Az optimizmus szó, nem ismert a gyerekek körében. Próbálták saját szavaikkal elmondani, hogy szerintük mit is jelenthet. Részben sikerült más szavakkal, kifejezésekkel helyettesíteni. A saját életünkből hozott példákkal tudtam közelebb hozni a magyarázatát. Ezek után kezdünk neki a versfaragásnak, ahol már megmutatkoztak a gyerekek által talált rokon értelmű kifejezések.
OptiMiska dala:
Kedved mindig jó legyen,
Bánatodat elfeledd!
Mosolyogva kezdd a napot,
Rázd le magadról a gondot!
Az optimista póló tervezése nagyon tetszett a gyerekeknek, közösen választottuk ki a legjobb munkákat.
Boldogságóra Alapprogram
Az őszről beszélgettünk, a természet adta kincsekről: készítettünk szőlőt dugónyomdával; almafát almalenyomatokkal, ujjnyomatokkal; morzsoltunk kukoricát, készítettünk csuhébabát; játszottunk autókkal közlekedést; katicabogár ujjbábbal énekeltünk…
Zempléni Árpád Általános Iskola és AMI
Októberi munkánk
A 6. osztályban az optimizmus témakört úgy dolgoztuk fel, hogy a szó betűivel alkottunk szavakat illetve mondatokat. Összegyűjtöttük az optimista és a pesszimista ember tulajdonságait. Készítettünk keresztrejtvényt és póló-tervet optimisták számára. A zárókörben a kártyákon lévő mondatokat fejezték be pozitívan a tanulók. Nagyon élvezték az órát, tetszett nekik a téma.
Hollókői Beatrix
osztályfőnök
Zempléni Árpád Általános Iskola és AMI
Októberi munkánk
A 6. osztályban az optimizmus témakört úgy dolgoztuk fel, hogy a szó betűivel alkottunk szavakat illetve mondatokat. Összegyűjtöttük az optimista és a pesszimista ember tulajdonságait. Készítettünk keresztrejtvényt és póló-tervet optimisták számára. A zárókörben a kártyákon lévő mondatokat fejezték be pozitívan a tanulók. Nagyon élvezték az órát, tetszett nekik a téma.
Hollókői Beatrix
osztályfőnök
„ A derűs embereknek sem könnyebb a sorsuk, csak más szemüveg van rajtuk.” /Müller Péter/
Ezzel a gondolattal indítottuk az idei 2. boldogságórát, melynek témája az optimizmus volt. Az optimista szemlélet tanulható, és fontos, hogy a gyerekek már ebben a korban lássák ennek fontosságát. Hiszen a negatív gondolatokkal elnyomható az önértékelés, valamint a motiváció is.
A foglalkozás elején a gyerekekkel megbeszéltük, miért fontos, hogy a pozitív gondolatokra koncentráljunk, minden helyzetben igyekezzünk meglátni a jót. Először is szinonimákat kerestünk az optimizmus szóra, aztán felvéve képzeletbeli rózsaszín szemüvegüket a gyerekek befejezték az általam elkezdett mondatokat. Zárásul pedig pozitív kártyák készültek, amivel a gyerekek megajándékozták egymást.
Az optimizmus hónapja a csoportomban
Az első hónap sikerén felbuzdulva örömmel vágtam bele az optimizmus hónapjába. A szomszéd csoportból kölcsön kértem a már ott használt Pozitíviti játékot. A gyerekek örömmel fogadták, szívesen játszanak vele. Nekem is nagyon sok jó élményt nyújtott a használata. Tervezem idén a játék beszerzését. A „pozitív gyerek vagyok” című dalt a korábbiakhoz hasonlóan jól fogadták a gyerekek. Szívesen táncoltak rá, többször kérték az ismétlését. A mese elmondása közben a kolléganőm kivágta az előző délután megtervezett varázs szemüvegeket, amelyeket a hét folyamán el is készítettünk a gyerekekkel. A „Szomorú Szilárd” és a „Boldog Blanka” (mi így neveztük el) síkbábokat a csoportban készítettem el. Annyira megtetszett a gyerekeknek, hogy majdnem mindenki csinált belőle magának egyet-egyet és természetesen kérték, hogy hadd vihessék haza. Az elkészült alkotásokkal kis csoportokban önállóan báboztak, nagyon jó történeteket találtak ki, engem is meghívtak „bábelőadásukra”. Ennek a tevékenységnek a hatása a hónap során szinte minden alkotómunkájukban megjelent. Bármilyen rajzot is készítettek a mosolygós és/vagy szomorú arc elmaradhatatlanul rajta volt. Úgy érzem a programnak már most is sok előnyös hatása van. A csoportban kevesebb lett a panaszkodás. A gyerekek szívesebben jönnek az óvodába. Jobban meg tudják fogalmazni egyéni kívánságaikat. Sokkal türelmesebbek egymással. Észreveszik és megerősítik egymásban és önmagukban is az erősségeiket. Észrevételeiket, tapasztalataikat képesek szavakkal is kifejezni, ami az én pedagógiai munkámat is nagyban megkönnyíti. A hálafából megalkottuk a pozitív tulajdonságok fáját. Egyelőre hat pozitív tulajdonságra fókuszáltunk úm.: 1. „Szépen énekelek!”;2. „Tudok egyedül öltözni!”; 3. „Sok mesét ismerek!”; 4. „Szépen rajzolok!”,5.” Ügyes napos vagyok!”; 6. „Mindig elpakolok magam után!”. A fára a gyerekek miniatűr jeleit raktuk fel közösen. Örömmel láttam, hogy nagyon szívesen értékelték egymás jó tulajdonságait. Sok gyereknek nem volt kellő önbizalma, de nagyon jól motiválták, buzdították egymást. Ebben a hónapban sok szülőtől is kaptam rengeteg pozitív visszajelzést. Egyre többen mondják, hogy a gyerekek alig várják, hogy jöhessenek reggelente az óvodába. Visszatérve a szemüvegre. Az elmúlt hónap elején sokat esett az eső. Amire minden gyerek szemüvege elkészült, addigra pedig kisütött a nap. Ezt a gyerekek többsége a csoportunkban a varázsszemüveg hatásának tulajdonította. A foglalkozás végére tervezett „Tükördal” is nagyon tetszett a gyerekeknek. Hónap végére sikerült a második lépcsőfokot is „megmásznunk” Az optimizmus jele is felkerült a Boldogságvárunk megfelelő helyére.
Boldogság óránkat relaxációval kezdtük, majd Bagdi Bella Pozitív gyerek vagyok c. dalára táncoltak önfeledten a gyerekek. A tánc végén két csoportot alakítottunk és örömmel játszották a Szomorú Szilárd és Boldog Blanka játékot a gyerekek, amelyet sok-sok nevetés és vidámság kísért. A mesegyertya meggyújtása után elmeséltem a Tódi törpe varázsszemüvege c. mesét. Majd mindenki a saját varázsgömbjébe rajzolta azt, amire vágyik. Az óvoda udvarán előzőleg gyönyörű őszi faleveleket gyűjtöttünk, ezeket adták oda a gyerekek egymásnak néhány kedves szó kíséretében. Egy igazán vidám és optimista délelőttöt zártunk.
A Boldogságprogram első témájához igazodva a Hála fogalmát töltöttem meg tartalommal a hét során. Számos oldalról, a gyerekek életkori sajátosságainak megfelelően játékokba ágyazva, cselekedtető módon juttattam információkhoz, ismeretekhez a gyerekeket a témához kapcsolódóan. Beszélgettünk a szeretetről, az örömszerzésről, arról, hogy nagyobb, de apró, hétköznapi dolgokért is lehetünk hálásak. Játszottunk a Boldogság – kártyákkal, elmondhatták milyen gondolatokat ébreszt bennük a látott kép. A Hála – Tündér ruháját ők „szőtték” a hét során szerzett hálavirágokból. Készítettünk közös Hála-fát, festéssel, tenyérnyomattal. Szem előtt tartottam a csoport összetételét, a beszoktatás időszakát, a vegyes életkor sajátosságait. . A hét zárásaként Mesélés, verselés keretein belül dolgoztam fel a hála témáját. Ezt kötött formában a Kupaktanácsba illesztve oldottam meg.
A nap folyamata:
Minden kisgyerekeket személyes odafigyeléssel fogadtam a délelőtt során. Ismerve egyéni érdeklődésüket játékot ajánlottam nekik vagy hagytam, hogy saját elgondolásuk szerint kapcsolódjanak be a csoport életébe. Beszoktatási időszak lévén vannak gyerekek, akik jobban igénylik még a személyes kontaktus, ölbe vételt. Természetesen erre is mindig van lehetőség. A folyamatos reggeli szükségessé teszi az odafigyelést valamennyi kisgyerekre. Megteremtettem a nyugodt játék feltételeit, hagytam az önálló elképzelések kibontakozását, de a háttérből támogattam a gyerekeket, szükség esetén ötletekkel segítettem őket vagy tevőlegesen bekapcsolódtam a játékukba. Eszközök biztosításával színesítettem az asztalnál tevékenykedő gyerekeket. Bevontam őket a mesélés előkészítésébe. A korábban elkészített segédanyagokat (fóliázott képek) ragasztóval láttuk el, Közben a képekhez kapcsolódóan verseltünk, daloltunk.
A rendrakás, a mindennapok rutinjához igazodva a megszokott dallam felcsendülésével kezdődött, bár most nem énekeltem, hanem furulyáztam a ( október 1) Zene Világnapjához kapcsolódóan. Előző napon sok hangszer hangjával ismerkedhettek a gyerekek. A hangokhoz képeket is kapcsoltunk az ismeretek bővítése, könnyebb érthetősége és elmélyítése érdekében. Miután elrakodtunk, a gyerekek helyet foglaltak a szőnyegen. Ügyeltem arra, hogy a kisebbek a közelemben helyezkedjenek el. A beszélgetést átszőtte a számlálás, hiszen a mese is lehetőséget adott a globális mennyiség felismerés elősegítésére. A nagyobbak megszámolták hányan jöttek aznap az óvodába, hány fiú, hány lány. A több-kevesebb fogalmát is gyakoroltuk. Megbeszéltük azt is kik a hiányzók. Mesélés előtt, relaxációs játékkal lazítottam el gyerekeket, elősegítettem ezzel a koncentrációjukat, figyelmüket. A meséléshez felhasználtam az előző nap közösen készített fát, ami a gyerekek tevékenységhez való pozitív viszonyulását is nagyban befolyásolta. Az elhangzott mese: Joy Cockle: A boldog fa. (interaktív mese-illusztrációval) Metakommunikációs jelekkel bevontam a gyerekeket a mesélésbe. Hívásomra ők helyezhették el a meseszereplőket a fára. Ezzel fenntartottam a figyelmüket, motivációjukat. A mese végén meghallgattuk a fa énekét. (Bagdy Bella: Hála dal). Utalást tettem a héten tőlem kapott hálavirágokra és arra kértem a gyerekeket, hogy ajándékozzák meg a pajtásaikat egy hálavirággal. Itt lehetőség volt a gondolataik megfogalmazására. A tevékenység befejezéseként újra felcsendült a hál- dal és akinek megsimogattam a fejét elindulhatott az öltözőbe.
A nap folyamatában hangsúlyt kapott a komplexitás, az egyéni bánásmód, a verbális képességek fejlesztése, lehetőséget adtam az önkifejezésre és nagyban fejlődhettek a gyerekek szociális kompetenciái.
Ebben a hónapban, a boldogságóra témájában, a sólyom elkészítését valósítottuk meg a csoportommal. A gyerekek már egész kicsi koruktól kezdve nagyon szeretik, ha a kézlenyomatukból, vagy a körberajzolt és kivágott tenyérformájukkal alkotunk valamit. A madár testrészeinek összeragasztása közben beszélgettünk arról, hogy milyen jóság van bennük. Kapóra jött, hogy az elmúlt napokban, többen mesélték, hogy miket szoktak otthon rosszalkodni, és ezért milyen büntit kapnak. Sajnos nagyon kevés jó tulajdonság, jó tett jutott eszükbe saját magukkal kapcsolatban. Persze én segítettem. Rengeteg jó tulajdonságot, jó cselekedetet tudtam nekik felsorolni; ezeket később vissza is kérdeztem. Ekkor már látszott a boldogság, a büszkeség az arcocskájukon, a mosolyukban. A „varázssolyom” segített.
A foglalkozás vázlata:
1- Relaxáció-nyújtózkodás(Prof.Dr. Bagdy Emőke)
2-Mese:Szamaras mese a kitartásról
Forrás: https://lelkielet.co.hu/tanulsagos/2016/05/24/szamaras-tortenet-a-kitartasrol.html
ismeretlen szerző, Fotó:pexels.com
3-Beszélgetőkör: Hogyan érezte magát a szamár!
Mit érzünk, ha nem valósul meg valami, vagy nem tehetünk meg valamit, ha bajban vagyunk. (szomorúság, düh,…)
Hogy érezte magát a szamár, amikor kimászott?
Mit érzünk, ha sikerül megvalósítani kitartással , azt amiről azt gondoltuk nem lehet.(öröm, büszkeség,…)
Érzelmeket kifejező képek elhelyezése a teremben a beszélgetés közben.
4-Párosítás mozgásos helyválasztó játékkal utánzó mozgással menj (szökdelés, mászás,…), ahhoz a képhez , amit érzel,
ha örülsz, szomorú vagy,…nem sikerül megépíteni a tornyot, sikerült egyedül felvenni a zoknit,…
5-A csoportunknak olyan tevékenységet választottunk, amit nehezen vagy nem tudunk megoldani, de optimistán, arra törekszünk, hogy kitartással megfogjuk csinálni
-A nadrágomat a száránál fogva húzom le, hogy ne forduljon ki
-Felhúzom a cipzárt
Az öltözőben táblát helyezünk el, ahol jelezzük kinek sikerült már elérni.
6-Üzenet a beteg csoporttársunknak, akinek kitartóan kell az orvosi utasításokat betartani gyógyulása érdekében.
Szív alakú plakátunkra kiszínezett Optimista Manót ragasztottak a gyerekek, aki optimista szemüvegen át látja a világot.
Bátorító üzeneteiket az óvó néni felírta a plakátra, hogy szülei felolvashassák.
Közben a háttárben a Pozitív gyerek vagyok, Világomban minden rendben van dalok szóltak Bagdi Bella CD-jéről