A beszélgetőkör alkalmával elmondhatták a gyermekek mi az ami félelmet, szorongást, gátlást okoz számukra. A lelki egészség megtámogatásával a testedzésre is fordítottunk időt és a -kezeimet tornáztatom – mondókára ellazultunk és ráhangolódtunk az Arankulcs című mesére. A mese meghallgatását követően közösen építettünk egy labirintust, ahol a gyerekek őtleteit feldolgozva teljesítettük a három próbát. Vidám hangulatban, szorongás mentesen , bátran vettek részt a játékban. A mesét újraélhették kicsinyeink a Bee-bot játék segítségével. A hetet az egy boszorka van című dallal fejeztük be, amikor is felvehették a boszi kalapját és varázsolhattak a tevékenység során. Nagyon bátor, felszabadult, lelkileg megerősödött, a közösségért feladatot vállaló kicsiket kaptunk.

A gyerekekkel körbejártuk a témát, mi mindent tehetünk, ha valami nehézséggel találkozunk, vagy ha valakit (akár egy plüssmacit) meg kell segítenünk a bajban
A foglalkozás során a gyerekek nagyfokú empátiát és együttműködési készséget mutattak. A mackó megmentése és a barlangos hangfelismerő játék nemcsak a vidámságról szólt, hanem komoly érzelmi tanulásról is. A barlangban várakozó gyermek megtapasztalhatta a „biztonságos magányt”, miközben tudta, hogy a barátai kint várják. A hangfelismerés sikere és a jutalom (méz/dicséret) erősítette a gyerekek önbizalmát. A sötét barlang szimbóluma segített abban, hogy játékos keretek között barátkozzanak meg az ismeretlennel.
A csoport tagjai rájöttek, hogy a megküzdés nem feltétlenül magányos harc. Ha halljuk a barátaink hívó szavát, és van kiért/miért kijönnünk a „barlangunkból”, a nehézségek könnyebben leküzdhető akadályokká törpülnek.
Az oviban a nehéz helyzeteket könnyebb átvészelni, ha játékot csinálunk belőle.
A farsangi időszak is alkalmas volt a vidámság mellett, a határaink feszegetésére. Számos olyan ügyességi feladattal készültünk, ahol a gyerekeknek nemcsak egymással, hanem saját türelmükkel és ügyességükkel is „meg kellett küzdeniük”. A bohócos játékok során a figyelemé volt a főszerep: a megadott színkártyák alapján kellett a labdákat a helyére tenni, ami komoly kognitív erőfeszítést igényelt. A farsangi dobókockás társas, a párosítók, a madaras mátrix és a téli ruhás dobble mind-mind a gyors döntéshozatalt és a kudarctűrést fejlesztették – hiszen nem lehet mindig elsőnek lenni, és ez is a megküzdés része!
A legizgalmasabb és érzelmileg legmélyebb pillanat az akadálypálya volt. Pók néni elvitte a gyerekek kedvenc autóit és plüssjátékait, amiket csak a póktojások visszaszerzésével és a pálya legyőzésével lehetett kiszabadítani. Ez a játék valódi tükre volt a gyermeki léleknek. Voltak, akik elsőre megriadtak és elsírták magukat a látványtól vagy a feladat súlyától. Azonban itt mutatkozott meg a valódi megküzdési stratégia. A félelem elismerése: megengedtük az érzéseket, nem sürgettük őket. Társas biztatás: a többiek sikere és a biztonságos környezet bátorítást adott. Cselekvés a félelem ellenére: a kezdeti sírást felváltotta a tettvágy. A gyerekek végül mindannyian bekapcsolódtak a játékba, és a legmeghatóbb pillanat az volt, amikor a korábban síró gyerekek büszke arccal, emelt fővel hozták a póktojásokat, és a visszaszerzett „póktojásokért” cserébe magukhoz ölelhették megmentett játékaikat. Ez a sikerélmény a legjobb ellenszere a jövőbeli szorongásoknak!
A téma feldolgozása bebizonyította, hogy a megküzdés nem egyenlő a félelem hiányával. A megküzdés az, amikor félünk, de mégis megpróbáljuk. A játékos feladatokon keresztül a gyerekek megtanulták: képesek uralni a helyzetet, és a végén a boldogság (a megkerült játék) minden fáradságért kárpótol. Ezzel a tapasztalattal a tarsolyukban legközelebb már tudni fogják: „Féltem, de képes voltam rá!”

Téma: Megküzdési stratégiák
Korosztály: 3–4 évesek
A foglalkozást Bezzeg Andrea: Aranykulcs című meséjével indítottuk. A történet segített a gyermekeknek abban, hogy megértsék: a nehézségek leküzdéséhez gyakran belső erőre, bátorságra és kitartásra van szükség. A mese kapcsán beszélgettünk arról, hogy mindenkinek lehet „aranykulcsa”, amely segít megoldani a problémákat.
A mese feldolgozását beszélgetőkör követte. Az alábbi kérdések segítették a gyerekek gondolkodását:
• Mit nyitnál ki az aranykulccsal?
• Kinek adnád oda a kulcsot? Miért?
• Mi az, ami neked nehéz feladat?
• Mit kívánnál, ha lehetne egy kívánságod?
• Miről szoktál álmodni?
A gyermekek örömmel osztották meg gondolataikat. Többen mondták, hogy a kulccsal kincsesládát, várat vagy anya szívét nyitnák ki. Nehéz feladatként említették a cipzár felhúzását, az egyedül öltözést, a magas torony építését vagy amikor várni kell valamire. Kívánságaik között szerepelt a repülés, a sárkánnyal való barátkozás és a sok-sok játék.
A beszélgetés során erősítettük bennük, hogy a bátorság, a próbálkozás és egymás segítése mind „aranykulcs” lehet.
A „Hajótörés” játék során egy kooperatívernyő jelképezte a hajót. A gyerekek zenére körbesétáltak, majd amikor a zene elhallgatott, mindenkinek fel kellett férnie a hajóra.
A játék fejlesztette:
• az együttműködést,
• az egymásra figyelést,
• a problémamegoldó gondolkodást,
• a testi koordinációt.
Nagy örömmel tapasztalták meg, hogy összefogással mindenki „megmenthető”. Megtanulták, hogy szorosabban állva, egymásra vigyázva sikerülhet a feladat.
A csoport kedvelt plüssállatai „eltűntek”, és visszaszerzésükhöz akadálypályán kellett végighaladni. A gyerekek kúsztak, másztak, egyensúlyoztak.
A feladat során megtapasztalták:
• a kitartás fontosságát,
• a félelmek leküzdését,
• a siker örömét.
Egymást biztatták, segítették, ami erősítette a közösségi élményt. A gyermekek nagyon élvezték a kihívást és büszkék voltak magukra.
A szabad játék során tornyokat építettek – magasabbat, alacsonyabbat. Megtapasztalták, hogy ha ledől, újra lehet kezdeni.
Ez a tevékenység segítette:
• a finommotorika fejlődését,
• a térbeli tájékozódást,
• a kudarc elfogadását és az újrapróbálkozást.
A tevékenység végén sárkányos és tornyos színezőket kaptak. A rajzolás és színezés során visszakapcsolódtunk a meséhez és a toronyépítés élményéhez. A gyermekek nyugodt, elmélyült tevékenységben dolgoztak. Bagdi Bella személyiségfejlesztő zenéit hallgattunk.
A tevékenység során a gyermekek játékos formában tapasztalták meg a megküzdés különböző módjait:
• bátorság,
• kitartás,
• egymás segítése,
• újrapróbálkozás.
Életkori sajátosságaiknak megfelelően, mozgásos és mesés élményeken keresztül erősítettük bennük azt a gondolatot, hogy minden nehézséghez létezik egy „aranykulcs”.
A gyermekek aktívan, örömmel és együttműködően vettek részt a tevékenységekben.

Elérkezett a február a megküzdési stratégiák hónapja. Az emberek sokszor kapnak olyan kihívásokat, elvárásokkal, amivel meg kell küzdeni nap mint nap. Éveink számának növekedésével, nő a problémáink nagysága, másmilyen problémákkal kell megküzdenünk. Az évek alatt a már előkerült problémák megoldásából felállítunk egy rutint a probléma megoldására, egy standard eljárási formát magunknak, ezek a megküzdési stratégiáink. A probléma megoldásához szükséges néhány stratégiát megélni és elsajátítani. A megoldásért lépéseket kell tenni. A problémahelyzet megoldása a hozzá kapcsolódó érzelmeinket is megváltoztatja, a feszültséget feloldja. A gyerekeknek is vannak problémáik a való életben, amik többségét a szülő megoldja, de a mostani generáció az okos eszközök terjedésével, könnyebben eljut egy olyan világba, a virtuális világba, ahol sok esetbe plusz stresszhelyzetbe jut és a szülő ezeket nem tudja megoldani, feloldani. Egyedül marad a virtuális problémájával. Ezért kell már a gyerekeknek is megtanítani pár stratégiát és azt, hogy küzdeni kell.
Ebben az évben a megküzdési stratégiák feldolgozását, a Sarkvidékek jeges világa témahétre terveztem be. Ezen a héten a sarkvidék élővilágával, állataival, ott lakó emberekkel és életmódjukkal foglalkoztunk. Fóka, pingvin, jeges medve, beluga, plüssöket vittem be a csoportszobába, és Iglut is építettem a gyerekeknek, összecsukható focikapu leterítésével, hogy jobban át tudják élni a sarkvidék témát egész héten. A mostani hónap Boldogságóra segédanyagot is jól tudtam hasznosítani. Felhasználtam a 3. 4. mellékleteket a sarkvidéki témához. A hét utolsó napján, a projekt zárásaként tartottam meg a boldogságóra foglalkozást.
A foglalkozást a Medve vagyok és cammogok gyakorlattal kezdtük. A gyerekek, körben járás közben utánozták a jegesmedve járását. A gyakorlat végén leültünk körben a szőnyegre és találós kérdéseket mondtam a gyerekeknek, amikből ki kellett találniuk a pingvint és a fókát, a mese főszereplőit. Miután kitalálták, elővettem a pingvin és a fóka plüsst. A több sarkvidéki állatot elrejtettem.
A mese arról szólt, hogy versenyezni kezdett a pingvin és a fóka, hogy ki lesz a gyorsabb, bírónak a jeges medvét bízták meg. A fóka már majdnem beért a célba, amikor meghallotta, hogy a pingvin két testvére belesett a vízbe. Nem törődve a versennyel, gyorsan hátraúszott, hogy kimentse a bajba jutott kicsinyeket. Látta ezt a pingvin is, de neki fontosabb volt, hogy győzzön, így úszott tovább a cél felé, ahová hamarosan be is érkezett elsőnek. Természetesen a többi állat a fókát tette meg győztesnek. A mese után megbeszéltük, hogy mi történt a mesébe, ki nyert, miért, mi a mese tanulsága, ti hogyan csináltátok volna? Kellett-e küzdeni a mesében? Mit jelent a küzdés, a megküzdés?
Miután ezeket megbeszéltük, elővettem az előre megírt boszorkány levelét. A levélben az állt, hogy a rosszul viselkedő gyerekek miatt, a boszorkány elvitte a sarkvidéki állatokat és ahhoz, hogy ki tudják szabadítani, választani kell egy barátot és együtt végig kell menni egy akadálypályán. Ha sikerül, akkor kiszabadítanak egy sarkvidéki állatot.
Természetesen a gyerekeknek sikerült minden sarkvidéki állatot kiszabadítani, megküzdöttek érte az akadálypálya teljesítésével, így a foglalkozás végén sikerélményük volt. Nagyon tetszett nekik a feladat, lelkesen mentek végig a pályán és nagy volt az örömük, amikor kiszabadult egy-egy állat.
A gyerekek ismét jó kedéllyel teljesítették a feladatokat. Beleélhették magukat a megmentők szerepébe, akik minden körülmények között hős tettet hajtanak végre. Játékosan gyakorolhatták a megküzdést a sarkvidéki állatokért.

A gyerekek kényelmesen elhelyezkedtek a párnákra ülve a szőnyegen és elmeséltem nekik Bezzeg Andrea: Aranykulcs című meséjét. A mese után megbeszéltük, hogy kinek mi volt a meséből a tanulság, kinek mit jelentett a mese, hogyan változott meg a királylány, hogyan birkózott meg a félelmeivel. Beszélgettünk arról, hogy Ők voltak-e már olyan helyzetben, amikor féltek valamitől, vagy valakitől, vagy valamivel kapcsolatban rossz érzésük volt. Mit tettek ekkor, hogyan viselkedtek, kitől kértek segítséget, ki segített nekik, vagy mi szokott segíteni nekik a nehézségek leküzdésében. Utána egy akadálypályát alakítottunk ki a szobában: székről székre kellett átlépniük, majd egy pallón kellett végigmenniük, melyet két székre állítottunk. Aki igényelte, annak megfogtuk a kezét segítségképpen. Volt, aki először kézfogással, utána azonban egyedül teljesítette a pályát.
A foglalkozás lezárásaként szabadon rajzolhattak, színezhettek sárkányt, királylányt, várat, vagy bármit, ami eszükbe jutott.