Boldog iskolának , boldog tanulói vannak.
A jó cselekedetek hónapja éppen alkalmas volt arra, hogy vállalkozó kedvű tanítványunk megvalósíthassa álmát, miszerint: Mikulás ruhába bújva, apró ajándékokkal, – saját zsebből hozott – szaloncukorral kedveskedjen az iskola apraja-nagyjának. B. Imi mellé állt a 11. osztály, és segített jelmezt varrni, Télapót kísérni, „puttonyból” osztogatni.
Minden osztályterembe ellátogattunk, de az iroda és az ebédlő sem maradt ki. A váratlanul betoppant Mikulásnak mindenki örült. A kicsik megsimogatták, az ölébe ültek. Sikerült meglepetést és egy kis örömet, vidámságot csempészni , az amúgy is várokozás lázában égő iskola életébe.
A megfáradt Télapó is megszeppent a szokatlan szereptől.
Íme a fotók, fogadjátok olyan szeretettel, ahogyan ezek a szeretetre éhes gyermekek készültek erre a félórára!
(Zelenka Ildikó, gyógypedagógus)
Boldogságóra Alapprogram
Tanulóim számára nagyon fontosnak tartom a rendszeres testmozgást, hiszen a mentális egészség védőfaktora. A rendszeres testmozgás számos egészségügyi előnnyel jár. Fizikai aktivitás minden olyan tevékenység, amely során valamilyen mozgást végzünk, szervezetünk kalóriát éget. A testmozgás oldja a szorongást, javítja a hangulatot, erősíti az immunrendszert, megerősödnek izmaink, nem utolsósorban az elhízásmegelőzésében és kezelésében is kiemelt szerepet kap a rendszeres testmozgás.
Mozgalmas időszak áll mögöttünk. A lehető legjobbkor jött ez a téma, nagyon örültem, hogy ezt a témakört választottam. A pándémiás időszak, a bezártság miatti feszültség mind a gyerekekben, mind a felnőttekben eluralkodott. Tantestületünk kitalálta, hogy színes ragasztásokkal díszítsük ki az iskola folyosójának burkolatát. Elkészült a pálya, lett itt ugróiskola, twister játék, különböző akadálypályák. Nagyon jó lehetőséget biztosított, hogy egy csodálatos, boldog órát töltsünk el azokkal a gyerekekkel közösen, akik felügyeletet kértek erre a nehéz időszakra.
Az óra felépítése:
1. A foglalkozást egy csodálatos, kellemes relaxációs zenével indítottam: Beautiful Piano Music, Relaxing Music for Studying, Sleep or Relaxation.
2. Nagyon ellazultak tanítványaim, majd jókedvre derítő jógagyakorlatokkal folytattuk.
3. Irány az iskola folyosólya, jöhettetek. a különböző mozgásos játékok:
4. Cikk-cakk vonaljárással indultunk, annyi nehezítést azért kaptak a gyerekek, hogy a fejükön egy könyvvel kellett sétálni, majd zeneszóra kellett a színes csíkokon sétálni, és amikor megállt a zene nekik is meg kellett állni és megmondani milyen színes csíkon áll.
5. Következett az ugróiskola.
Az ugróiskola, ickázás vagy sántika a világon mindenütt elterjedt ügyességi gyerekjáték, melyet a földre rajzolt vagy karcolt ábrán meghatározott szabályok szerinti, többnyire féllábon való végig ugrálással játszanak. A játéknak igen sok változata van, vidékenként, országonként más-más változat népszerűbb.
A következő játékszabályt alkalmaztuk:
A játékos egy kupakot dob először az első négyzetbe, majd féllábbal utána ugrik. Felveszi a kupakot, vigyázva, hogy másik lába ne érjen a földre és a második négyzetbe dobja, majd utána ugrik fél lábon, és így tovább. A kettős négyzetbe mindkét terpesztett lábával egyszerre kell ugrani, az utolsó előtti négyzetet viszont ki kell hagyni. Ha a végére ért, ugrásból meg kell fordulnia és most már kavics dobása nélkül visszafelé is végig kell ugrálni a mezőket. Ha nem a megfelelő négyzetbe sikerül dobni a kupakot vagy ugrás közben leér a lába, vagy a vonalra lép illetve az utolsó előtti négyzetet bármilyen módon megsérti, kiáll, és a következő játékos jön.
6. Twister társasjáték
Jobb kéz kékre, a bal láb zöldre!
Remek szórakozást nyújtott a játékosoknak, kitörő nevetésbe torkollott, ekkor már mindenki mosolygott, nevetett, kacagott.
Az óra elérte a célját, minden gyerek boldognak tűnt számomra.
7. Végül: Bagdi Bella: Ellazulni jaj de jó….zeneszámra meditáltunk közösen.
Reflexió:
Ezek tevékenységek meghatározott fizikai cselekvést, mozgást kívántak meg a tanulóimtól. A tanulók mindig teljes személyiségükkel vettek részt, azaz személyiségük fejlesztése több szférában zajlott.
Első és legjellemzőbb a motoros szféra, ami azt jelenti, hogy cselekedni kell: futni, ugrani, játszani stb. s fizikai megterhelést jelentet a tanulók számára.
Minden motoros tevékenység érzelemi síkon zajlik, így a tanulók erős emocionális viszonyba kerültek az óra tartalmával, azzal, amit csináltak.
Ezek a játékos mozgásformák nagyon jó hatással voltak tanulóim lelki jólétükre, észre sem vették, hogy igen komoly fizikai megterhelésnek voltak kitéve.
A tanulók órán cselekvő társas, szociális kapcsolatba kerültek egymással, ami a szociális szférájuk működését is jelenti.
Fontos sajátossága volt az órának, hogy nem a tanteremben, hanem a folyosón zajlott.
(Nagy Jánosné, gyógypedagógus)
Az optimizmust témakörét októberben dolgoztuk fel az osztályomban, ahová értelmileg akadályozott 14-18 éves tanulók járnak. Izgalmasnak ígérkezett ezt a témát feldolgozni.
A kitűzött feladatot a Környezet- és egészségvédelem és társadalmi ismeretek tantárgyon keresztül terveztük megvalósítani, mivel itt is szóba kerülnek a különböző szakmák, munkahelyek. Már nagyon érdekli a gyerekeket, hogy miben segíthetnek otthon, illetve milyen munkát végeznek a környezetükben élő felnőttek. Ők is szeretnének a készségfejlesztő iskola munkahelyi gyakorlatán részt venni és az egészséges felnőttekkel együtt dolgozni. Felnőttként célnak nevezték meg többen, hogy dolgozni akarnak, értelmes munkát csinálni, úgy, mint mindenki más.
Egyik tanuló édesapja a helyi termelőszövetkezet tehenészeti telepén dolgozik. Bejött egy tanórára az apa és beszélgettünk az ő munkájáról. Az osztályból többen érdeklődni kezdtek ezen tevékenység után, ezért megszerveztünk egy látogatást a helyi tehenészeti telepre. A látogatás október közepén tettük meg, a helyszínre hosszú sétával jutottunk ki. Itt kedvesen körbevezettek bennünket, elmondták, bemutatták a különböző tevékenységeket, feladatokat. Fizikai közelségbe kerültünk a tehenekkel és a borjakkal is. Részesei lehettünk a tehenek fejésének is, természetesen az ottani szabályozásnak megfelelően csak ablak mögül néztük ezt a folyamatot, de így is izgalmas volt azt látni. Később a frissen fejt tejet meg is kóstolhattuk, és kakaóval is megkínáltak minket!
A fiatalokat teljesen elvarázsolták a telepen látott tevékenységek, élmények. Hárman is azt mondták, hogy ha befejezték az iskolát itt szeretnének a tehenekkel, tehenek körül dolgozni. Teljes sikernek éreztük a látogatást a telepen dolgozók, és én is a gyerekek szempontjából. Az egész túra nagyon jó hangulatban telt, sokat beszélgettünk, nevettünk, és a nap végére jól elfáradtunk.
Reálisnak érzem, hogy megfelelő előkészítés és átgondolás után lehetne a nálunk tanuló diákoknak is olyan munkát adni a tehenészeten, ahol ők is jól teljesítenének, és hasznos tagjai lehetnének társadalmunknak. Teljes kerek lehetne az életük.
(Kissné Zelenka Mariann, gyógypedagógus)
Tekintettel arra, hogy csak online találkozunk egymással, a megváltozott helyzetünket hűen tükrözi ez a vers. Mindenkinek nagyon hiányzik az iskola, a társaikkal együtt töltött idő -szabadidő, a tőlük messze lakó nagyszülők. Szívhez szóló vers.
A mi intézményünkben rendkívül fontosak a társas kapcsolatok. A középsúlyosan értelmileg akadályozott tanulók egymással és a pedagógusokkal, velük foglalkozó felnőttekkel is napi kapcsolatban állnak. Célunk pedig az, hogy ezek a kapcsolatok bizalommal telik legyenek. Hiszen akkor érzi jól magát a tanuló az osztályközösségben, ha jó barátságok, társas kapcsolatok alakulnak, formálódnak, fejlődnek. Az osztályban fontosnak tartjuk a fizikai érintkezést is, hogy tudják megsimogatni társukat, ne jelentsen problémát, ha meg kell fogniuk egymás kezét. Minden reggel köszöntéssel kezdjük a napot, megbeszéljük, kinek milyen napja van, vidám – e, vagy szomorkodik valami miatt. Ki hiányzik az osztályból?
Egyik nap meglátogattuk Judit nénit a műhelyben, hogy lássuk, amikor majd nagyok lesznek, milyen munkafolyamatokba tudnak bekapcsolódni. Érdekes volt az agyaggal való ismerkedés. Volt, akinek nagyon tetszett, együttműködő volt, de olyan gyermek is volt, aki alig várta, hogy megmossa a kezét. Először csak két tenyér között golyókat formáltunk, majd a bátrabbak a koronghoz is odaültek és Judit nénivel egy ceruza tartót formáztak. A tanulók pedig észrevétlenül együttműködtek, vártak egymásra, fejlődött finommotorikájuk, részfeladatokat végeztek. Megismerték a balesetvédelmi szabályokat, felvették a kötényt, és idegen környezetben is tudtak alkalmazkodni.
Később a kis kézzel készült mintadarab ujjlenyomat díszítést kapott, és Judit néni kiégette nekünk a kemencében. Nagyon jól éreztük magunkat és alig várjuk, hogy újra ellátogathassunk ebbe a csodabirodalomba.
(Szegedi Veronika, gyógypedagógus)
Intézményünk a Dr. Molnár István Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény az idei tanévtől csatlakozott a Boldogság óra programhoz. Nagy örömömre szolgál, hogy a mi iskolánk is rész vehet ebben a programban. Intézményünk tanulói értelmileg akadályozott gyerekek. Szeptemberben a hála jegyében igyekeztem a tanulók felé a képességeiknek megfelelően a hála érzését közvetíteni. A mi napjaink egyébként is sok boldogságban és szeretetben telnek, a tanulók nagyon szeretik egymást, ragaszkodnak egymáshoz, az erősebbek segítik, támogatják, erősítik a gyengébb képességű társaikat. „A hála a negatív érzések ellenpólusa”, így nagyon fontosnak érzem azt, hogy a gyerekek alkalmazzák, és gyakorolják a hála érzését, mert sok-sok jótékony hatása van az életünkre annak, ha hálával éljük a mindennapjainkat. Osztályfőnökükként hálás vagyok a sorsnak és a szülőknek, hogy rám bízták a gyermekeik nevelését, oktatását, fejlesztését.
Szeptember hónapban is nagyon sok örömben, és közösen megélt boldog pillanatban volt részünk. Nagyon sok okunk volt a gyerekekkel együtt hálálkodni a bennünket segítő, támogató szülőknek.
Szeptember 17-én az egyik kislány édesapjának jóvoltából részt vettünk egy csodálatos kiránduláson, Szilvásváradon. Az édesapa felajánlotta, hogy az egyik barátja autóbuszával saját költségén elviszi az osztályt erre a kirándulásra. A gyerekek boldogsága határtalan volt. Nagyon kellemes idő volt, túráztunk, vonatoztunk.
Egy másik szülő jóvoltából még fagylaltot is kaptak a gyerekek. A nap végén hálás szívvel köszöntük meg az édesapának és a másik gyerek édesanyjának az önzetlen segítségét.
A szeptemberi egészséghetünk keretében nagyon sok zöldséget és gyümölcsöt kaptunk a szülőktől, mellyel a gyerekek tanítását és az egészséges életmódra nevelést is segítették, támogatták. Hálás szívvel és néhány fényképpel köszöntük meg a szülőknek a sok finom adományt.
(Nagy Erika, gyógypedagógus)
Elérkeztünk a Boldogvárba vezető utolsó lépcsőfokra. Kalandos, váratlan fordulatokkal, soha nem látott akadályokkal teli út volt. Az utolsó mesében, Boldogerdőben összegyűjtöttük az összes boldogsâgfokozó”tudásgyöngyöt”, felidéztük az út során megszerzett tudásunkat, tapasztalatainkat. Elkészítettük a BOLDOGSÁG KEREKÉT, mellyel játszhatunk is oly módon, hogy megforgatjuk, s amelyik a szívecske csúcsánál megállt, ahhoz mondunk egy lehetőséget. Pl. ha a Hálánál áll meg, elmondhatjuk miért vagyunk hálásak. Azoknak a gyerekeknek is elkészítettük akik nem járnak óvodába, de úgy, hogy otthon színezhetik ki és hajtogathatják meg a „szélkereket”. Nekik eljuttattuk az otthonukba. Boldog Dóra el is búcsúzott a gyerekektől, remélve, hogy hamarosan újra találkozunk.
Boldog Dóra kilencedik látogatása már az oviban valósulhatott meg. Mivel sok gyermekünk még otthon maradt, a Facebook csoportban élőben mesélte el Bezzeg Andrea, A Lusta király c. meséjét,hogy ők is részesei legyenek és egy kicsit együtt is lehessünk. A mese után Bella, Jól érzem magam c. dalára táncoltunk. Mivel a boldogító testmozgás jele a labda, ezért labdák segítségével mozgattuk meg magunkat, a kedvezőtlen időjárás miatt a csoportszobában. Akadálypályát is kialakítottunk, melyen végighaladva változatos mozgásformákat próbálhattak ki. Az otthon lévő gyerekek közül volt, aki családi kirándulásról, természetjárásról küldött képet.
Az utolsó boldogság órára már kinyitott az óvoda. Végre személyesen találkoztunk! Jót beszélgettünk a karanténos élményekről és nagyon örültünk egymásnak.
Boldog Dóra erre a napra Bezzeg Andrea: Boldog erdő – Kerek erdő című meséjét hozta nekünk. Mese közben átismételtük, mit is tanultunk az elmúlt kilenc hónap alatt: a Hála-pataknál felsoroltuk, miért lehetünk hálásak (újra együtt vagyunk…) az optimista réten föltettük a varázs szemüvegünket és fölsoroltuk jó tulajdonságainkat, a barátság házikónál elmondták, kinek a nevét írnák a ház falán lévő szívecskébe, vagy kivel költöznének be a házba. A célok hídján elsorolták, milyen vágyaik, álmaik, céljaik vannak, a jótett tisztáson a mai nap jó cselekedeteit számláltuk meg. Az apró örömök szigetén annyi örömet soroltak, fel, alig győztük kivárni a végét! A megbocsátás erdejénél néhányan bocsánatot kértek pajtásuktól (elvették a játékot, vagy feldöntötték a készülő várat). A testmozgás útján egy rövid tornát rögtönöztünk. A mese után kiszíneztük a munkafüzetben talált boldogságláncot. Aki már elkészült, elővette a Pozizivity társast és még jót játszhatott, fölelevenítve a mese színtereit, feladatait.
A napot örömtánccal zártuk és a csatakiáltásunkkal: Jobb velünk a világ!