Rövid és hosszútávú célokat fogalmaztak meg a gyerekek, amelyek elsősorban a tanulmányi eredményükre, vágyaikra vonatkoztak.
Saját célom megfogalmazása:
A boldogságórákon elsősorban a gyermekek személyiségfejlesztését és a pozitív életszemléletre való képességük fejlesztését tűztem ki magam elé célként. Úgy érzem, szükségük van errRöe a nebulóknak! Jól érzik magukat, és olyan mélyre elásott dolgokat is felszínre tudnak hozni a beszélgetések alkalmával, amire normál körülmények között nem kerülne sor. Sokkal jobban megnyílnak, elmondják a kis lelkük sérelmeit, vágyaikat, örömüket, bánatukat. Nagyon kell nekik a boldogságóra!
Boldogságóra Alapprogram
Egymásnak fogalmaztunk meg boldogságüzeneteket. Boldogságbefőttet is tettünk el.
Már a tanévet úgy kezdtük meg, hogy az osztályterem ajtajára különböző üdvözlési formákat ábrázoló fotókat ragasztottunk (ölelés, puszi, pacsi, ujjérintés, kézfogás…), amelyek közül a nap kezdetén minden kisgyerkőc rámutatással egyet kiválasztott, és annak megfelelően üdvözöltük egymást. Rövid idő elteltével egy kislány kivételével mindenki az ölelést, a puszit választotta. Szoros kötelék kialakulásához vezetett köztem és a tanítványaim között.
Először megbeszéltük, mit jelent a cél fogalma, miért is fontos az, hogy legyenek céljaink. Ezután Az ifjú és az angyal c. történetet olvastuk el, majd a tanulságait fogalmaztuk meg. Mindenki beszélt a rövid- és hosszútávú céljairól, majd leírta a rövidtávú céljait, amelyből „célvirágot” raktunk össze. Mindenki lerajzolta, hogyan képzeli magát 20 év múlva. Ezekből a rajzokból készítettünk kis tablót, közben szólt a hónap dala.
A boldogító jócselekedeteket szerepjátékokon keresztül gyakoroltuk.
Egyszerű tanórai és szabadidős szituációkat játszottunk el.
Pl. Nem volt radírja a társunknak. Nem tudta bekötni a cipőjét. Piros szívecskével leptük meg egymást, váratlan helyzetekben.
A hónapban többször leptük meg egymást kisborítékba rejtett rajzokkal.
Teréz anya gondolatainak értelmezésével kezdtük a foglalkozást, majd megbeszéltük, hogy miért jó az nekünk, ha másokkal jót eszünk. Miközben hallgattuk a hónap dalát, kis fenyődíszekre írták fel a gyerekek a társaiknak szóló pozitív üzeneteket. Ezeket a kis díszeket a folyosón elhelyezett fenyőfán helyezték el.
Miért fontosak a társas kapcsolatok? kérdés megválaszolásával kezdtük az órát. Elvégeztük a Dolgozz a házadon gyakorlatot, majd készítettünk egy rajzmontázst a kapcsolataikról, közben hallgattuk a hónap dalát.
A program alapjául szolgáló pozitív pszichológiát nemcsak a boldogságórákon, hanem a mindennapjainkban alkalmazom. Nagy hangsúlyt fektetünk a közös élményekre. Hangsúlyozzuk a társaság, az osztályunk, az iskola közösségének fontosságát.
Az optimizmus jelentésének megértése volt nehezebb számukra, hiszen idegen számukra ez a szó. Számukra viszont az Optizmizmus dala lett a tanév során az egyik legkedvesebb. Értelmeztük az ismeretlen jelentésű részeket, majd megtanulták, maguktól kérik és sokszor éneklik.