Elérkeztünk az utolsó lépcsőfokunkhoz. A Június hónap témája a boldogságprogramunkban:A fenntartható boldogság.
Utolsó boldogságóránkat is relaxációval kezdtük(Repül a karom, ha akarom…).A hónap dalára-Jobb veled a világ- örömmel, boldogan táncoltunk,ugráltunk.
A június hónap kettő mesét is tartogatott nekünk . Meghallgattuk a Kerekerdő és a Szegény ember ingje mesét,melyről beszélgettünk.
A szeretetfolyosó játék során bátran mentek át a sünikék! Jó volt hallanunk azokat a pozitív szavakat, ami elhangzott a játék során.
Beszélgettünk, felelevenítettük a boldogságprogramunk lépcsőfokait, témáit. Emlékeket idéztünk fel közösen.
A seprűtánc játék örömben és sok nevetéssel zajlott, s megállapítottuk a tánc végén, hogy mindenkinek van barátja ebben a csoportban.
Majd megbeszéltük, elképzeltük, hogy milyen is lehet a boldogságvár! A boldogságvárunkra mindenki rárajzolta jelét is( a kicsiknek segítettek a nagyok!)
Boldogságmacit is lehetett színezni, majd a foglalkozás és a boldogságprogramunk lezárása képpen az iskolába készülő nagyoktól elköszöntünk a „boldogság emléklapunkkal”, és sok sikert kívántunk nekik az iskolába. A kicsikkel pedig folytatjuk szeptembertől a programot .-Jobb veled a világ!-
Boldogságóra Alapprogram
Jármi-Papos-Őr Általános Iskola Őri Bibó István Tagintézménye
Május hónapban – visszatérve a jelenléti oktatásba – még fontosabbá váltak a gyerekeknek és nekünk pedagógusnak is a közösségi élmények, így a testmozgás téma „testhezálló” volt ehhez. Igyekeztünk minél több pozitív, közösségben, szabadban együtt eltöltött programot szervezni. Az egyik ilyen alkalommal az osztályközösség biciklitúrán vett részt, a közeli vajai tóhoz látogattunk. A közel 12 km-es út során kellemesen elfáradtunk, feltöltöttünk, jól éreztük magunkat együtt és energiapótlásként fagyiztunk is útközben.
Az osztály tanulói közösen elhatározták, hogy májusban egy sport kihívást rendeznek. A feladatuk az volt, hogy minden nap legalább egy fél órát töltsenek sportolással. Ha valakinek ezt sikerült teljesítenie, másnap a tablára felírta a nevét, s lerajzolta, mit sportolt. A gyerekek annyira komolyan vették ezt a kihívást, hogy naponta legalább 1 órát töltöttek testmozgással.
Megküzdési stratégiák.
A hónap első két hetében a rendkívüli helyzet miatt az óvoda zárva volt.
A hónap második felében tartottam meg a megbocsátás témáját az óvodai csoportomban. A téma nehézségétől bevallom egy kicsit tartottam, hogy hogyan is tudom feldolgozni az óvodás korosztállyal ezt a nem túl vidám témát. De az volt az észrevételem, hogy sikerült, a gyerekek szívesen elmondták, ha valakit megbántottak és az érzést, hogy megkönnyebbültek.
A témát a jó időnek köszönhetően az udvaron tartottam meg. A foglalkozást a haragom kifújom, mint a cica nyújtózom című relaxációs gyakorlattal kezdtük. Úgy vettem észre, hogy a gyerekeknek nagyon tetszett, jól érezték magukat a játékos gyakorlatban. A relaxáció után meghallgattuk Bagdi Bella: Hooponopono című dalát. Az volt az észrevételem, hogy a gyerekeknek tetszett a dal és csukott szemmel, nyugodt légkört megteremtve hallgatták végig a dalt. Az ének meghallgatása után az arcukkal fejezték ki, hogy milyen az arcuk, amikor megbocsátanak nekik és milyen, amikor megbocsátanak valakinek. Mindegyik gyerek kreatívan kitudta fejezni érzelmét az arcán.
Beszélgetőkör, bocsánat gondolatok a gyerekektől:
– Kishúgomnak azt mondtam, hogy nem szeretnék vele játszani. (6 éves kisfiú)
– Nővéremet megbántottam játék közben, de úgy vigasztaltam meg, hogy megsimogattam. (6 éves kislány)
– Megbántottam az unokatestvéremet, hogy azt mondtam neki, hogy nem fogyott. (6 éves kisfiú)
– Az óvodai barátnőmet, azzal bántottam meg, hogy azt mondtam neki, hogy nem leszek a barátja. (5 éves kislány)
– Azt mondtam a barátomnak, hogy nagyon szőrös a keze. (7 éves kisfiú)
– Megbántottam a bátyámat, mert nem adtam oda neki a labdát. (7 éves kislány)
– Azzal bántottam meg a barátnőmet, hogy nem homokoztunk együtt. (5 éves kislány)
A beszélgetőkör után az volt a tapasztalatom, hogy a gyerekek életkori sajátosságainknak megfelelően képesek kifejezni mondanivalójukat. A szókincsük gazdag, beszédjük választékos.
A foglalkozást Bagdi Bella: Repülj velem című dalával zártuk. Utánzó mozgással táncoltunk a dalra, a legkisebb gyerekek is bekapcsolódtak a táncba.
Júniusban csak egy Boldogságórát tartottunk, mert egyre kevesebb gyermek jön már az oviba a nyári szünet miatt. Az egy foglalkozásba sűrítettem bele, amit csak lehetett. Relaxációs gyakorlatként Malomkörzést csináltunk, előre és hátra. Bagdi Bella Jobb veled a világ című dalát hallgattuk meg, majd arról beszélgettünk, mik is hangoztak el a dalban? A Boldog erdő – Kerekerdő című mesét is megismerhették. A mese meghallgatása után arról beszélgettünk, hogy a Kerekerdő melyik részén lennének szívesen és miért, illetve, hogy melyik színű gyöngynek örültek volna a legjobban? Majd játszottunk egy Seprűtáncot. Kicsit fura volt számukra, hogy most nem kiesősen játszottuk, de ezt a variációt is nagyon élvezték. Ezután a munkafüzet 70- 73 oldalán található színezőket készítették el. Végül kiszínezték a Fenntartható boldogság jelét, ami felkerült a Boldogságvárunk 10. lépcsőfokára.
A tíz témakörön végig haladva egyre jobban megértették, hogy ezekkel a témákkal foglalkozniuk kell, hogy teljes és boldog lehessen az életük. Mindenesetre a Ho’oponopono ezután a szókincsük része lesz!
A Boldogságórák témája a testmozgás volt. Mivel a rendszeres mozgás amúgy is a része a napjainknak, így nem volt nehéz a téma feldolgozása, főleg, hogy erre a ciklusra esett a hosszú távú célunk beteljesítése is, vagyis a túra a Kutasi horgásztóra. A foglalkozásokat szokás szerint relaxációs gyakorlattal, a „Fújj, fújj” cíművel kezdtük, majd Bagdi Bella: Jól érzem magam boogi dalára mozogtunk együtt. A téma bevezetéséhez az Egy, kettő, három, négy, nézd a kezem égig ér! kezdetű mondókára mozogtunk, majd elmeséltem a Lusta királyról szóló mesét. A mese után arról beszélgettünk, hogy mit szeretnek mozogni, mik támogatják és károsíthatják az egészségünket. Ezután Játszottunk egy Tűz, víz, repülő! játékot is. Készítettem egy színezőt számukra, amiről választhattak sportágakat, amiket majd szeretnének kipróbálni.
A második foglalkozáson a kezdés (relax, ének) után Tükör játékot játszottunk, amely során az általam mutatott sport mozdulatot kellett utánozniuk, és kitalálni, milyen sportágat mutatok be. Célapó utoljára látogatott el hozzánk, és elmesélték neki a 12 km hosszú gyalogtúra élményeit. A mozgás jelét mindenki kiszínezte és felkerültek a Boldogságvárunk 9. lépcsőfokára.
A Megbocsátás gyakorlása témakörben a relaxációs gyakorlatunk a „Hintaszék” játék és a Napimádás volt. Bagdi Bella Ho’oponopono című dalának meghallgatása után a Ho’oponopono interaktív játékot is eljátszottuk, amihez egy hajbókoló mozdulatot találtak ki, és úgy mondogatták egymásnak a „varázsszót”. Ezután elmeséltem a Tündéri bocsánat című mesét, és igyekeztünk megtanulni a Tündérbocsánatot, vagyis a mondókát.
A Jön a zombi! – játékot átalakítottam, és nem is zombis játékként játszottuk, mert azt éppen elég idő volt leépíteni év elején, így Jön a fogót! játszottunk: kakaslépésben lehetett közlekedni mindenkinek, a fogó, akit megfogott, varázsszóval menekülhetett meg. (Sajnálom!; Kérlek, bocsáss meg!; Köszönöm!; Szeretlek.; Ho’oponopono.)
Megbocsátás gyakorlásának jele is felkerült a Boldogságvárra, és a hosszú távú célunk újabb részcélját is teljesítettük.
(Az útépítés miatt nem a falu vége, hanem a falu kezdete táblánál fotózkodtunk!)
