A gyerekek ezt a témát csoportosan dolgozták fel. A kitűzött feladatokban is egyezséget kellett kötniük és közösen tervezték meg a célok eléréséért küzdő mesebeli járművet. Nagyon élvezték ezt a feladatot és igényelték, hogy máskor is dolgozhassanak csapatban.
Boldogságóra Alapprogram
Barcsi Széchényi Ferenc Gimnázium és Kollégium
A megbocsátás témaköréhez kapcsolódóan azt kértem a gyerekektől, hogy fejezzék be saját gondolataikkal az általam elkezdett mondatokat.
Így született a következő gondolatsor is az egyik tanuló által:
Hajlandó vagyok megbocsátani annak a személynek,, azért, hogy ne hordozzak felesleges terhet, elfogadjam a múltat és nyugodtan éljem az életem
Már nem lényeges számomra, hogy nekem legyen igazam, mert nem az számít, hogy mit gondolnak mások
Elengedem a neheztelést, mert csak hátráltat
Nincs szükségem a negatív gondolataimra, ezért nem engedem, hogy elhatalmasodjanak rajtam.
Megbocsátom azt a tettet/gondolatot, mert akkor, abban, a pillanatban az esett jól.
Karácsonyra meglepetés képeslapokat készítettek egymásnak, amelyeket az osztálykarácsonyon adtak át egymásnak. Nagy gonddal, szeretettel készültek az ajándékozásra.
Barcsi Széchényi Ferenc Gimnázium és Kollégium
A digitális oktatás kezdetén Google Classroomban csináltam egy csoportot az osztályomnak Boldogságóra néven. Minden héten tettem fel legalább egy feladatot, amit csak az csinál meg, aki akar. Ezenkívül szoktam megerősítő gondolatokat is írni az üzenőfalra.
Legelső bejegyzésem:
„Miért sietünk mindig valahova? Miért nem élvezzük ki a boldogság egyszerű pillanatait? Vágyunk rá, és amikor eljön, észre se vesszük, hagyjuk kicsúszni a kezünk közül. A boldogság nem feltétlenül valami eget rengető dolog; apró, alig érzékelhető mozzanatokból is állhat.”
Petra Nagyová-Dzerengová
Kedves Mindenki!
Egy olyan helyzetbe csöppentünk, amire talán egyikünk sem számított, amit valójában egyikünk sem gondolt, hogy megtörténhet.
Nap mint nap gondoltátok és talán mondogattátok is talán, hogy bárcsak ne kéne minden reggel korán kelni, bárcsak ne kéne az unalmas órákon ücsörögni, bárcsak ne kéne iskolába járni.
Most pont ez történik. Mégsem olyan jó, mint ahogy képzeltétek, mert azt gondolom, egy biztos, hiányoztok/hiányzunk egymásnak.
Az új helyzetet mindannyian szokjuk, tanuljuk. Kérlek benneteket, próbáljatok egy rendszert kialakítani a mindennapjaitokban, tervezzétek meg a napjaitokat, a heteteket. Ne vesszetek el a feladatok között. Tudom, nehéz, mi tanárok is még tanulunk. Tanuljuk az új helyzetet, az új tanítási formát, a sok adminisztrációt.
Az új, a változás, mindig tanulással jár, és ha megfelelő a hozzáállásunk, magunk javára fordíthatjuk mindezt. Kérlek benneteket, tegyetek így, legyetek erősek, türelmesek és felelősségteljesek. A nehéz, szokatlan időkben tanulunk mindig a legtöbbet.
„Aminek kezdete van, véget is ér egyszer. Békélj meg ezzel, s minden jóra fordul.” (Buddha)
Feltűnt a napokban, hogy lelassult élet, hogy van idő arra, amire eddig nem volt, hogy meglátok olyan dolgokat, amik mellett a normális kerékvágásban csak úgy elsétáltam volna. Ha nektek is van ilyen, osszátok meg (akár szöveges formában, akár képekben). Osszuk meg az örömünket egymással…
Íme a mai apró örömforrás, amit ma felfedeztem:
(kitettem olyan természetfotókat, amiket saját magam készítettem).
Sorban érkeztek is a szebbnél szebb és személyes képek az üzenőfalra.
Szívesen beszéltek az álmaikról és nagyon bíznak abban, hogy felnőtt korukban mindent meg tudnak valósítani, amit elképzeltek. Élményszerűen rajzolták meg ezeket.
Barcsi Széchényi Ferenc Gimnázium és Kollégium
Márciusban egy kihívás elé állítottam a gyerekeket „Légy te a támasz címmel”:
Március utolsó 5 napján legyél te a támasz szeretteid, osztálytársaid számára. Ha van kedved, csináld meg ezeket a feladatokat:
Március 27. péntek: Írj bíztató/hála üzenetet egy olyan ismerősödnek/rokonodnak, akinek dolgoznia kell ezekben a nehéz időkben is!
Március 28. szombat: Hívd fel valamelyik nagyszülődet/idősebb rokonodat és érdeklődj hogyléte felől!
Március 29.vasárnap: Hívd fel egy olyan osztálytársadat, akivel rég beszéltél!
Március 30. hétfő: Tegyél ki osztálycsoportba egy fényképet, ami valamilyen örömteli tevékenységet ábrázol és más arcára is mosolyt csalhat.
Március 31. hétfő: Küldj egy videóüzenetet egy barátodnak, melyben elmondod, hogy miért fontos neked.
Ha van kedved, írj egy pár sort az osztályfőnöködnek, az „elvégzett feladatokról” , oszd meg vele az ezzel kapcsolatos érzéseidet.
„LÉGY TE A TÁMASZ!”
Bár nem sokan végezték el a „feladatokat” (legalábbis nem mindenkitől jött visszajelzés) jó volt olvasni a kedves segítő gesztusaikról. Például:
Első nap egy hivatalban és egészségügyben dolgozó ismerősömnek írtam bíztató üzenetet és
bevallom nagyon jól esett, hogy örömet okozhattam nekik, akár csak pillanatokra is.
Barcsi Széchényi Ferenc Gimnázium és Kollégium
Sokat beszélgettünk a különböző probléma típusokról, majd megpróbáltuk bekategorizálni őket és megoldási stratégiákat keresni rájuk. Miután ezt megtettük az osztályban lévő problémákból kellett egyénileg leírni név nélkül egyet-egyet, majd beledobni egy kosárba. A kosárból húzni lehetett ezután egy cetlit és az adott problémára megoldást keresni egy tanult stratégiával. Sok problémakör felszínre jött és érdekes beszélgetések alakultak ki belőle. Az órát azzal zártuk, hogy mindenki mondott egy mondatot azzal a gondolatkezdéssel, hogy „jó volt ezt az óra mert…”.
Nagyon sokat tanultak a pozitív tulajdonságok összegyűjtésével, a társaik jellemzésekor választékosan felhasználták azokat.
Andreetti Károly Általános Iskola és Művészeti Iskola
Minden apró örömöt észre kell venni
Örömmel tudattam a gyerekekkel, hogy Boldog Iskola lettünk, és egész tanévünket végigkísérik majd a Boldogságórák.
Már szeptember hónapban rájöttem, hogy akkor lesz hatékony a program, ha az egész iskolai életünket átszövik a boldogságfokozó – és a havi témával kapcsolatos tevékenységeink, foglalkozásaink, játékaink.
Megnyitottuk a Boldogság-füzeteinket. Az első oldalra egy olyan rajz készült, ami a gyerekek boldogságát jelképezte.
A napokat legtöbbször „boldogító percekkel” indítottuk. (közös játék, mozgással kísért zenehallgatás) Megtanultuk a „Repülj velem” című dalt, mozgással kísérve. Hallgattuk, énekeltük a Jobb veled a világ című dalt. Így máris felszabadultan indult a nap.
Beszélgettünk a hála fogalmáról, miért, kinek lehetünk hálásak. Hogyan fejezhetjük ki a hálánkat?
Elkészült a hálakertünk. Rajzlapból kivágott szívecskékre olyan minirajzokat készítettünk, amellyel kifejezhették a gyerekek, miért hálásak. Feltettük őket a hálafára. A hálakert színes virágai pedig szavakkal mondták el, kinek hálásak, miért.
Csoportmunkában fejtettük meg a keresztrejtvényt. A hála kimutatásának legegyszerűbb módja: köszönet.
A Boldogság-füzetben készítettünk egy „hálaoldalt”.
Elolvastuk a „Csodakantár” című mesét, készítettünk meseillusztrációt.
Egész hónapban hálamatricákat rejtett a Boldogság-dobozunk. Aki valakitől segítséget kapott, jót cselekedtek vele, hálamatricával fejezhette ki a köszönetét.
Haza is lehetett vinni hálamatricát, megköszönve édesanyának, apának, mamának, testvérnek a szeretetet, gondoskodást, segítséget…
Már az első hónapban érezni lehetett a program pozitív, szemléletváltó hatását. Többször vettem észre, hogy a gyerekek spontán megölelték egymást. Erősebb érzelmet mutatva fordultak, vigasztalták azt a társukat, akit valamilyen sérelem ért.
Egy kislány meglepte osztálytársait egy szív alakú krumplival. Büszkén mondogattuk: „Nálunk még a krumplik is szív alakban nőnek!”
