Már a tanévet úgy kezdtük meg, hogy az osztályterem ajtajára különböző üdvözlési formákat ábrázoló fotókat ragasztottunk (ölelés, puszi, pacsi, ujjérintés, kézfogás…), amelyek közül a nap kezdetén minden kisgyerkőc rámutatással egyet kiválasztott, és annak megfelelően üdvözöltük egymást. Rövid idő elteltével egy kislány kivételével mindenki az ölelést, a puszit választotta. Szoros kötelék kialakulásához vezetett köztem és a tanítványaim között.
Boldogságóra Alapprogram
Először megbeszéltük, mit jelent a cél fogalma, miért is fontos az, hogy legyenek céljaink. Ezután Az ifjú és az angyal c. történetet olvastuk el, majd a tanulságait fogalmaztuk meg. Mindenki beszélt a rövid- és hosszútávú céljairól, majd leírta a rövidtávú céljait, amelyből „célvirágot” raktunk össze. Mindenki lerajzolta, hogyan képzeli magát 20 év múlva. Ezekből a rajzokból készítettünk kis tablót, közben szólt a hónap dala.
A boldogító jócselekedeteket szerepjátékokon keresztül gyakoroltuk.
Egyszerű tanórai és szabadidős szituációkat játszottunk el.
Pl. Nem volt radírja a társunknak. Nem tudta bekötni a cipőjét. Piros szívecskével leptük meg egymást, váratlan helyzetekben.
A hónapban többször leptük meg egymást kisborítékba rejtett rajzokkal.
Teréz anya gondolatainak értelmezésével kezdtük a foglalkozást, majd megbeszéltük, hogy miért jó az nekünk, ha másokkal jót eszünk. Miközben hallgattuk a hónap dalát, kis fenyődíszekre írták fel a gyerekek a társaiknak szóló pozitív üzeneteket. Ezeket a kis díszeket a folyosón elhelyezett fenyőfán helyezték el.
Miért fontosak a társas kapcsolatok? kérdés megválaszolásával kezdtük az órát. Elvégeztük a Dolgozz a házadon gyakorlatot, majd készítettünk egy rajzmontázst a kapcsolataikról, közben hallgattuk a hónap dalát.
A program alapjául szolgáló pozitív pszichológiát nemcsak a boldogságórákon, hanem a mindennapjainkban alkalmazom. Nagy hangsúlyt fektetünk a közös élményekre. Hangsúlyozzuk a társaság, az osztályunk, az iskola közösségének fontosságát.
Az optimizmus jelentésének megértése volt nehezebb számukra, hiszen idegen számukra ez a szó. Számukra viszont az Optizmizmus dala lett a tanév során az egyik legkedvesebb. Értelmeztük az ismeretlen jelentésű részeket, majd megtanulták, maguktól kérik és sokszor éneklik.
Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy első osztályban kezdhettem a boldogságprogram gyakorlását.
Megvalósításában nehézség, hogy a gyerekek még nem tudtak írni és olvasni. Érzéseiket, gondolataikat szavakban, mozgásban és rajzban tudják kifejezni.
A hála kifejezésére leginkább szavakban került sor. Nagyon szépen, különböző területeket, személyeket említve (család, nevelőszülő, tanárnéni) fogalmazták meg gondolataikat.
Főképnek egy kislány képét töltöttem fel, aki saját szavaival fejezte ki nekem háláját. „Azért vagyunk tanárnéninek hálásak, mert szeretjük a matematikát.”
A foglalkozás során mindenki lerajzolta azt a személyt, akinek a leginkább hálás.
Német Nemzetiségi Általános Iskola és AMI
A fenntartható boldogságot az idén az első közös osztály-fagyizás jelentette.
