Elérkeztünk utolsó témánkhoz a fenntartható boldogsághoz. A gyerekek otthon készítették el rajzaikat. Egy életfát ábrázoltak, amelyen minden olyan fontos dolog jelen van, ami a testi-lelki-szellemi boldogsághoz szükséges az életben. Számukra a család, a szeretet, az ölelés a legfontosabbak, de a kicsik ábrázolták ezeket szimbólumokban is: virágban, napban, szívben. Az első osztályos tanulók számára ezek a foglalkozások nagyon vidáman, felszabadultan teltek. Az év során gazdagodtak olyan ismeretekkel, amelyek a lelki életük jobb megértésében segít. A hátrányos helyzetű tanulóinknak nagyon fontos a lelki feltöltődés, amit ezeken a tanórákon megtapasztalhattak elsőseink. Jövő évben is folytatjuk boldogságóráinkat. Az utolsó képen egy kis nosztalgiát is megosztottam, amelyen még együtt voltunk a boldogságórán az iskolában.
Boldogságóra Alapprogram
Fazekas József Általános Iskola
Ez a hónap nem csak a tanév, hanem a Boldogságóra program utolsó hónapja is egyben. Ez volt az első olyan tanév, amikor osztályunkban minden hónapban voltak boldogságóráink, amiket a gyerekek nagyon megszerettek, vártak.
Júniusi témánk a FENNTARTHATÓ BOLDOGSÁG, vagyis hogyan alkalmazzuk mindennapjainkban az elmúlt 9 hónapban megismert boldogságfokozó technikákat. Ahhoz, hogy fel tudjuk eleveníteni, újra át tudjuk élni ezeket a pillanatokat, minden hónap összefoglalójából kiválasztottam egy képet és egy emlékezetes feladatot, dalt. A képes összefoglalókat feltettem az osztályunk Facebook csoportjába a hónap elméleti hátterével együtt. Megkértem a szülőket, hogy nézegessék meg ezeket a képeket a gyerekekkel együtt, segítsenek nekik felidézni a boldogságórás élményeket!
A gyerekeket egy kis összegzésre, emlékezésre hívtam. Megkértem őket, hogy készítsenek egy rajzot vagy írják le egyetlen mondatban, hogy mit szerettek a legjobban a boldogságórákon, melyek voltak a kedvenc feladataik, dalaik, boldogságfokozó technikáik. Megköszöntem a gyerekeknek az egész éves boldogságórás munkájukat, a szülőknek pedig kifejeztem a hálámat, hogy a digitális munkarend alatt is foglalkoztak a Boldogságórák feladataival, segítettek, hogy ezekben a hónapokban sem kellett megszakítanunk ezt a folyamatot.
Nehéz volt az utóbbi hetekben a gyerekekkel a nem hétköznapi kapcsolattartás. Így ebben a tanévben a boldogság óráknak a lezárása sem volt egyszerű. A közös program helyett most ismét csak egyénileg gondolkodhattak el a gyerekek, mivel gazdagodtak, hogyan változtak meg, mit jelentett számukra és miben volt más ez a tanév, mint az eddigiek. Ehhez a gondolatsorhoz próbálták meg társítani a verseiket, amiket egymásnak is elküldtek biztatásképpen a szünetre és a következő évkezdésre.
Nehéz volt az utóbbi hetekben a gyerekekkel a nem hétköznapi kapcsolattartás. Így ebben a tanévben a boldogság óráknak a lezárása sem volt egyszerű. A közös program helyett most ismét csak egyénileg gondolkodhattak el a gyerekek, mivel gazdagodtak, hogyan változtak meg, mit jelentett számukra és miben volt más ez a tanév, mint az eddigiek. Ehhez a gondolatsorhoz próbálták meg társítani a verseiket, amiket egymásnak is elküldtek biztatásképpen a szünetre és a következő évkezdésre.
A tanév utolsó hónapjának témája a Fenntartható boldogság…..igen, ebben az eltelt nehéz időszakban nagyon nagy szükség volt a „Boldogság” alapjaira.
Arra, hogy hálásak legyünk, optimistán vártuk a helyzet jobbra fordulását, célokat tűztünk ki, tanultunk egészen más módon, ámbár a nehézségeink is néha akadályok voltak, de a társakkal együtt sikerült megoldást találni.
Igyekeztünk megtalálni az apró örömek kincsesládájában, azt, amire épp szükség volt.
A jó időben már a szabadban is lehettünk egy kicsit……a társak és a közösség hiánya könnyebbé tette a megbocsátást is. Otthon sok jó cselekedetet végeztünk, segítettünk, és így visszagondolva a Boldogság fenntartásáért cselekedtünk.
A rossz idő és a bezártság, na meg a különböző lehetőségek miatt a következő mozgás- kihívást adtam a gyerekeknek: az iskolában a https://www.youtube.com/watch?v=aWdLkDo5GlY&t=28s link alapján már korábban megtanult tapsolásos játékot kellet valamelyik otthon lévő családtagjukkal megtanítani, és egy videóban visszaküldeni nekem. Fantasztikusan vidám pillanatok születtek 🙂 Az „együtt”, a „mozgás” és a „játék” elérte boldogságfokozó célját.
Városi Óvodák és Bölcsőde Tiszakécske
Május végén újra kinyitottuk az óvodánkat, így újra együtt lehetünk, játszhatunk.
Sétáink során, megcsodálhatjuk a természet szépségeit, városunk nevezetességeit.
Kis-forrás Német Nemzetiségi Általános Iskola
Iskolánkban minden évben a mindenkori negyedik osztályosok készülnek műsorral a községi és iskola Március 15-i megemlékezésre. Az idén mi állítottunk össze egy szép előadást. Sajnos nézőközönség előtt már nem adhattuk elő, mivel a vírushelyzet felülírt mindent. Mi úgy döntöttünk, hogy felmegyünk közösségi házunkba és videóra vesszük a műsorunkat.
Előtte az iskolaudvaron gyülekeztek iskolánk tanulói, énekeltünk, majd csak mi szereplők, megkoszorúztuk az emlékművet, s ezután előadtuk műsorunkat.
A feltöltött videó elején néhány kép erejéig néma a film, de a megemlékező műsor már hanganyagot is tartalmaz.
Érdekes, szomorú feladat volt az üres teremben, szinte a négy falnak szavalni, énekelni.
Azért töltöttem ide fel, mert az egyik tanítványom szájából elhangzott ez a mondat: „Anikó néni, nehéz volt, de ezzel is megküzdöttünk!”
Kis-forrás Német Nemzetiségi Általános Iskola
Minden évben osztálytánccal készülünk az iskolai farsangunkra. Nem vagyunk profi táncosok. 30 fős osztályunkba (ebből 19 fiú) elég nehéz olyan produkciót találni, amit mindenki szívesen eltáncol.
Az idén a gyerekek keresgéltek zenéket, koreográfiákat. Ebből kerekedett ki emoji táncunk. A pólóinkat is magunk terveztük, rajzoltuk.
A próbák alatt sokat nevettünk, élveztük minden pillanatát. Célunkat elértük, jól sikerült a fellépésünk.