A novemberi boldogságóra keretein belül fö tevékenységként körbe ültünk, és mindenki húzott egy-egy bókkártyát. Ezt annak a társának adhatta, akinek szánta. Ezeket felolvasták, megbeszéltük:milyen érzés volt kapni, miért neki adta, egyetért-e a kapott bókkal. Aki kevés bokkartyat kapott, annak egy újabb körben célzottan nekik adtunk még, a maradt bokkartyakat pedig hazavitték a családtagoknak. Végeredményül rájöttek és megtanulták,hogy ápolni kell a kapcsolatokat és milyen fontos,hogy tamaszkodhatunk valakire az életben, ezért mindig úgy viselkedjünk, ahogy szeretnénk hogy velünk is bánjanak. Később bokkartyakat az iskola dolgozói és más diákok között is osztottunk,amin nagyon meglepődtek de annál jobban örültek neki.
Boldogságóra Alapprogram
Körbeszélgetés- témára hangolódás.
Mesére hívó mondóka.
Mese: Fésűs Éva- Télkergető hóvirág.
Mese feldolgozása.
Mozgás: Bagdi Bella- Ellazulni jaj, de jó!
Vizuális tevékenység: pöttyözött hóvirágok megrajzolása, kiszínezése.
Mi tetszett ma a legjobban a foglalkozás alatt?
Nagyon tetszett a gyerekeknek a boszorkányos játék, amikor találtunk a folyosón egy kendőt, amit minden bizonnyal egy boszorkány hagyott el. Rengeteg akadályt állított fel előttünk, amit a tornateremben sorra le is győztünk. A sok-sok nehézség után találtunk egy varázsszőnyeget, amire ráülve, egy távcsövön keresztül megkerestük a csoportunkat, és „átvarázsolódtunk” oda.
Ott egy mindfulness gyakorlatot is elvégeztünk: „a szerető kedvesség kifejezése” kártyáról képzeltük el, ahogy a szeretet áramlik a környezetünk és a távolabbi emberek irányába. A gyerekek becsukott szemmel végezték a gyakorlatot.
Beszélgettünk arról, hogy a jegesmedve világnapja most van, és hogy mit jelképez, milyen tulajdonságokat társítanak hozzá. Kivetítettem nekik projektoron egy megható mesét egy jegesmedvéről, aki sok nehézség után végre megtalálja a társát. Nagy érdeklődéssel figyelték, és láthatóan beleélték magukat az állat érzelmeibe. Beszélgettünk utána, hogy sokszor mennyi mindent meg kell tennünk azért, hogy aztán el tudjuk érni a célunkat.
Van egy nagyon aranyos táncos dal (Bagdi Bella: Jól érzem magam boogie), amit meghallgattunk, és együtt táncolgatva megünnepeltük, hogy végre elértünk a vár 6. lépcsőfokára.
Ebben a hónapban egy nagy feladatunk is volt, amit szintén sikeresen teljesítettünk, ugyanis az „Így látom a világot, ha boldog vagyok” pályázatra elkészítettük a csodaszép képet, a négy évszakban megjelenítettük azt, ami számunkra a boldogságot jelenti.
Február hónapban hatodikos osztályommal a megküzdési stratégiák témáját dolgoztuk fel a Boldogságóra keretében. A téma különösen aktuális volt, hiszen a tanév közepén a gyerekek egyre több tanulmányi, közösségi és személyes kihívással találkoznak. Célunk az volt, hogy tudatosítsuk bennük: a nehézségek az élet természetes részei, és minden helyzetre léteznek egészséges, építő megoldások.
A foglalkozások során beszélgettünk arról, mit jelent a stressz, mikor érezzük magunkat feszültebbnek, és hogyan reagálunk különböző helyzetekben. A gyerekek őszintén megosztották tapasztalataikat dolgozatokkal, feleléssel, baráti konfliktusokkal vagy akár otthoni kihívásokkal kapcsolatban. Már önmagában az is felszabadító erejű volt, hogy rájöttek: nincsenek egyedül az érzéseikkel.
Különböző megküzdési technikákat próbáltunk ki:
légzőgyakorlatokat és rövid relaxációt,
pozitív belső párbeszéd gyakorlását,
„mi az, amit tudok befolyásolni?” szemlélet alkalmazását,
segítségkérés fontosságának tudatosítását,
valamint a hála és az erősségeink felismerésének szerepét.
A tanulók csoportmunkában plakátokat készítettek „Az én megküzdési eszköztáram” címmel, ahol összegyűjtötték saját bevált módszereiket. Született például „nyugalomdoboz”, problémamegoldó gondolattérkép és egy közös „Erőforrás-fal” is, amelyre mindenki felírhatta, miben ügyes, mire lehet büszke.
A hónap végére jól látható volt a fejlődés: tudatosabban fogalmazták meg érzéseiket, bátrabban kértek segítséget, és egyre inkább támogatták egymást a nehezebb helyzetekben. A közösség is erősödött, hiszen megtanulták, hogy az empátia és a figyelem szintén fontos megküzdési eszköz.
Február üzenete számunkra az volt: nem az számít, hogy vannak-e nehézségek, hanem az, hogyan reagálunk rájuk. A hatodikosaim bebizonyították, hogy megfelelő támogatással és tudatossággal képesek rugalmasan, pozitívan és egymást segítve szembenézni a kihívásokkal.
Jászszentlászlói Szent László Általános Iskola
A februári programunk középpontjában a megküzdési stratégiák álltak. Arra kerestük a választ, hogyan lehet a csalódásokból, kudarcokból és veszteségekből erőt meríteni. A tanulók 3-4 fős csoportokban dolgoztak. Hosszabb tanakodás, élénk vita és közös gondolkodás után négy különböző, mégis sok tekintetben hasonló hőst állítottak a középpontba. A következő alkalommal a hősök képei köré írták fel ezeket a jellemzőket, majd bemutatták egymásnak gondolataikat.
Az egyik csoport Toldi Miklós alakját választotta. Beszélgetéseik során kiemelték, hogy Toldi életében az indulatai miatti nehézségek komoly próbatételeket jelentettek.
Egy másik csoport Robinson Crusoe történetét idézte fel. A magány és a túlélés kényszere különösen mély gondolatokat indított el az osztályban. A csoport hangsúlyozta, hogy Robinson a nehézségek közepette tanulta meg igazán értékelni az emberi kapcsolatokat és az egyszerű dolgok jelentőségét.
A harmadik csapat Thor alakját választotta. A modern szuperhős története különösen közel állt a diákokhoz. Thor nemcsak külső csatákat vív, hanem belső harcokat is: veszteségek, kudarcok formálják jellemét. A diákok szerint Thor története jól mutatja, hogy még a legerősebbeknek is szükségük van segítőkre és támogatásra.
Külön öröm volt látni, hogy az egyik csoport most is a rajzos megoldást választotta: színes festményüket a farsangi műsorunkban is szereplő Kolumbusz története ihlette. A közösségben rejlő erőt jelenítette meg. A vizuális ábrázolás még élményszerűbbé tette a bemutatót, ami nemcsak irodalmi és filmes hősökről szólt, hanem a diákok saját megküzdési lehetőségeiről is. A beszélgetések során kiemeltük a bátorság, a kitartás, a becsületesség, a türelem és az alkalmazkodóképesség mind olyan erőforrások, amelyek bennünk is ott rejlenek. A hősök történetein keresztül a tanulók beleláthattak abba, hogy a nehéz időszakok nem csupán fájdalmat, hanem fejlődést is hozhatnak – és talán mindannyian lehetünk a saját életünk „megküzdési hősei”.
A januári Boldogságórát is Beszélgetőkörrel kezdtük. Megkérdeztem a gyerekeket, hogy mi az, amit nagyon szeretnének megtanulni vagy elérni az idei évben. Majd összegeztük, hogy ezek többsége vágy.
Az óra hátralévő részében arra fókuszáltunk, hogy megtanuljuk, hogyan lesz a vágyakból cél.
Kulcsszavak segítségével megállapodtunk abban, hogy a cél: konkrét, elérhető és időhöz kötött.
Ezt követően példamondatokat olvastam fel, és a tanulók állapították meg, hogy célról vagy csupán vágyról van szó. Majd a gyerekek leírtak egy-egy célt. Aki szerette volna, fel is olvasta.
Következőkben felrajzoltam egy szimbolikus lépcsőt a táblára, melynek segítségével szemléltettem, hogy „A cél nem ugrás, hanem lépcsők sora.” és mindenki írt a saját céljához 3 kis lépést és aki szerette volna, felragasztotta a plakátunkra, amit az osztályterembe fogunk kitenni.
Az óra lezárasaként önismereti kérdéseket húzhattak, „Ismerem magam-elérem a céljaimat” témában, a téma elmélyítése érdekében.
❤ Boldogságóra- A megküzdés gyakorlása ❤
Ez a téma a Macókáknak még egy kicsit nehéz, így hàt az érzelmeink megismerésével kezdtük.
Az Agymanók című mese szereplőit hívtam segítségűl. Ez a mese nagyon jól megmutatja azt, hogy az érzelmek hogyan vezetnek át minket a mindennapi kihívásainkon.
🙂 Derű- jókedv, boldogság
😥 Bánat- szomorúság
😡 Harag- düh, méreg
😨 Majré- félelem
🤢 Undor.
Átbeszéltük, hogy az érzéseink gyakran làthatatlanok mások szàmára, de az arcunk és a viselkedésünk adhat némi irànyt a környezetünkben lévőknek.
Vers segítségével mi is megmutattuk egymásnak, hogy a különböző érzéseink az arcunkon hogyan nyílvánulnak meg.
Meghallgattuk egymást arról is, hogy ki mit csinàl a különböző érzelmek érzésekor / mosolyog, megölel, grimaszol, kiabál, ökölben a keze, dobbant a lábàval, sír, remeg a keze és lába vagy éppen csak félrehúzódik/ .
Az egyik nap az érzelmeinket kiváltó képecskéket összekavarta a szél, amikor kinyitottuk az ablakot. 🙂
Így hát a gyerekeket hívtam segítségűl.
A megfelelő érzelemhez kellett társítani azt a képet, amit kiválasztottak maguknak.
🙂 Derű- mosolygós virágok
😡 Harag- mérges gomba
😥 Bánat- könnycsepp
🤢 Undor- szemetes kuka
😨 Majré- pók
Élvezték a játékot 😁.
Érzelemszobrokat varàzsoltunk mozgásos jàték alkalmával.
A hét lezárásaként mindenki lerajzolhatta azt az érzelmet, amelyiket szerette volna.
A megküzdés hónapja sok feladatot tartogatott számunkra. A farsangot mindig nagy izgalommal várják a gyerekek. Ki minek öltözik, honnan lesz ruha, hisz nem minden szülő tud és akar ezzel foglalkozni. Az iskola raktára mindig tartogat meglepetéseket ezekre az alkalmakra. A farsanggal kapcsolatban a megküzdésünk a táncverseny körül realizálódott. Beneveztünk egy cigánytánccal, hisz minden tanulóm az etnikumhoz tartozik. Nagy igyekezettel gyakoroltak, figuráztak a próbák alatt. Nem is volt felesleges az igyekezet, hisz 2. helyezést értünk el a produkcióval. Kiszebábbal elűztük a telet, megküzdöttünk az írással, hisz papírra kellett vetniük azokat a rossz dolgokat, amiktől szeretnének megszabadulni.
Aztán elérkezett a versmondó verseny ideje, amire nagyon sokat készültünk, minden tanuló verset tanult, amit legjobb tudása szerint előadott a zsűri és társaik előtt. Sok küzdelmes napot töltöttünk azzal, hogy mindenki minél kevesebb hibával tudja előadni a versét.
Valentin napot is tartottunk az iskolában. Mindenki papírszíveken üzenhetett szerelmének, barátjának, tanárának. Nagy érdeklődés kísérte a programot, a csálé betűk mellett matricák is kerültek a szívekre. Boldog volt adó, kapó.
Igazán küzdelmes napot töltöttek a gyerekek Alsópáhokon a Bobo Fan Parkban, ahol falmászás kihíváson vettek részt.
A rejtvényfejtők napjáról megemlékeztünk a havi feladatokban található rejtvények megfejtésével.
Tornaórán gyakoroltuk a macskapózt, lazító gyakorlatokat végeztünk Bagdi Bella: Ellazulni jaj de jó dalára.
Hasonlóságokat kerestünk egymásban, ezzel gyakoroltuk a nyitott gondolkodásmódot.
Az erősségek közül a perspektívával ismerkedtünk, egy farsangi képet vagdostam össze nekik, amit ki kellett rakniuk, ezzel a rész-egész viszonyt mélyítettük el.
Kreatív foglalkozásnak szintén az erősségek gyakorlásából választottam a Távcsövön át gyakorlatot. 3 különböző méretű távcsövet készítettünk el papír hengerekből, amiket matricákkal kidíszítettek, majd megbeszéltük, melyiken hogyan látják a világot, a körülöttük lévő környezetet.
Tartalmas hónapot töltöttünk el ismét a havi téma gyakorlása során.
A hónap során a farsangolás mellett feldolgoztunk az egészség, betegség témáját is. Sokat hangsúlyozzuk, hogy az egészséges életmód, a testi lelki egészség fontosságát a gyerekeknek . Játékos feladatokkal megtanítjuk nekik ezt az egyensúlyt fenntartani. A mindennapjaink során nagyon sok megküzdéses helyzettel nézünk szembe.A stressz kezelésére légzőgyakorlatokat, az „Ellazulni jaj” dalt is beépítettem a tevékenységekbe. Nagyon sok olyan gyermekkel találkozok, akinél jól tudom alkalmazni ezt a módszert. A Betegség világnapja alkalmából Doktoros játékot is végeztünk, ahol a gyerekek beleélhették magukat azokban a szituációkban, amit egy beteg gyermek érez. Azonosulhattak vele, a törődés, bátorító szavak gyakorlásával kialakulhattak az empatikus képességek. Beleilleszkedhettek az orvos szerepébe, ami segíthetett megérteni,elfogadni azt a folyamatot, amit az orvosi feladatok jelentenek. Így bátorságot kaphattak. Azt a stresszt,amit egy-egy ilyen alkalommal átélnek pozitív energiává is alakíthatják.
Valentin napkor tovább folytattuk a témát, bátorság szíveket készítettünk. Beszélgetőkör során a gyerekek beszámoltak arról, hogy ki, melyik képet választja, ha bátorításra lenne szüksége. Példákat hoztam fel, hogy milyen események, helyzetek során alkalmazhatjuk azokat. Elmondtam, hogy ez az ünnep lehetőséget ad, hogy a barátunknak is ajándékozzunk ilyen szíveskét. A gyerekek boldogan válogattak a képek közül és meglepően okosan fogalmazták meg gondolataikat. Volt, aki beteg testvérének készített bátorság szívecskét, hogy ne féljen a szuritól.
A hónapban farsangi bált is rendeztünk, ahol legtöbben szuperhősöknek öltöztek be. Arra a napra mi felnőttek is valóban átélhettük a jelmezek varázserejét és elfeledhettük a hétköznapi gondokat.
Az órán több feladatot is megoldottunk.
Az első nehezebben ment a szókeresőben, ők még rövidebb szavakat is találtak. Azonban közös erővel ezen is túllendültünk. A számkeresős feladatnál már egymást segítve követték a számokat és kirajzolódott az oroszlán. Így ma is megtanulhatták hogy közös erővel sokminden könnyebb. Hiszen nincsenek egyedül!🙏❤️