A Boldogságóra keretében a hónap témája a megküzdés gyakorlása, ezen belül pedig a stresszcsökkentés és az ellazulás volt. A foglalkozások során a tanulók életkoruknak megfelelő, játékos formában ismerkedhettek meg azokkal a módszerekkel, amelyek segíthetnek a feszültség oldásában és a nyugodt lelkiállapot megteremtésében.
Az órák elején közös beszélgetésekre került sor, melyek során a gyerekek megoszthatták egymással, mi okoz számukra nehézséget, illetve mi segít nekik megnyugodni. Ezt követően különféle játékos, relaxációs és figyelemfejlesztő gyakorlatokat végeztünk, amelyek hozzájárultak az ellazuláshoz és az önmagukra való odafigyeléshez.
A foglalkozás kreatív részében a tanulók csodaszarvast festettek szivaccsal. Ez az aprólékos, koncentrációt és türelmet igénylő tevékenység kiválóan illeszkedett a témához, hiszen a gyerekek elmélyülten, nyugodt légkörben dolgoztak. A festés során megfigyelhető volt, hogy a tanulók figyelme fókuszáltabbá vált, miközben örömmel és lelkesedéssel alkottak.
A Boldogságórák jó hangulatban teltek, a gyerekek aktívan és nyitottan vettek részt a feladatokban. A foglalkozások hozzájárultak ahhoz, hogy a tanulók tudatosabban figyeljenek saját érzéseikre és egyszerű, számukra is használható megküzdési technikákat sajátítsanak el.
Boldogságóra Alapprogram
Túl vagyunk az első féléven, amely során számos közös célt tűztünk ki magunk elé, és örömmel mondhatjuk, hogy ezeket sikeresen el is értük. A félév során kiemelt szerepet kapott az egymás segítése, az együttműködés és az elfogadás erősítése. A közös munka során megtanultuk, hogyan támogathatjuk egymást nehezebb helyzetekben, és hogyan lehetünk figyelmesebbek társaink iránt. A jótékony és közösségépítő foglalkozások hozzájárultak ahhoz, hogy fejlődjön az empátiánk, a felelősségérzetünk és a szociális érzékenységünk.
A félév során több jótékony foglalkozást is megvalósítottunk, például:
Adománygyűjtő foglalkozás: közösen gyűjtöttünk tartós élelmiszert és ruhákat rászoruló családok számára. A résztvevők aktívan bekapcsolódtak a szervezésbe és a csomagolásba is.
Segítő kézműves foglalkozás: saját készítésű ajándéktárgyakat és képeslapokat készítettünk.
Januári foglalkozásainkon célunk az volt, hogy a gyermekek megtapasztalják: a pozitív kapcsolódás és a közös élmények biztonságot teremtenek még egy érzelmileg hullámzó időszakban is.
A hónap egyik legmeghatározóbb eleme a Békegalamb projekt volt, melybe az alsó osztály tanulói is szívesen bekapcsolódtak. A gyermekek megfogalmazták, milyen jó szokásokat szeretnének erősíteni az iskolai mindennapokban – kedvességet, halkabb beszédet, együttműködést, odafigyelést.
A Láthatatlan törzsfőnök játék során a szerepek váltakozása segítette a felelősségvállalás, a példamutatás és az egymás támogatásának megélését. Pocahontas történetének megtekintése és feldolgozása egy új és szükséges eleme volt a csoportnak, nagyon „ránk fért” már. A „Szél” bölcsessége igazán nyugodt, békés légkört teremtett, amelyben a gyermekek természetesen tudtak kapcsolódni saját érzéseikhez és egymáshoz.
Január 18-án mindenki nagy örömére megünnepeltük a Hóember Világnapját. Bár a porhó nem tette lehetővé a valódi hóemberépítést, óriásplakáton festéssel és színezéssel, majd gyurmából készítettük el saját hóemberfiguráinkat. Örömmel tapasztaltam, hogy az alsó tagozat egyre nyitottabban, egyre lelkesebben kapcsolódik a program feladataihoz.
A hónap vége is tartogatott meglepetést, ahol a védőnéninknek és az intézmény betegszobás nővérkéjének közös énekünkkel köszöntük meg a szűrővizsgálatok során végzett fáradozásaikat. Felemelő pillanat volt! Közös érzelmi feltöltődéssel értük el a kitűzött céljainkat és búcsúztunk el a Januári hónaptól.
„Minden siker egy döntéssel kezdődik, és kitartással valósul meg.”
A január mindig az újrakezdésről, új célok kitűzéséről szól.
Beszélgettünk arról, miért fontos, hogy az embernek legyenek céljai, hogyan érhetik el azokat, mik szükségesek ahhoz, hogy teljesüljenek a céljaik.
Ellátogattunk az Erősségek kertjébe, ahol a tanulás szeretetéről tudtunk meg fontos információkat. Meghallgattuk a hónap dalát, ami szólt az alkotás alatt is. Mozogtak, tapsoltak rá, maguktól.
Elmeséltem Vándor Áron történetét, ami elgondolkodtatta a gyerekeket.
Elmondták a céljaikat, és megbeszéltük közösen, hogyan érheti azt el.
Elkészítette mindenki a saját erősséglufiját, miután a célját felírta egy kis csillagra.
Ebből plakát készült, amin a gyerekek látják minden nap a céljukat, és a hozzávezető úton az erősségeiket. Remélem, ez minden nap motiválja őket arra, hogy küzdjenek, ne adják fel akkor sem, ha elsőre nem sikerül.
„Csak az számít, hogy tudd mit akarsz és küzdj érte.”
Január hónapban a célok kitűzése és elérése került a középpontba ismét. Minden évben befőttesüvegbe helyeztük az éves céljainkat. Idén egy kicsit másként közelítettük meg a témát.
Mindenki elkészítette a saját bakancslistáját, ami nem határozott időtartamra szól, hanem legalább 5 célt kellett megfogalmazniuk, amit a megvalósítás után kipipálhatnak.
Meghallgattunk egymás céljai közül néhányat. Mikor most töltöm fel az anyagot, már van, aki ki is tudott pipálni megvalósított tervet.
A januári boldogságórán a jövővel kapcsolatos célokkal, vágyakkal és álmokkal foglalkoztunk.
A ráhangolódást több játékkal kezdtük: a Láthatatlan törzsfőnök, az Add tovább a mozdulatot és a Rajzold le, amit a hátadra rajzoltam vezetői játékokkal. Megbeszéltük, hogy saját életünk vezetői is lehetünk, valamint a gondolat teremtő erejéről is beszélgettünk.
Egy irányított képzeletgyakorlat segítségével mindenki megpróbálta összegyűjteni azokat az álmait és vágyait, amelyeket élete során el szeretne érni, ahová el szeretne jutni, illetve amelyeket meg szeretne valósítani. Ezt követően mindenki elkészítette saját bakancslistáját, amely rendkívül változatos lett.
Nagy utazások, hivatások, család, barátok és különleges elképzelések jelentek meg a papíron.
Gárdonyi Géza és Szegi Suli Általános Iskola
Az 5. osztályos tanulókkal a félév zárasaként beszélgettünk az 1. félévről, rövidtávú, középtávú és hosszútávú céljaikról. Mindannyian átgondolták és megfogalmazták önmaguknak ezeket a kitűzéseket. Akinek volt kedve, meg is oszthatta a közösséggel. Érdeklődő kérdéseket tettek fel a gyerekek a középiskolai továbbtanulási lehetőségekről, az iskolák profiljairól is. Van már elgondolásuk saját iskolaválasztásukról, mely a célok közé is bekerült.
Januárban 4 alkalommal találkoztam a Csodacsapatommal. A tèma a cèlok kitűzèse volt. A gyerekek rövid ès hosszú távú cèlokat igyekeztek kitűzni, habár tartottak tőle, hogy nem sikerül a cèlt elèrni. Ezèrt a cèlokat álmokká formáltuk, ès megbeszèltük, ha egy cèl nem sikerül azon az úton amin haladunk, akkor talán más utat kell választani vagy èpp más cèlt kell kitűzni.
Elkèszítettük a „Boldogárium”-unkat, melyben a kívánság teljesítő halakè a főszerep. Minden tanuló 3 kívánságát/cèlját írta/rajzolta a halakra.
Az ölelès világnapja alkalmából pedig a gyerekek megöleltèk egymást, valamint szemèlyemben az alsó tagozatos osztályokba ellátogatott egy Minion, melyet a gyerekek megölelhettek, teret engedve azoknak is, akik egyèbkènt zárkózottabbak, szorongóbbak, de most szárnyalva öleltek.
Gárdonyi Géza és Szegi Suli Általános Iskola
Az 5. osztályosok Mikulásra és karácsonyra készülve is meglepték egymást és családjaikat. Mikulás előtt manócskákként naponta apróságokat csempésztünk a kihúzottunk padjára, padjába, ezzel is nagy örömet okozva. Karácsonyra pedig a gyerekekkel családi ajándékként üvegmécseseket készítettünk. Szent este napján több család ia küldött a meggyújtott mécsesekről képet.
A célok és álmok témájához kapcsolódó boldogságórán különösen fontos volt számomra, hogy a gyerekek biztonságos, támogató közegben merjenek álmodni, ugyanakkor reális, elérhető célokat is megfogalmazni. A ráhangolódást Bagdi Bella „Van nekem egy álmom” című dala segítette, amely érzelmileg is megnyitotta őket, és megteremtette az óra bensőséges hangulatát. A dal után közösen beszélgettünk arról, kinek milyen álma, célja van, majd segítettem nekik abban, hogy ezeket egyszerű, konkrét és biztosan teljesíthető célokká formálják. Fontos szempont volt, hogy olyan célokat válasszanak, amelyek valóban az ő erejükből, kitartásukból megvalósíthatók. A célok és álmok témájához kapcsolódó boldogságórán egy belső utazásra indultunk el az álomlétra segítségével. Az indulásnál tudatosítottuk, hogy „innen indulok el”, mindenki a saját útján halad, és a legkisebb lépés is számít. Ez a kiindulópont biztonságot adott a gyerekeknek ahhoz, hogy őszintén kapcsolódjanak saját céljaikhoz. Az első létrafokon megfogalmazták, mi az, ami még nem megy, és felszabadító volt számukra felismerni, hogy tanulható, nem baj, ha hibáznak, hiszen mindenki volt már kezdő.
A második fokon a gyakorlás kapott hangsúlyt: megértették, hogy egy kicsit minden nap gyakorolva, lépésről lépésre haladva válhatnak egyre magabiztosabbá, és hogy a gyakorlás valóban erősebbé tesz. A harmadik fok a segítség elfogadásáról szólt; tudatosult bennük, hogy nincsenek egyedül, kérhetnek segítséget, és mindig van valaki, aki hisz bennük. A negyedik fokon bátorító belső mondatokat fogalmaztak meg, amelyek végig kísérhetik őket az úton: „képes vagyok rá”, „kitartó vagyok”, „megpróbálom újra”.
Az ötödik foknál már a haladást és az észrevehető fejlődést ünnepeltük: „már jobb vagyok, mint tegnap”, „észreveszem a fejlődést”, „büszke vagyok magamra” – ezek a mondatok segítettek abban, hogy értékeljék saját erőfeszítéseiket. Az álomlétra tetején, a felhőben, megerősítő gondolatok várták őket: „Az álmom megvalósítható.” „Hittel, kitartással felérhetek ide.” „Bármi elérhető, amit igazán szeretnék.” „Ez az én nagy álmom, és teszek érte minden nap.” Az óra végére világossá vált számukra, hogy az álmok nem elérhetetlenek, hanem bejárható úton, tudatos lépésekkel, hittel és kitartással válhatnak valóra.