Ezen az órán ismerkedtünk a boldogságórával. A hála kifejezés az új osztály számára még ismeretlen volt.
Nagyon érdekes alkotások születtek, amiért hálásak lehetnek a természetnek. 🙂
Boldogságóra Alapprogram
Az optimista gondolkozás „elültetését” kis virágmagok elültetésével szemléltettük. Minden gyermek hozott virágmagot, a saját kis optimista magocskáját, amit egy hatalmas kaspóba elültettünk. Reméljük előbújnak majd a magocskából a növények tavasszal.
A bemelegítő feladatban mindenkinek el kellett mondania magáról egy pozitív tulajdonságot és mutatni hozzá egy mozdulatot, majd a mellette lévőnek meg kellett ismételnie és hozzátennie a sajátját míg a kör be nem zárul. A optimizmus gyakorlására egy nyitott színházat terveztünk, amelyben először egy pesszimista hozzáállást kellett eljátszani az adott témához, majd megállítva a történetet ki kellett javítani optimistára minden rossz gondolatot. A gyerekeknek nehéz volt olyan szavakat használni, ami csak pozitív, hiszen a mindennapi életben sajnos megszokták, hogy sok mindenhez negatívan állnak hozzá. Felnyitottuk a szemüket hogyan is lehet pozitívabban gondolkozni és nyilatkozni.
A gyerekek nagyon szeretik a drámajátékot, mindig kihívást jelent nekik megoldani egy-egy feladatot. Most az volt a feladatuk, hogy játszanak el egy olyan történetet, ami pesszimistán indult, de megoldották a problémát és a végén optimista lett a történet. Ismét énekelve, táncolva és pantomimmel kellett eljátszani a csapatoknak a történeteket. Az első csapat megjelenített egy olyan történetet, ahol egy fiú bajba kerül, de nem foglalkoznak vele, csak néhány gyereknek jut eszébe odamenni és segíteni. A második történetben nem tanultak az egyik órára, és mindenki egyest kapott, de utána kaptak lehetőséget javításra és meg lett az ötös, a harmadik csapat egy kiközösítést jelenített meg, amit végül sikerül rendezni. Mindenki nagyon ügyes volt, fontos volt a csapatmunka, amit kitűnően megoldottak.
Ki neveti el magát? játékkal grimaszolva csalták el egymás csapatából az embereket a kis elsősök is 🙂 Majd pesszimista mondatokat kellett átváltoztatniuk optimista mondatokká. Rájöttek, hogy milyen sűrűn használnak olyan mondatokat, amivel lemondanak valamiről inkább, minthogy tegyenek érte valamit. A pedagógus társam olyan pesszimista volt „gyerekként”, hogy oda is mentek hozzá megölelni, amikor azt mondta, hogy vele senki sem focizik 🙂
Az optimizmus hónapját csupa mosollyal kezdtük. Az első feladat az volt, hogy grimaszokkal kellett egymást megnevettetni és elcsalni egymás csapatától. Voltak igen komoly arcúak, akiket nem lehetett megnevettetni 🙂
Megbeszéltük mennyire fontos pozitív gyereknek lenni, ezért ezt elmondtuk sok fajta stílusban. Az órát lezárva énekeltünk, zenéltünk majd meditáltunk.
A nyolcadik osztályban is kipróbáltuk mit jelent az gondolni valakire és „hálaajándékot” választani neki és átadni. Bele sem fért egy órába, annyi mondanivalójuk volt egymásnak, olyan dolgok, amiket eddig még sosem fogalmaztak meg és nem is mondtak el egymásnak. Hosszan ölelték egymást meghatódva…
A nyolcadik osztályban is kipróbáltuk mit jelent az gondolni valakire és „hálaajándékot” választani neki és átadni. Bele sem fért egy órába, annyi mondanivalójuk volt egymásnak, olyan dolgok, amiket eddig még sosem fogalmaztak meg és nem is mondtak el egymásnak. Hosszan ölelték egymást meghatódva…
Először volt Boldogásgórájuk a gimnazistáknak, nem tudták mire számítsanak, nem tudták, hogy mit jelent ez. Alkottunk egy külső és belső kört és megkértem őket, hogy egy perc alatt mondják el egymásnak, hogy az osztályban, az iskolában mi mindenért lehetnek hálásak, egy perc múlva cseréltek beszélgető partnert, amíg végig nem ment a kör. A kimondott szónak nagy ereje van…azt mondják…megbeszéltük hogy érezték magukat a feladat után és megfogalmazták, hogy olyan dolgokat mondtak ki, amit még soha, és sokszor kimondták és elképesztően felemelő érzés volt ráébredni arra mennyi mindenért tudnak hálásak lenni. Kimentek az udvarra „hálaajándékot” gyűjteni és még volt idő az átadásra is. Nagyon mély érzésű beszédet tartottak egy-egy osztálytársnak, akik meg is lepődtek, hogy a barátság, az együttlét kiben milyen érzéseket fogalmazott meg. Meghatódva zártuk az órát, de olyan megkönnyebbült érzés volt 🙂
Kiskamasz korban már jobban meg tudták fogalmazni a gyerekek, hogy mit is jelent számukra a hála, de tapasztalatok szerint még inkább hajlamosak a pesszimizmusra és észre sem veszik, hogy mennyi minden zajlik körülöttük, ami hálát, jó érzést vált ki belőlük. Az „Egy pohár tej” című mese elolvasása után a dráma módszerét választottuk és eljátszották a gyerekek a történetet három csapatban, egy énekelve, egy pantomimmal egy pedig táncolva. Nagyon kreatívan oldották meg a feladatot, ahol fontos volt a kreativitás és a csapat munka is. A történet komolysága ellenére nagyon jó humorral adták elő a történetet és nagyon élvezték, még soha nem csináltak ilyet azelőtt.
