Könyvünk végére értünk. Sajnos nem úgy lapozhattuk az utolsó fejezeteket, ahogy szerettük volna, az élet közbeszólt. Sebaj, hiszen az optimizmus birtokában tudtuk, hogy lesz megoldás. De vissza a kezdetekhez! Örömmel csatlakoztunk a „Boldogok csapatához” a tanév első napjaiban. A derűs résztvevők és a Boldogság órák szakmai közössége által felénk érkező látható, hallható és a Konferencia Központot megtöltő lélek-üzenetek arról győztek meg, hogy itt a helyünk. Amit tapasztaltunk, azt tovább kell sugároznunk tanítványaink felé. Így indultak a boldogság órák iskolánkban. Én a 7. osztályt vezettem ezen az úton. Nagy segítségemre volt a kézikönyv, ami mankót adott, hiszen nem volt tapasztalatom. A számtalan téma rengeteg kifejezésre váró gondolatot indított el a gyerekekben. Kamaszokról lévén szó, ebben a korban a legnehezebb őket szóra bírni. Az órák tartalma, módszerei sokat segítettek ebben. Sok gondolatot ébresztett, helyes irányt mutatott, erőt adott a megküzdéshez, az érzelmek kifejezéséhez, a közösség építéshez, a pozitív énkép kialakításához. Hiszem, ha azonnal nem is történnek csodák, de a lélekbe, gondolatokba ültetett magok egyszer csak életre kelnek, és az életet jelképező fa levelei optimizmussal, hálával, jó cselekedetekkel, megküzdési képességgel, pozitív életszemlélettel és egészséges életmóddal telve alkotják életfánk lombkoronáját és táplálják a törzset. Vagyis csak akkor tud a fa ellenállni minden megpróbáltatásnak, ha levelei képesek boldogan táncolni. A jelképes gondolatoknál maradva a kertészek mi, pedagógusok vagyunk.
A megvalósítás tapasztalatai: a lelkes, nyitott, érdeklődő gyerekek könnyen bekapcsolódtak az egyes témákba. Aktív közreműködők voltak, rengeteg értékes és érdekes godolattal, megoldással. Néhány tanuló egy ideig külső szemlélőként vett részt a téma feldolgozásában, majd mint a jég, kiengedett és csatlakozott a „csapathoz”. Sajnos tapasztaltam látható érdektelenséget is. Optimizmusomnak köszönhetően bízom abban, hogy az a kis mag egyszer a kevésbé érdeklődő gyerekeknél is termő talajra hullik. Osztályfőnöki órákon haladtunk témáról témára. A gyerekek várták az újabbakat. A rengeteg megbeszélni való mellett megélhettük az alkotás és a játék örömét is. Sőt, egy-két otthoni feladatra sem sajnálták az időt.
Azt gondolom, a Boldogság órák témáival – bár sosem késő -, minél korábbi életkorban szükséges foglakozni. Sajnos a családokban nem mindenhol, sőt, egyre kevesebb helyen része a nevelésnek, a családi beszélgetéseknek mindaz, ami a test-lelki egészség megteremtéséhez és megtartásához nélkülözhetetlen. Ebben szeretnék a továbbiakban is segítséget nyújtani tanítványaimnak.