Egy gyönyörű napon tartottam meg ezt a Boldogságórát, Előző éjszaka hatalmas havazás volt.
A hónap dala meghallgatása után beszélgettünk a gyerekekkel, hogy ki, milyen célt szeretne elérni. A munkafüzet 38.oldalán található színező is segítségünkre volt. Az egyik kislány ismeri a színeket, de ő angolul szeretné megtanulni. Egy kisfiú olyan robotot szeretne készíteni, amibe belebújhat. Célok között volt még az úszás megtanulása, cipőfűző megkötése is.
Ezután egy „kívánságrekeszbe” dobtunk célba. Mindenki kigondolhatott egy célt magában, amit el szeretne érni, és addig dobhatták a babzsákot, amíg bele nem találtak. Meg is beszéltük, hogy a kitartás, gyakorlás sokszor segít a célok elérésében. Kitartóan dobták is a babzsákot,mindenki addig próbálta, amíg legalább egyszer bele nem talált.
Ezután elolvastam Boldogvár meséjét, közben a gyerekek kiszínezték a munkafüzetben a Boldogvárat.
Az óra lezárásaként felöltöztünk és kimentünk a hóval belepett udvarra, ahol a gyerekek feldobtak egy marék havat, miközben olyan dolgokra gondoltak, amiket meg szeretnének tanulni, elérni. Megbeszéltük, hogy a varázshópelyhek elkapása és a gyakorlás, kitartó munka eredménye az lesz, hogy a céljukat elérhetik. Volt, aki hóangyalt is készített.
Nagy élmény volt a havas udvaron lenni.
Egy újabb lépcsőfokkal kerültünk feljebb a Boldogság Várának lépcsőjén.
Boldogságóra Alapprogram
Januárban a céljainkról beszélgettünk, majd mindenki leírta a céljait és felragasztottuk egy lapra.
Idei évem célkitűzése volt, hogy a szülőket is bevonjam a Boldogságprogramba, így szeptemberben meghirdettem a szülők között, hogy adományokat, ruhákat, játékokat gyűjtünk decemberig. Az összegyűlt csomagokat el is vittük az Orosházi Hozom-Viszem adományboltba, ahol a gyermekek boldogan adták át a helyet üzemeltető hölgynek az összegyűlt adományokat.
A helyi médiát is meghívtam, hogy egy kis reklámot csináljunk a helynek az ünnepek közeledtével. A helyszínen a hölgy elpanaszolta, hogy nem kap elég támogatást az államtól, hogy fenn tudja tartani 2026-ban is a boltot. A következő héten viszont már azt újságolta el nekem a hölgy, hogy a cikk megjelenését követően több helyről kapott anyagi támogatást, így a következő évben is üzemeltetni tudja az adományboltot.
Megjelent cikk linkje:
Hogy más gyerekek is örüljenek – A legkisebbektől érkezett az adomány
Mindemellett a hónap folyamán a „jószívű” cím elnyerése is folyt a csoportban a jócselekedetek gyűjtésével.
A beszélgető kör folyamán eljátszottuk a „Kis barátom, hogy vagy?” játékot.
Készítettünk barátság láncot, amibe a munkatársakat is bevontam. Mindenki lerajzolta magát, kivágtuk, majd felragasztottuk egy nagy kartonlapra. Eredetileg egy körbe szerettem volna mindenkit felragasztani, de úgy sajnos nem fért volna fel a kör a kartonra.
A tavaszi ébresztő mesét meghallgatva megbeszéltük, hogy mi történt a mesében, mit jelent számukra a barátság, stb.
A munkafüzet feladatait is megcsináltuk.
A mai Boldogságóra során a célok kitűzése és elérése témakörét dolgoztuk fel a gyerekekkel, a téli élményekhez kapcsolódva. A foglalkozás középpontjában a szánkózás és a hóemberépítés állt, mint olyan tevékenységek, amelyek során a gyerekek egyszerű, érthető célokat tűzhetnek ki, majd örömmel élhetik át azok megvalósulását. A ráhangolódás során a téli mozgásos játék és a közös beszélgetés gyorsan megragadta a gyerekek figyelmét. A hóval, hideggel, szánkózással kapcsolatos mozgások ismerősek voltak számukra, így biztonságérzetet adtak, és segítették az aktív bevonódást. A gyerekek mosolyogtak, nevetve utánozták a mozdulatokat, és szívesen vettek részt a közös játékban. A foglalkozás alapját a szánkózás adta, amely során a gyerekek konkrét, jól érthető célokat élhettek meg: felöltözni, kimenni az udvarra, felülni a szánkóra, lecsúszni, majd visszatérni a csoportszobába. A szánkózás előtt az öltözködés már önmagában is célorientált tevékenység volt. A gyerekek segítséggel, de egyre önállóbban vettek részt a kabát, cipő és sapka felvételében. Látható volt az öröm és a büszkeség, amikor sikerült felkészülniük a kinti játékra. Az udvaron a szánkózás során minden gyermek a saját tempójában, képességeihez mérten élhette át a mozgás örömét és a sikerélményt. A lecsúszások után gyakran mosollyal, nevetéssel jelezték, hogy elérték a kitűzött célt. A kinti tevékenységet követően a csoportszobába visszatérve a levetkőzés és az átöltözés ismét tudatosan szervezett, megnyugtató folyamat volt. A gyerekek számára biztonságot adott a megszokott sorrend és a felnőtt támogató jelenléte. A meleg tea elfogyasztása segítette a testi-lelki megnyugvást, és lehetőséget adott arra, hogy a gyerekek átéljék a gondoskodás élményét. A foglalkozás lezárásaként halk zenét hallgattunk, miközben leültünk vagy lefeküdtünk a szőnyegre. A zene segített az ellazulásban, a lecsendesedésben és az élmények feldolgozásában. Rövid, egyszerű mondatokkal megerősítettem a gyerekekben, hogy amit kitűztünk célként – a szánkózást –, azt közösen sikerült megvalósítani.
Eszközök:
• szánkók
• téli öltözet (kabát, sapka, cipő)
• bögre, meleg tea
• szőnyeg
• halk, nyugtató zene
Ráhangolódás:
• Téli mozgásos játék a csoportszobában
• Rövid közös beszélgetés képekkel, mozgással támogatva:
o hó
o hideg
o szánkózás
• A cél megfogalmazása egyszerű mondatokkal:
o „Felöltözünk.”
o „Kimegyünk szánkózni.
Fő tevékenység:
Szánkózás előkészítése és megvalósítása
• Öltözködés támogatással:
o kabát, cipő, sapka felvétele
• Kimenetel az udvarra
• Szánkózás:
o felülés a szánkóra
o lecsúszás
o várakozás, egymás megfigyelése
• Pedagógusi megerősítés:
o „Sikerült.”
o „Megcsináltad.”
o „Elértük a célunkat.
Lezárás:
• Visszatérés a csoportszobába
• Levetkőzés, átöltözés nyugodt tempóban
• Meleg tea elfogyasztása
• Halk zenehallgatás a szőnyegen ülve vagy fekve
Feldolgozás, megerősítés:
• Egyszerű, rövid összegzés:
o „Mi volt a cél?”
o „Sikerült szánkózni.”
• Pozitív megerősítés:
o sikerélmény tudatosítása
o megnyugvás, elégedettség érzésének erősítése
Az órát a szokásos boldogságváró relaxációval kezdtük, amely segített a diákoknak megérkezni a tantermi keretek közül a belső megfigyelés állapotába. A bevezető beszélgetés során tisztáztuk, hogy a célok nem csupán elérendő feladatok, hanem olyan „iránytűk”, amelyek értelmet és motivációt adnak a mindennapoknak.
A foglalkozás központi részében több interaktív gyakorlatot végeztünk:
A „Vágyakból célok” gyakorlat: Megkülönböztettük a puszta kívánságokat a konkrét céloktól. Ehhez segítségül hívtuk a SMART-módszert, azaz megvizsgáltuk, hogy egy cél legyen konkrét, mérhető, elérhető, releváns és időhöz kötött.
Akadálypálya-tervezés: Csoportmunkában átbeszéltük, milyen belső (pl. lusta vagyok) és külső (pl. nincs rá időm) akadályok gördülhetnek elénk, és ezekre előre „B-terveket” alkottunk.
Jövőkép alkotás: Minden tanuló elkészítette a saját „Céltábláját”, amelyre felírta egy rövid és egy hosszú távú célját, valamint az első három lépést, amit meg kell tennie az elérésükért.
Az óra végén a diákok megosztották, hogy a célok kitűzése önmagában is magabiztosságot ad. Megállapítottuk, hogy a részcélok (apró lépések) ünneplése legalább olyan fontos, mint a végső siker. A gyerekek visszajelzései alapján a foglalkozás segített nekik abban, hogy a távolinak tűnő álmaikat megfogható feladatokká alakítsák.
Zárógondolat: „Aki nem tudja, melyik kikötőbe tart, annak semmilyen szél nem kedvez.” – Seneca idézetével zártuk a foglalkozást, hangsúlyozva az egyéni felelősségvállalást a saját boldogulásunkért.
Boldogságóra: Meghallgattuk a ,,Szívem kertje” c. mesét, amelyet közösen megbeszéltünk.
Közösen megbeszéltük a jócselekedet szó fogalmát. Ez által fejlődött a gyerekek szókincse.
Relaxációs gyakorlat: ,,Repül a madár, szárnyalva száll, mert szabad madár”.
A gyakorlat során a madarak mozgását (repülést) mutattuk be, kifejeztük szabadságunkat.
Az ünnepekre való tekintettel beszélgettünk az Adventi időszakról, hagyományokról. Ennek következtében készítettünk egy közös adventi koszorút, amely a gyerekek tenyérlenyomatából készült. Ez által fejlődött a gyerekek tudása az adventi időszakról, illetve a finommotorikus képességük is (rajzolás, nyírás, ragasztás).
Meghallgattuk Bagdi Bella egyik személyiségfejlesztő dalát, amely során fejlődött a gyerekek zenéhez való pozitív hozzáállásuk.
Szeretet szolgálat a kórházban
A Petz Aladár Egyetemi Oktató Kórház gyermekosztályát látogatták meg a Széchenyi István Egyetem Apáczai Csere János Pedagógiai, Humán- és Társadalomtudományi Kar hallgatói. A közös játék és meseolvasás mellett az egyetemisták ajándékot is vittek. A Hallgatói Önkormányzat által megrendezett Akadálytalanul szakmai napon és a Tárgyalkotás kurzuson készített mackókat az osztály lakóihoz a Lurkó Alapítványon keresztül juttattuk el. A hallgatók 3 órát töltöttek a gyerekekkel beszélgetéssel, mesével, játékkal színesítve ott töltött időt, így tehermentesítve egy kicsit a szülőket és ápolókat és felvidítva mosolyra fakasztva a beteg kis lurkókat.
A jócselekedett fontosságáról és a gyermekosztályon tett látogatás hatásairól álljon itt pár rövid beszámoló a hallgatóktól:
– „A győri kórház, gyermekosztályán tett látogatás mély nyomot hagyott bennem.
Ahogy beléptem az osztályra, rögtön feltűnt a vidám, színes faldekoráció és a játékokkal teli játszósarok, amelyek igyekeztek feledtetni a kórházi környezet komorságát. A nővérek kedves mosollyal és szóval fogadták az odaérkezőket, amely biztonságot nyújtott a betegeknek. A gyerekek nagy mosollyal, és szeretettel fogadtak minket, a közösen eltöltött idő miatt hálásak voltak. Az általunk nagy szeretettel készített macik, szerető kis gazdára találtak, amik mindig ott lesznek nekik a nehéz időszakokban. Megható volt látni, mennyi erő és remény lakozik ezekben a gyerekekben. Ez az élmény megtanított arra, hogy a legnehezebb helyzetekben is ott rejlik a mosoly és a remény ereje. Köszönöm szépen a lehetőséget, biztosan rendszeres látogatója leszek a Lurkó Alapítványnak! ”
(Tankó Kíra Kamilla negyedéves tanító szakos hallgató, AK Hallgatói Önkormányzat Hallgatói Képviselője)
– „Megható volt látni a gyerekeket a kórházban, ugyanakkor örömmel töltött el, hogy megfelelő körülmények között, kedves és támogató közegben gyógyulhatnak. Jó érzés volt azt tapasztalni, hogy a rövid látogatásunk valóban mosolyt csalt az arcukra. Szívesen megyek hozzájuk legközelebb is egy kis beszélgetésre vagy közös játékra.” (Henye Kata, másodéves tanító szakos hallgató)
– „Hálás vagyok, amiatt, hogy részt vehettem ezen a programon. Nagyon kedves és rendes gyerkőcöket ismerhettem meg, akikkel öröm volt a közös játék. Remélem máskor is lesz alkalmam meglátogatni a gyerekeket és segíteni, játszani velük.” (Megyeri Maja, tanító szakos hallgató)
Boldogságóra: Mindenki kapott egy előre elkészített, papírból kivágott bábut, amelyet mindenki kifesthetett a saját képmására. A feladat célja az önismeret és fantázia fejlesztése volt.
Relaxációs gyakorlat: „Fújj – fújj”.
A gyakorlat célja a helyes légzéstechnika elsajátítása.
Reggeli után beszélgettünk a barátság szó fogalmáról. Az elkészített bábukból szívecske formát raktunk ki. Ez után mindenki kiválasztotta a barátját és elmondhatta, hogy miért őt választotta.
Végül mindenki kapott egy feladatlapot, amelyen kiválaszthatta, hogy szerinte mi a jó barátok jellemzője és kiszínezhette. A feladat során fejlődött a gyerekek szókincse és gyakorolták az önkifejezést.
A közös játékot és ügyességi feladattal folytattuk: „Add tovább a karikát”, amelyet csak lábbal adhattak tovább.
Végezetül a havas időjárásnak köszönhetően az udvaron is folytathatták a közös játékot – hógolyózás és hóember építés, amelyet a gyerekek nagyon élveztek. A játék során a gyerekek gyakorolták a közös játékot, szabályok betartását és baráti kapcsolataikat erősítették.
Meghallgattuk Bagdi Bella – Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek c. személyiségfejlesztő dalát. A zene által fejlődött a ritmusérzékük.
A társas kapcsolatok hónapja nálunk a „Boldogságóra és Boldog Intézmények Címátadó Ünnepség” bűvöletében zajlott. Előadóként és mesteroktatóként valamint pedagógusként is fontos mérföldkő volt az életemben. Először is azért, mert boldogság volt látni, azt sok kollégát akik ott voltak a terembe és hallgatni a sok értékes beszámolót és pozítív megnyílvánulást. Azonban a legmeghatóbb volt számonra, hogy a hallgatóim elkísértek erre a progrmmra és az ott átélt érzéseikről csodálatos gondolatokat írtak az egyetemi honlapra.
Link a cikk elolvasásához: https://ak.sze.hu/kari-hirek/osszefoglalo-a-boldogsagprogram-utjan
Ez a visszajelzés még jobban megerősítette bennem, hogy jó úton haladok, haladunk a jövő generációja nevelése terén.
„A rendezvényen Barabás Renáta tanárnő fantasztikus előadást tartott, mint a Boldogságprogram nagykövete, „A JÖVŐ ÓVODÁJA ÉS ISKOLÁJA – AHOL A LÉLEK IS TANUL” kerekasztal beszélgetésnél. Különösen inspiráló volt hallgatni, amikor a felsőoktatás szerepéről beszélt. Kiemelte, hogy a jövő pedagógusai – mi, hallgatók – vagyunk azok, akik ezt a szemléletet tovább visszük az iskolákba, és mi lehetünk a változás forradalmárjai az oktatásban. Tanárnő előadása végére megerősödött bennem az elhatározás, hogy a Boldogságprogram értékeit majd beszeretném építem a saját pedagógiai munkámba. Szeretném segíteni a gyerekeket érzelmeik felismerésében és kifejezésében. Tudatosan szeretném velük gyakorolni a hálát, az optimizmust és a pozitív visszajelzést. Törekedni szeretnék arra, hogy minden nap találjunk valamit, amiért jó hálásnak lenni.
Hiszem, hogy a Boldogságprogram nemcsak a gyerekek életét teszi szebbé, hanem minket, pedagógusokat is emberibbé, empatikusabbá és boldogabbá formál.” – (Bagaméri Judith, harmadéves tanító szakos, levelező tagozatos hallgató)