Elérkezve az utolsó boldogságórához, a gyerekek egy képekből összeállított kisfilm megtekintése révén idézhették fel az idei tanév boldogságóra foglalkozásait, majd mindenki tetszése szerint elkészíthette a saját boldogságvárát.
Boldogságóra Alapprogram
Márciusban táv-boldogságórát tartottunk. Ebben a nehéz, karanténos időszakban fontosnak tartottuk, hogy foglalkozzunk a lelki egészségünkkel, jólétükkel. Otthoni feladatként kulcslyukon át kellett szemlélniük a világot. Azt kértük, hogy rajzolják le, hogy mi az ami igazán fontos nekik, mi az ami örömet okoz most nekik. Rajzaikon a vágyaik tükröződtek, a szabadban, osztálytársaikkal, barátaikkal eltöltött kellemes percek.
Ebben a hónapban arra kerestünk megoldást, hogy mit tegyünk akkor, ha valamilyen nehézséggel találjuk szemben magunkat, negatív hatás ér bennünket, reménytelen, kilátástalan helyzetben vagyunk. Felidéztünk ilyen helyzeteket és megbeszéltük, hogy mi segített a megoldásukban. Páros munkában olyan képregényt készítettek, amelyben a főhős egy komoly problémával találja szemben magát és ezzel meg kell küzdenie.
Megbeszéltük és kipróbáltuk a feszültség oldására alkalmas módszereket. Mivel az osztályunk nagyobb része sport tagozatos, így szó esett a mozgásnak, sportnak a feszültségoldó szerepéről. A hónapot a farsang jegyében egy közös kukacos tánccal zártuk.
A téma bevezetése előtt felidéztük az előző négy hónapban elsajátított boldogságfokozó technikákat és ezeknek a mindennapjaikban történő használatát. A jövő tudatos építéséhez azonban elengedhetetlen a múlt ismerete, a hagyományok őrzése és ápolása. Ez szeretetre, egymás iránti tiszteletre nevel. A téma megerősítése céljából ellátogattunk a helyi múzeumba is.
Az újévnek tervezéssel kezdtünk neki, mindenki 3 kívánságot fogalmazhatott meg vagy rajzolhatott le magának. Az öreg halász és a nagyravágyó felesége c. mese meghallgatása után beszélgettünk arról, hogy mi a különbség a kívánság és a cél között. Melyik teljesülésében van szerepük, ráhatásuk. Csoportmunkában célokat tűztek ki, majd megbeszélték az ehhez vezető út apróbb lépéseit is.
Előzetes feladatként mindenki felírta a nevét egy manó alakú papírra, majd egy közös kalapból való kihúzás után annak az osztálytársuknak váltak a „jóságos manójává”, akinek a nevét kihúzták. A manóknak úgy kellett egy héten keresztül jócselekedeteket végrehajtaniuk, hogy a másik ne vegye ezt észre. A következő alkalommal feltártuk a jóságos manók kilétét, megbeszéltük a feladat tanulságait, ki vette észre, ki érzékelt valami szokatlant, miért jó jót cselekedni. Korábban kivel szemben cselekedtek már valami jót és ez milyen érzés volt.
Színeztünk karácsonyfadíszeket is, amelyekbe beleírták a december hónapban megvalósított jótetteiket, jócselekedeteiket. Ezekkel díszítettük a tanteremben lévő fenyőfát.
A 2019/2020-as tanévben iskolánk két negyedik osztálya csatlakozott a Boldogságóra csapatához. Nagy lelkesedéssel vágtunk bele ebbe a programba, hogy a pozitív pszichológia módszereivel osztályunk tanulóit is megismertethessük.
A Hála téma kapcsán beszélgettünk a szó jelentéséről, arról, hogy miért tesz ez minket boldoggá, milyen pozitív töltetű érzések köthetők hozzá. A témát feldolgozó mese segítségével felidéztünk olyan helyzeteket, amikor a hála érzése átsegített bennünket a kellemetlen élményekből a jóba.
A teremben elhelyeztünk egy hálabefőttet, melybe a következő hónapok során gyűjtöttük, hogy miért és kinek vagyunk hálásak. A szülőket hálakuponokkal leptük meg, melyeket a gyerekek otthon különböző helyekre rejtettek el szüleik nagy örömére. A szülők már az első hónap végén pozitív tapasztalatokról számoltak be a gyerekek viselkedésével kapcsolatban. Voltak, akik a hálanapló írásába is belekezdtek.
A ráhangoló feladat segítségével megismerkedtünk az optimista és a pesszimista szavak jelentésével. Beszélgettünk arról, hogy kinek milyen napja van, majd ezt arcjátékukkal is ki kellett fejezni. Megrendeztük az osztály nevetésversenyét is. A hónap dala hallgatása közben mindenki elkészítette a saját optimista szemüvegét. Ennek a későbbiekben szerepe is volt, mert ezen keresztül próbáltuk szemlélni a világot és a pesszimista gondolatokat az optimista szemüvegen keresztül nézve pozitívakká változtattuk. Ezáltal felfedezve, hogy minden rosszban van valami jó. Óra végén mindenki elkészítette a saját optimista szelfijét, melyeket nagy lelkesedéssel el is küldtek nekem. Készítettünk optimista cédulákat is, valamint egy olyan varázstükröt, amelybe a saját tükörképüket a lehető legoptimistább módon rajzolták meg.
A társas kapcsolatok ápolása témát „Az igaz barát az, akire a szükségben is számíthatunk.” idézettel kezdtük. Megbeszéltük, hogy a mindennapi életünk legnagyobb részét valamilyen közösségben, társas közegben töltjük. Összegyűjtöttük ezeket a közösségeket, a benne elfoglalt szerepeinket, mit kapunk ezektől a közösségektől és mi az, amit elvárnak ezekben tőlünk. Beszéltünk a boldogtalanság legnagyobb forrásáról, a magányról. Arról, hogy egyedül nehéz és nem jó lenni, ezért nagyon fontosak az ember életében a társas kapcsolatok és a számunkra fontos emberek megölelése is.
Játszottuk a távíróoszlop és a szoborpark játékokat és egymással szembe fordulva kifejeztük a másikkal szembeni nagyrabecsülésünket.
Nagy izgalommal várták a gyerekek az első Boldogságóra foglalkozásunkat, hiszen előtte már több alkalommal beszélgettünk a háláról, boldogságról, szeretetről. Bevezetésképpen egy héttel a foglalkozás előtt már a lazító „feladatokat”, játékokat gyakoroltuk, amelyeket akár többször is elővettünk a nap folyamán, ha nagyon nyugtalanok voltak a gyerekek, vagy széteséshez közelített a foglalkozás. A relaxációs játékokat a Boldogságóra kezdetén nagy örömmel fogadták, mert már ismerős volt nekik. Az újdonság ereje rabul ejtette őket, teljes figyelmükkel a Hálafáról szóló mese felé fordultak, amelyet kétszer egymás után meghallgattak, majd eljátszottak. De mégis a legjobb mulatság a Hálafa készítése volt, a befestett kezük lenyomatával. A Hálafánkat kifüggesztettük a boldogságfalra, és alá tettünk egy nagy befőttesüveget, amibe a szülők gondolatait vártuk a hálával kapcsolatban. Kevés üzenet érkezett, de úgy gondolom, ezt nekik is, és mindannyiunknak tanulnunk kell.
2019. december 16.
Ez az óra az advent időszakára esett, ezért a beszélgetést és a feladatokat is a karácsonyi ünnepkörhöz kapcsoltam.
A közös énekléshez a legkedvesebb karácsonyi dalukat választottuk.
Megkértem a gyerekeket, hogy mondják el, milyen érzéseket kelt bennük a karácsony? Miért szeretik? Hogyan készülnek rá?
Kitalálták-e már, hogy mit fognak ajándékozni? Vásárolják, vagy saját maguk készítik az ajándékokat?
Mi okoz nagyobb örömöt, amikor adják, vagy amikor kapják az ajándékot?
Ekkor elmeséltem nekik az elméleti háttérben olvasható kutatások eredményeit, illetve felolvastam a hét boldogító érvet, amiért érdemes a jócselekedeteket rendszeresen végezni.
Arra buzdítottam a gyerekeket, hogy gondolják végig az elmúlt hét eseményeit a hétvégével együtt és próbáljanak felidézni olyan cselekedeteket, amivel valakinek, valamilyen jót tettek.
Kíváncsi voltam, hogy a jócselekedet után hogy érezték magukat, ezért azt kértem tőlük, hogy próbálják felidézni az érzést és mutassák meg mimikával, gesztusokkal, hogy mi is lássuk. (Ezt a feladatot egy kicsit elbohóckodták, de voltak igazán kifejező megoldások is.)
Ez után párban dolgozva megbeszélték, hogy karácsonyra ajándék helyett milyen jócselekedetet lehetne ajándékozni a szeretteiknek.
Egy nagyon fontos feladatot szántam a következő hétre. Mindenki felírta a nevét egy lapra, majd egy „kalapból” kihúzta annak a nevét, akinek a következő héten a titkos jótevője lett. Azt kértem, hogy vegyék komolyan a feladatot. Figyeljenek a társukra, miben lehetnek a segítségére. Minek örülne éppen? Az is a feladat része volt, hogy érzékeljék a feléjük irányuló figyelmet, vegyék észre, hogy kitől, milyen jócselekedetet kapnak.
Az én ajándékom az volt, hogy választhattak egy játékot az óra végére.