített asztalra? Sorolj fel egészséges ételeket!
– Dínós színező bemutatása (ezeket korábban elkészítettem, megbeszéljük a gyerekekkel, hogy ezt haza lehet vinni, s otthon ki lehet színezni; szülőknek lehet mesélni a Boldogságórán történtekről)
– 2019.őszén részt vettem a Boldog Óvoda cím átadásán (korábbi munkahelyemnek nyertem el a címet), s akkor lehetőségem volt a lógós póló megvásárlására. Ezt most úgy használtam a foglalkozáshoz, hogy egyrészt rajtam volt, majd levettem (természetesen alatta volt másik) és leterítettem egy előre kikészített nagy lapra. A gyerekek feladata pedig az volt, hogy egészítsék ki a testrészekkel, érzékszervekkel. Az érzékszerveket a munkafüzetből kifénymásoltam, kivágtam, azt helyezték fel a gyerekek a fejre.
– Munkafüzet alapján az öt érzékszervhez rajzokat készítettek a gyerekek úgy, hogy előtte megbeszéltük…
– Apró örömök jelének színezése.
– Befejező dal: „Szép nap ölelj…”
– Játékba való visszavezetéshez a „Pozitív gyerek vagyok” személyiségfejlesztő kártyajátékot választottam.
Reflexió
Hálás vagyok Kanyóné Móré Abigél intézményvezetőnek, hogy lehetőséget kaptam Boldogságóra megtartására.
2019. novemberétől dolgozom a Porcsalmai Mesekert Óvoda és Mini Bölcsődében, mely intézmény már 2 éve viseli a Boldog Óvoda címet. Korábbi munkahelyemmel (Tyukodi Csodák Világa Óvoda) pályáztam a címre, amit el is nyertünk, de sajnos rajtam kívül senkit nem érdekelt a lehetőség és el is jöttem az intézményből . Vártam a lehetőséget, hogy az új munkahelyemen is kipróbálhassam magam… A „Boldogságóra képzést” két éve végeztem el, már az akkor „záró dolgozatként” elkészítendő Boldogságóra megtartása is nagy hatással volt rám, csak úgy, mint mikor a pályázathoz tartottam a következő Boldogságóra foglalkozást.
Izgatottan vártam, hogy a jelenlegi csoportomba járó gyerekekkel hogyan fogok tudni „dolgozni”… Nem csalódtam… „Boldog Dórával” felkeltettem az érdeklődésüket és a relaxációs játék is megtette hatását, a gyerekek aktívan, csillogó szemekkel szívták be és fújták ki velem együtt a levegőt.
A csoportba járó gyerekek túlnyomó része igen szerény körülmények között él… nagyon ragaszkodóak, nálunk mindennaposak az ölelések, a „szeretlek óvó néni”-k. Természetesnek vették, hogy egymás kezét megfogva hallgatjuk a Bella dalát, becsukott szemmel. Szavakban nem nagyon tudom megfogalmazni, milyen hatással voltak rám az apróságok, akik becsukott szemmel egy idő után a ritmust követve dőltek jobbra-balra. Bagdi Bella dalai az én lelkemre is gyógyírt jelentenek és teljesen mindegy, hogy éppen melyik dalt hallgatom … Nos. Az már egyértelmű számomra, hogy a dalok a gyerekekre is nagy hatással vannak.
A beszélgetés kicsit „döcögősen” indult. Kellőképpen körbe kellett járnunk a témát, de amikor ráéreztek, megértették miről van szó, egymás szavába vágva sorolták apró örömeiket.
„Újra együtt” című mese: nagyon szeretek mesét mondani a gyerekeknek. Szavak nélkül, a tekintetük, az arcuk mindent elmond. Ez alkalommal két kislány ült egyik, illetve másik oldalamon. A mesélés első harmadában az egyik kislány – mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga – a vállamra dőlt és úgy hallgatta végig a történetet… Kellenek ide szavak?
A foglalkozás további része is nagyon jó hangulatban zajlott. A gyerekek türelmesen várták végig, míg társuk befejezi rajzát vagy mondanivalóját. Színezések, rajzolások közben tovább beszélgettünk a témáról, úgy gondolom sikerült kitűzött céljaimat elérni. Még a „kisebbeknek” is voltak ötleteik, boldogan sorolták, hogy milyen dolgoknak örülnek…
A befejező dal szívet melengető volt gyerek-felnőtt számára egyaránt; a dalt más alkalmakkor is hallgattuk a gyerekekkel, s boldogan idézték fel a foglalkozáson történteket. A személyiségfejlesztő kártyákkal a gyerekek akkor találkoztak először. Nagy sikere volt és izgatottan várták, hogy felolvassuk nekik az „üzenetet”, melyek szinte egytől-egyig jellemzőek voltak az adott gyerekre. A kártyákat a gyerekek többször visszakérték és már memóriajátékként játszották.
Igen sokat kaptam már eddig is a programtól. Segíti mindennapi munkámat, az üzenete segít abban, hogy mentálisan is kiegyensúlyozottabb legyek, és nagyon fontos számomra, hogy olyan embereket ismerhettem meg a program által, akik igen nagy hatással voltak, vannak rám. Hálás vagyok, hogy megismerhettem képzőnket, Dezső Anitát. Olyan embert ismertem meg személyében, aki úgy tud ismereteket átadni, hogy élmény hallgatni, hogy saját tapasztalataiból merítve igyekszik segítséget nyújtani, hogy bebizonyította a képzés résztvevőinek, hogy szinte mindenen felül tudunk emelkedni és tulajdonképpen nem is kell hozzá olyan sok minden…
Köszönöm, hogy a program által megismerhettem Krakkó Adolfnét, aki intézményében helyet biztosított a képzésnek, s aki bármikor szívesen, önzetlenül segíti munkámat, bármilyen témában fordulhatok hozzá. Köszönöm, hogy több olyan óvodapedagógust megismerhettem, akik megerősítettek abban, hogy jó úton haladok. Köszönöm, hogy eljuthattam a Kongresszusi Központba, ahol élőben hallhattam énekelni Bagdi Bellát.
Azt remélem, hogy folytathatom a Boldogságóra foglalkozások megtartását a jövőben is, számos élményt nyújtva a gyerekeknek, melyekkel észrevétlenül fejlődhet személyiségük.
Jobb veletek a világ!
Köszönöm…
Oroszné Tordai Andrea
Porcsalma, 2020. április 16.
A Boldogságórát a hónap dalával kezdtük, majd „Az én hangom” relaxációs gyakorlatot végeztük el a gyerekek nagy örömére. A megküzdési stratégia témája már nem volt ismeretlen a 3. A osztály számára, hiszen az előző évben megbeszéltük a problémákkal való szembenézés, megoldás lehetőségeit. A relaxáció után felidézték a gyerekek azokat a problémákat, amelyekkel meg kellett küzdeniük, de mára megoldódtak. („Nem gondoltam volna”)
Majd egy kis mozgásra volt szükségük, így nehezített gimnasztikai gyakorlatokat végeztünk. Az óra végén néhány gyerek megerősítéseket írt, amely az osztálynak segítséget nyújt, ha problémájuk van.
Az óra zárásaként megbeszéltük, hogy milyen kapcsolat van a megküzdési stratégia az előző Boldogságórák témáival.
Nagyon jól éreztük magunkat ezen a napon is.
Az iskolában napi probléma a megbántottság.
A gyerekek még mindig nagyon egocentrikusak, csak a saját sérelmeiket látják.
Próbáltuk megbeszélni, hogy ne döntsenek elhamarkodottan, beszéljék meg a konfliktusokat, és ne duzzogjanak állandóan. A szép szónak és a megbocsátásnak gyógyító ereje van.
Mit éreztek, amikor megbocsátottak valakinek? (megkönnyebbültek, boldogabbak lettek, vidámak lettek)
Kértem őket, hogy rajzoljanak és játsszanak szituációs gyakorlatokat otthon, amiben megbántják valamivel a másikat, majd kibékülnek.
Remélem így is sikerült megvalósítani a hónap mondanivalóját!
Online oktatás során a gyerekek érzéseire különösen nagy figyelmet fordítottam. Több olyan feladatot kaptak, ahol az érzéseiket kiadhatták magukból. Szívesen rajzoltak is erről. Próbáltam a feladatok során a játékosság, illetve a bezártság apró örömeire rávezetni őket. Együtt a család, közösen főzünk, az együtt töltött idő legyen mindenképp pozitív. Együtt sikerülhet. A szülők figyelmét felhívtam a folyamatos beszélgetés és az érzelmek megbeszélésének fontosságára.
Valahol olvastam, hogy ha az élet ajándékot akar adni, mindig problémába csomagolja.
Eddig a gyerekeken keresztül próbáltuk a szülőket is bevonni a boldogságórás tevékenységekbe, de elég nehézkesen ment. Most, ebben a rendkívüli helyzetben a szülőkön keresztül jutunk el a gyerekekhez, így végre sokkal több szülőt tudunk bevonni! Részt vettek többen az „örömtálalásban” és feltöltötték a gyerekeik „ellenszergyűjteményét”. Ezek a képek megmutatják, hogy a szülők és az egész család életében fontos szerepet töltenek be a boldogságórák.
A gyerekekkel kerestünk meséket, amelyekben megbocsátás szerepel, és gyűjtöttünk ellenszert a harag ellen. Most csak virtuális ölelésre kerülhetett sor, de elmondhattuk együtt a megszokott záró mondatot: Jobb velünk a világ!
