Végre itt a jó idő! Lelkesen fogadták a gyerekek, hogy kint fogunk mozogni. Kicsit bent bemelegítettünk a dallal, verssel, mesével, beszélgetéssel és kimentünk játszani. Nagyon jól érezték magukat!
Boldogságóra Alapprogram
A megbocsátás gyakorlása nagyon fontos az emberi kapcsolatokban. Nem rég tértünk vissza a lezárást követően az óvodai életbe, mely telis – teli van konfliktussal, feszültséggel. Ezáltal újra gyakoroltuk, játszottuk, hogy a mi kis csoportunk egy kicsi család ahol mind szeretjük egymást és nem csapunk oda a másiknak nem vesszük el a játékot egymástól….. Tudatositva azt a gyerekekben hogy nem vagyunk egyformák, de mindenki fontos úgy fogadjuk el ahogy van. Mindezen érzelmek megerősítése mellett készültünk a FÖLD NAPJÁRA. Kasiroztunk, festettünk, énekeltünk, verseltünk.
Ebben a témában próbáltam páros játékot is játszani a gyerekekkel, hogy érezzék együtt, minden sokkal könnyebben megy. Első játékunk az eltűnt plüssök megkeresése volt. Először elmeséltem „pók néni üzenetét” s, párokat választhattak maguknak a gyerekek, és mindenki húzott egy kártyát. A kártyát segítségképpen adtam, hogy könnyebben megtalálják az elrejtett plüssöket, egy-egy sarkot jelölt az csoportunkban: „babakonyha, autós sarok”, stb. Amikor minden plüsst megtaláltak, közösen elénekeltük a gyerekek által választott (ők választhattak, hiszen nagyon ügyesek voltak) dalt, majd a szintén gyerekek által választott verset is elmondtuk. Közösen meghallgattuk az Ellazulni jaj, de jó című dalt. Akinek kedve volt, rajzolhatott pók néninek is. Páros alkotások is születtek.
A foglalkozás után, de kicsit hozzá is kapcsolódva átmentünk a tornaterembe és páros mozgásos játékokat játszottunk.
Csemeteliget Napközi Otthonos Óvoda és Mini Bolcsöde, Sződliget
Ebben a bizonytalansággal, olykor félelemmel, feszültséggel teli időszakban a legapróbb örömöket, a legkisebb szeretetmorzsákat is meg kell becsülni. Erre próbáltunk fókuszálni ebben az időszakban. Kevesen voltunk, de minden jót kihoztunk a napjainkból. Sok minden elmaradt, de mindig becsempésztünk a hetekbe valami csodát. Aki itt volt, azokkal ültettünk pici babszemeket, gondozgattuk és vártuk a csodát. Apró figyelmességgel készültünk az édesanyáknak. Nem tudtuk őket elhívni egy köszöntésre, hát készítettünk nekik egy kis filmet. Egész héten kavicsokkal játszottunk. Kavicsmesét meséltünk a gyerekeknek, kedvenc pitypang virágjukról:” A pitypang legendája”. Tavaszi terepi sétánkon színpalettát készítettünk apró virágszirmokból.A korábban gyűjtögetett kavicsainkra virágokat festettünk és így „ültettünk” a szőnyegre a játékba virágokat. „Örömbödönt” állítotunk a projekt asztalkánkra és akivel történt valami jó, öröm, boldogság, az beledobhatott egy gyöngyöt. Így gyűjtögettük az apró örömeinket.
A célok kitűzése és elérése témában olyan célt próbáltunk megfogalmazni a csoportban, ami könnyen betartható, de nagyon fontos. Emiatt lett a mi célunk a madárvádelem, a madarak folyamatos etetése, itatása. Egy a/4-es papírra egy madarat rajzoltam, melyet közösen színeztünk ki, és ki is tettünk a csoportba, így nap, mint nap láttuk, mi a célunk. Sok ismeretet szereztünk az itt telelő madarakról, külső jegyeikről, táplálkozási szokásaikról. Madár-puzzlekat készítettem, melyeket a gyerekek kirakhattak játékidőben is. Árnyképeket párosítottunk színes képekkel. Új madáretetőt helyeztünk ki az udvarra, illetve saját készítésű madáreleséggel is „megajándékoztuk” a madarakat.
Nehéz ügy a megbocsátás, hiszen sokszor bánt, fáj a múlt. De ahhoz, hogy ezt ne görgessük tovább és ne ez határozza meg a mindennapjainkat, tennünk kell valamit!
Mindannyiunknak más-más füle van arra, hogy meghalljon egy őszinte bocsánatkérést – ezért is fordulhat elő, hogy egyik-másik bocsánatkérő szót nem hiszünk el és tovább dédelgetjük sérelmeinket.
Megkértem a gyerekeket, hogy írjanak egy levelet maguknak, másnak, megbocsátásról, vagy bocsánatot kérésről.
Íme egy részlet:
„Bocsánatot szeretnék kérni azért, mert nagyon sokszor csak a saját fejem után megyek, és butaságokat csinálok, annak ellenére, hogy te mindig elmondod nekem, hogy amit csinálok az nem jó. Sajnálom, hogy az ilyen helyzetekben nem hallgatok rád, pedig mindig tudom,a végén úgyis igazad lesz a dolgokkal kapcsolatban, hiszen mindenkinél jobban ismersz. Bocsánat azért is, mert sokszor ok nélkül kiabálok veled pedig tudom, hogy nem érdemled meg, mivel te csak nekem akarsz jót, még akkor is, ha számomra abban a helyzetben nem úgy tűnik. Egy szóval bocsánat azért, mert sokszor önfejűen viselkedem.”
A hosszú covid-szünet miatt 04.19-én találkozhattunk a bátrabb gyerekekkel újra az iskola falain belül. Az online találkozásokat csak kevés családban tudták megoldani. Inkább messengeren érkeztek a házi feladatok megoldásai. Azoknál, akik ezt sem választották, bizony van lemaradás. Látszik a személyes találkozásunk hiánya. Akinél indokolt volt, most sem jött iskolába. Nagyon családias légkörben teltek a napok.A Köbe vésve feladatot mi az udvaron álló betongarázs falára rajzolva végeztük el. Filmet néztünk maszkban. Virágokat, dughagymát ültettünk gondolva azokra is, akik nincsenek velünk ezekben a napokban a pandémia miatt. Még a relaxálás is könnyebb volt így. Persze az új hintát és az udvari játékokat semmi nem múlhatta felül. Örömmel vették birtokba a tanórák közötti szünetekben a gyerekek.
Pálmonostorai Gárdonyi Géza Általános Iskola
Online oktatás alkalmával az osztályfőnöki órán beszélgettünk a megbocsátásról.
Marcali Noszlopy Gáspár Általános és Alapfokú Művészeti Iskola
Mindenkivel előfordul, hogy néha megbánt valakit vagy őt érti apróbb sérelem. Ezekről a helyzetekről és megoldásairól beszélgettünk ebben a hónapban. Szerencsére a harag hamar elszáll, a szeretet megmarad a gyerek szívekben. Készítettünk papírrepülőt és vele együtt szélnek eresztettük a sérelmeinket. A szeretet jegyében szívecskéket gyártottunk egymásnak.
