Én
Boldogságóra Alapprogram
A karácsonyi időszak lezárásával, az új év köszöntésével a gyerekek is megérzik a változást, az újulást. Ezt segítve a csoportszobát közösen alakítottuk, rendeztük, a játékokat rendszereztük, válogattuk. Ebben a hónapban a párhuzamos tevékenységekben valósítottam meg a boldogságóráimat.
Ilyen volt például:
– közös boldogság kártyázás, memóriajáték
– egymás „körberajzolása” gesztenyével
– munkafüzet feladatai, színezők felajánlása
Mesekör után pedig „Azért szeretlek, mert…” játékot játszottunk egy kis kockát körbeadva egymásnak.
A gyerekekkel sétálni indultunk a közeli erdőbe. Előzetesen eljátszottuk a kirándulást a varázserdőbe. Megbeszéltük, hogy mit viszünk magunkkal, hogyan öltözünk fel. A varázslatos utunkon különböző állatokkal találkoztunk, amelyeknek hangját/mozgását utánoztuk. (a gyerekek fantáziája alakította a történetet)
A séta során megfigyeltük az őszi erdő színeit, megpihentünk, piknikeztünk, majd relaxációval indítottam a mesekört, ahol megfigyeltük az erdő hangjait. A Hálafa meséjét elolvasva a gyerekekkel beszélgettünk arról, ki miért ad hálát, mikor érzünk hálát?
A mese után fogójátékot játszottunk, majd visszatértünk az óvodába.
A következő napon mesekör után a gyermekek a hálapárnára ülve mondhatták el, hogy miért/kiért adnak hálát.
A hónap témája az elcsendesedés, a Mikulás és az angyalvárás. A csoportunkba beköltözött erre a hónapra a Mikulás 2 rosszcsont manója, akik a gyerekek helyett tettek különféle csínyeket, így már nekik ezzel nem kellett foglalkozni, csak a jócselekedetekre kellett figyelniük. A manók aktív tagjai voltak a csoportunknak, rendetlenséget csináltak, eltüntették a játékokat vagy éppen játékkal, nasival, gyümölccsel, dekorációval lepték meg a gyerekeket. A gyerekek nagyon figyeltek arra, hogy a manók után rendet tegyenek a csoportban. A manóktól megkaptuk a Mikulás Lappföldi címét is, így rajzoltak neki, jókívánságaikat pedig leírtam. A borítékot közösen adtuk fel a postán.
A karácsonyhoz közeledve az asztalokat összetoltuk, az étkezéseket egy nagy közös asztalnál töltöttük.
Óvodánk kiemelt ünnepe a Márton nap, amelynek az egész közösség aktív résztvevője. Sajnos idén a vírushelyzet miatt nem tudtuk megtartani szokásos ünnepségünket, felvonulásunkat de a gyermekekkel, szűk körben megünnepeltük Márton napját. A témahét során igyekeztem megteremteni azt a meghitt, ünnepi hangulatot, amit most közösen nem élhet át a közösség. A gyermekeken érezhető volt az elcsendesedés, fokozott empátia, segítségnyújtás. A hét során megismerkedtek Márton történetével. Az egész mesemondás relaxációként valósult meg. A gyermekek behunyták a szemüket, úgy hallgatták végig a mesét. A mesemondás alatt a gyerekek érezhetően elcsendesedtek, megnyugodtak, pihentek. A mese végén látni lehetett rajtuk a „felébredést, visszatérést a jelenbe.”
Mesekör után pedig gesztenyéből raktunk ki közösen egy nagy szívet, melynek vonalát zseblámpával „rajzolták” meg, lassan, a vonalon végigvezetve a fényt.
Játéknak pedig „Elefánt-krokodil-pálmafa” játékot játszottuk: megadott mozdulatokkal alkották meg a játékban szereplő figurákat.
Taksony Vezér Német Nemzetiségi Általános Iskola
Sajnos csak pár ötletet tudtunk megvalósítani, de azért ezek is nagyon hasznosak…Pl. színezés, kirándulás, stb.
Taksony Vezér Német Nemzetiségi Általános Iskola
Pár apróság aminek örülhetünk….