2019. október 21-én, hétfőn reggel 8 órakor tartottuk azt az osztályfőnöki órát, amely az optimizmus témakörét dolgozta fel. Pontosabban ¾ 8-tól, mivel a Komplex Alapprogram, amiben szintén részt veszünk „Ráhangolódást”biztosít a gyerekek számára. Az előző Boldogságórán azt tapasztaltam, hogy 45 percbe nem fér bele a zenehallgatás, relaxáció és a téma alapos körbejárása, ezért ezen az órán a zenehallgatást motivációnak szántam.
Az volt a célom, hogy közösen kiderítsük, milyen is az, aki optimista. Választ kapjunk arra a kérdésre, hogy: Ki a pesszimista? És megfejtsük, hogyan gondolkodik az optimista.
Nincs se tankönyvünk, se munkafüzetünk, ezért a tankönyv megfelelő fejezetét most is kivetítettem a gyerekeknek, mint az előző órán.
Módszernek a beszélgetést, megbeszélést, magyarázatot, frontális, egyéni és csoportos munkát terveztem.
Miután körbehelyeztük a székeket és kényelmesen elhelyezkedtek, megkértem a gyerekeket, hogy mondják el, kivel, milyen jó dolog történt az elmúlt héten. Kicsit nehezen indult a beszélgetés és sajnos többen is azt mondták, hogy velük semmi jó dolog nem történt, de segítettek egymásnak és végül mindenki talált valami jót.
A hangulat fokozására kértem, hogy aki tud, meséljen valami vicceset és természetesen akadtak jó történetek, így sikerült egy kis nevetést is előcsalogatni.
Ezután következett az egyperces interjú. Az volt a feladat, hogy keressenek az emlékeik között olyat, amiről úgy gondolták, hogy kellemetlen lesz számukra, talán még féltek is, de végül jóra fordult a dolog. (A párok az egymás mellett ülők volta, mivel körben ültünk, én jelöltem ki az első párt.)
Mivel a falra már ki volt vetítve a mese a szomorú királykisasszonyról, önként jelentkezőkkel felolvastattam, majd megbeszéltük a kérdéssorra a lehetséges válaszokat.
A feladatok között szerepelt egy táblázat, amelyben az optimista és a pesszimista helyzetértékelését kellett kitalálni. Megbeszéltük, hogy mit jelent ez a két fogalom. Új párokat alakítottunk ki, most a balról ülő lett az új pár és a falon kivetített táblázatban leírt eseteket kellett megvitatniuk, majd közösen meg is beszéltük.
A „Szemléletváltás” című rész ábráját értelmeztük, majd párban kerestek olyan szituációkat, amit tovább lehetett gondolni, illetve át lehetett formálni.
A „Te mit mondasz magadnak”képet nagyon fontosnak éreztem, ezért a gyerekek által javasolt pozitív megerősítő üzeneteket felírtam a táblára.
Sok mindent jó lett volna még megbeszélni, de ebbe az órába csak ennyi fért bele.
Megkértem a gyerekeket, hogy készítsék el a következő órára a „Boldog életem” idővonalát.