November havi téma: A TÁRSAS KAPCSOLATOK ÁPOLÁSA
Ráhangolódásként beszélgető körben elmondtuk Müller Péter idézetével kapcsolatos gondolatainkat.
„Néha egy ölelés többet üzen és mélyebb élményt ad, mint bármilyen tanítás.”
Mókásra sikeredett a szemkontaktus felvétele az osztálytársakkal. Bár a jókedvű, csivitelő társaságot le kellett a feladat során csendesíteni, de végül sikerült egy Pozitivity ráadásssal mindenkiben felidézni egy-egy kellemes emléket, amiért köszönetet mondhattunk a másiknak. Megható, érzelemmel teli percek voltak ezek.
A feladatok közül az elismerő levelet választottuk. Szülőknek, nagyszülőknek, barátnak, testvérnek, pedagógusnak írtak néhány mondatos köszönetet a tanulók.
Boldogságóra Alapprogram
Optimista?Pesszimista?Nem sikerült a matek dolgozatom c.történet feldolgozása.
Örök mosoly! Optimista derűt sugárzó önarckép rajzolása.
Az osztályból két ember vállalta a megbeszéltek után, a választható feladatokat megismerve a plakát készítését.
Mindenképpen aköré rajzolódott, hogy mennyire rossz az , amikor nem találkozhatunk, nem láthatjuk a barátainkat! Nagyon fontosak a számunkra a családtagjaink, de már a barátokhoz is ragaszkodunk , velük együtt teljes az Életünk!
Bár most a maszk valamelyest lekorlátoz, de inkább abban vagyunk egész nap, és kesztyűben , csak láthassuk egymást, találkozhassunk!
Az elmúlt tanév második felében , március 16- tól a Koronavírus járvány helyzet miatt online tanultunk , bezártak az iskolák. A mi osztályunk egy különösen jól összetartó kis csapat, pontosan tudjuk mindenki, amiben csak tud, számíthat egymásra! Szeretjük és tiszteljük egymást! Éppen ezért is még nehezebben éltük meg azt az időszakot, hogy egyáltalán nem találkozhattunk, nem láthattuk egymást, nem volt személyes érintkezés. Telefonáltunk, videó cseteltünk, ami jól eső volt, de nem helyetesítette a személyes találkozást. Nagyon Hiányoztunk Egymásnak!
Aztán nyáron már engedték a tábort, nagyon nagy volt az örömünk, végre Együtt lehettünk. A mostani vírushelyzetben járunk az iskolába, természetesen minden biztonsági előírást betartva! De együtt lehetünk, és ezt az érzést nem pótolhatja semmi! Itt nem csak osztálytársak vannak, hanem barátok is egyben! Mindenki ismeri a másikat, a jó és rossz oldalával együtt elfogadja! Mert a barátság az egyik legszebb emberi érzelem! Azt, hogy mindig ott vagyunk egymásnak az alábbi kis videó is méltón tükrözi!
Az osztályomból az együk fiú ebben a témában a levélírást választotta. Számára nem is volt kérdés, hogy az Édesanyjának írja, annak a személynek, akit a világon a legjobban tisztel és szeret, akinek a világon a legjobban hálás!
A Társas Kapcsolatok tèmáján belül az egyik kislány a levélírást választotta!
A levelet elolvasva, megkönnyeztem, én is szerepelek benne , mint osztályfőnök..Nagyon nagy felelősség és egyben szeretetteljes munka az oktatás- nevelés! Ha jól végzem a munkám, nem csak tudást adhatok a tanítványoknak, hanem segítséget, támaszt, vigaszt, megerősítést, stb.
Ilyenkor fogalmazom meg azt, hogy nekem nem szakmám, hanem Hivatásom van! ❤️
Az optimizmus gyakorlása keretében a nevető leveleket játszottunk és a sólyomszemmel című feladatot oldottuk meg.
Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy Tódi törpe. Aki egy szép napon meglátogatta a tulipán csoportot. Elmesélte nekik a történetét majd beszélgetett a gyermekekkel az optimizmusról. Utána körbe adta nekik a szemüvegét, amit mindenki felpróbálhatott miközben mondogatták a bűvös versikét.
Tódinak lett egy ötlete.
– Mi van ha az egyikünk középre ül és mindenki mond arról a gyermekről egy belső vagy külső tulajdonságáról, vagy akár egy vidám közös élményről szóló pozitív mondatot.
Nagyon tetszett ez az ötlet a gyermekeknek. Mindenki boldogan ült középre. Melengette a szívüket a sok pozitív szó és élmény. Eleinte a gyermekek félve mondták a dicséreteket. Leginkább a külső tulajdonságokat dicsérték a másikak, de már játék közepére csak úgy jöttek fel a szebbnél szebb közös élményeik. Az egyik kisfiú könnycseppekkel szemében örömmel mesélte el közös élményét a két társáról.
Tódi törpének sajnos elkellet mennie. A gyermekek vidáman búcsúztak el tőle.
Következő nap egy boríték érkezett, amelyben különböző szemüvegek voltak. A gyermekek ezeket a szemüvegeket átmásolva készítették el maguknak a saját optimista szemüvegüket. Volt olyan gyermek, aki minden családtagjának készített egy ilyen szemüveget. Miután elkészültek a szemüvegek leültünk játszani egy olyan játékot, ahol először a lányoknak kellett felvidítani a fiúkat majd fordítva. Nagyon élvezték ezt a játékot. Végül a gyermekekkel együtt büszkén mutatva fotóztuk le a szebbnél szebb szemüvegeket.
A foglalkozás során elemeztük azt, hogy kik vesznek körül bennünket. Családtagok, távolabbi és közelebbi ismerősök, szomszédok, iskolatársa és barátok. Akik közel állnak hozzánk, azok segítenek megküzdeni problémáinkkal, a velük együtt töltött idő, a legféltettebb titkok megosztása, a kölcsönös figyelem, a közös érdeklődés, bizalom és támogatás még szorosabbá teszi ezeket a kapcsolatokat./ Elismerő levelek / Ha megfigyeljük, hogy milyen embereket választunk magunk köré, akkor képet kapunk arról, hogy kik is vagyunk és hol is tartunk életünkben. / Barátság-térkép / Egy barátság fenn tartása nagy munka. De! Minél többet fektetünk barátságainkba, annál erősebbek leszünk. /Fotómontázs / Mert…” E-gye-dül nem megy…”
Köröstarcsai Arany Gusztáv Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola
Etika csoportom tagjai csoportmunkában készítették el az optimista pólókat. A pólók jól tükrözik az egyes csoportokra jellemző beállítódást, a gyerekek személyiség vonásait. Minden csoport más-más oldalról közelítette meg a témát.