A mai boldogságóra is Zoom-os óra keretein belül zajlott.
A foglalkozás elején egy képet osztottam meg a csoporttal. Az volt a feladatuk, hogy mondjanak szavakat, érzéseket a képpel kapcsolatosan, esetleg adjanak neki címet. Végül, tanári segítséggel, egy képzeletbeli történet segítségével jutottak el a megbocsátás témaköréhez.
Miután általánosságban beszéltünk a megbocsátásról, mint fogalomról, a következő kérdéseket tettem fel nekik: Ki az akinek már megbocsátottak valamikor? Ki az aki már megbocsátott valakinek? Kértem, hogy válaszaikat kis ikonokkal, kezecskékkel jelezzék a felületükön. Bár nehezen indult az online „beszélgetés” de végül is konkrét példákat is említettek a gyerekek. Tovább kutakodtunk a témában: Milyen érzés volt? Hogyan érted el, hogy meg tudj bocsátani?
A továbbiakban azt a a feladatot kapták, hogy az előre maguk mellé helyezett papírlapba képzeletben helyezzenek bele egy olyan „rossz helyzetet”, ahol megbántották őket. Gyűrjék össze papírgalacsinná és az óra a alatt végig tartsák valamelyik kezükben, ne tegyék le!
Majd újra az eddigi, gyerekek által említett helyzetek segítségével beszéltünk a megbocsátás szintjeiről. Nagyon ügyesen behelyezték az eddigi szituációkat a különböző szintekbe! Nagyon jól ráéreztek a szeretetből fakadó megbocsátás jelentőségére és fontosságára!
Ezután azt kértem tőlük, hogy egy már megtörtént, de megoldódott helyzetre gondoljanak, ahol a megbocsátás előtti és utáni érzékeseiket, egy papírra rajzolt két smiley segítségével ábrázolják. Az arcok kifejezése mellett a színekkel is próbálják meg kifejezni érzéseiket! Bár rövid idő állt rendelkezésükre, de igazán remek és „beszédes” munkák születtek!
A foglalkozás végén megkérdeztem, hogy milyen érzés volt végig a kezükben tartani az összegyűrt papírgalacsint. Mindegyiküket zavarta, és rossznak nevezték a helyzetet. Ezzel a jelképes feladattal szerettem volna érzékeltetni, hogy a megbocsátás mennyire fontos, mert csak cipeljük mi magunk is a „rossz” érzéseket…Legvégül azt kértem tőlük, hogy a képzeletbeli gondjukat (amit a papírgalacsinba helyeztek!), tépjék össze..és dobják bele a kukába…mintegy jelképesen megszabadulva a papírba helyezett tehertől….
Nem volt könnyű ebben a témakörben beszélgetést kezdeményezni a gyerekekkel, mindezt online…Hiányzott a személyes jelenlét, a szemtől- szemben történő kommunikáció..Néha előfordult, hogy a gyerekek a chat falon válaszoltak a kérdésekre..bátortalanok és zártabbak voltak, mint szoktak lenni..
Mégis nagyon hálás és büszke vagyok rájuk. hogy érdeklődéssel követték a foglalkozás menetét! Még ilyen feltételek között is voltak bátor vállalkozók akik „vitték” az óra témáját, hozzászólásaikkal segítettek a téma kifejtését! Érzéseik nagyon jól visszatükröződtek az elkészített rajzokban!!