Életünk pillanatai képekben – hónapról hónapra
Boldogságóra Alapprogram
Minden évben az egyik szemem sír, a másik nevet, amikor az év utolsó boldogságórájához érünk. Mindig izgatottan ülök a gyerekek közé, amikor megbeszéljük az adott év boldogságórás emlékeit.
Ez most is így történt. Örömmel tapasztaltam, hogy a gyermekek sok-sok mesére, versre, játékos feladatra emlékeztek, amit együtt éltünk át. Természetesen most is figyelmesen hallgatták végig óvodásaim Bezzeg Anna történetét, szívesen mozogtak Bagdi Bella dalaira és vidáman csinálták Prof. Dr. Bagdy Emőke relaxációs gyakorlatait.
Ebben a szép napsütéses hónapban is sok dolog történt velünk. Megnyertünk egy rajzpályázatot, amire a gyerekekkel sokat készültünk. Bebizonyosodott, hogy a kitartás eredményt hoz. Elballagtak nagycsoportosaink. Beigazolódott, hogy a búcsúzás, az elengedés nem könnyű dolog. Gyermeknapon a városon át kisvonatoztunk. Újra átéltük, hogy együtt lenni jó. Kolléganőimre mindig minden helyzetben számíthattam, mely a barátság fontosságát bizonyította.
A Boldogságórák témái ott vannak a mindennapjainkban. Mindenhol. Mindig.
Hálásan köszönöm, hogy immár 4. éve tagja lehetek ennek a csapatnak. Biztosan állíthatom, hogy jövő évben is teljes szívvel és lélekkel hirdetem a Boldogságórák igéit.
Ebben a hónapban a Gyermeknap megünneplése kapcsolódott a Boldogságóra Témához. A tornaszobában sok játékos tevékenységet próbálhattak ki a gyerekek. Megtapasztalhatták saját képességeiket, bátorságukat, erőnlétüket. Fejlődhetett szociális, együttműködő képességük, figyelni kellett egymásra, a szabályokra. A csoportszobákban táncos mozgások szereztek nagy örömöt. Megtapasztalhatták a zene és a mozgás boldogságfokozó hatását, az együtt mozgás felszabadító erejét. A mesék utáni beszélgetések során elmondhatták vágyaikat, álmaikat, céljaikat. Az idősebbek egészen mély, komoly gondolatokat, összefüggéseket fogalmaztak meg.
A téma feldolgozásánál az a cél, hogy a gyerekek tisztában legyenek, hogy a nehézségek, kudarcok természetes velejárója a célok megvalósításának.
Bevezetésként meghallgattuk a ,, Van nekem egy álmom” c. dalt.
Aztán odaadtam nekik a feladat lapokat, ami esetleg segíthet a gyerekeknek.
A téma feldolgozásához elolvastam nekik a Boldogvár meséje c. mesét.
Majd a végén a könyvben lévő kérdéseket beszélgettük át.
A foglalkozás elején feltettem néhány kérdést, melyek arra irányultak, hogy melyek azok a témák amelyek tetszettek nekik az egész programból és amit úgy éreznek,hogy alkalmazzák is a hétköznapjaikban.
Többen rávágták, hogy a ,, varázsszavak”és, hogy jó anyáéknak segíteni.
Ezután bekapcsoltam a ,,Jobb veled a világ” c. dalt és buliztunk rá.
Madj a végén megkapták a boldog maci feladatot és megköszöntem a közreműködésüket.
A téma két fő pillérből áll. A mozgásból és a táplálkozásból. Ezek közül is a mozgással foglalkoztunk, ami a gyerekek számára nélkülözhetetlen.
A foglalkozást egy jó kis pörgő számmal kezdtük a ,, Jól érzem magam boogie „.
Nagyon tetszett nekik, hogy ugra- bugrálhatnak.
Majd leültünk és a téma feldolgozásához elolvastam nekik A lusta király c. mesét.
Beszélgettünk, hogy kinek milyen mozgásforma a kedvence, majd zárásként odaadtam nekik az ehhez tartozó feladat lapokat.
A gyerekek megtanulták júniusra az ábécé összes betűjét. Öt csoportban dolgozva, a betűket is véletlenszerűen elosztva gyűjtöttek pozítív fogalmakat a kis elsősök.
A téma feldolgozásához a legnagyobb feladat, hogy a gyerekek megértsék, hogy a megbocsájtással maguknak tesznek jót.
Ehhez először meghallgattuk a Ho’ oponopono c. dalt.
Nagyon furcsának és érdekesnek találták.
Odaadtam nekik a feladatokat és utána elolvastam nekik a Tündéri bocsánat c. mesét.
Majd megkérdeztem körbe ülve, hogy Te kire haragszol és annak az illetőnek milyen jó tulajdonsága van?
A végén pedig átvettük a ,,varázsszavakat” és közben újból meghallgattuk a dalt.
Minden gyermek tudja, hogy az egészséges étkezés mellett a testmozgás is elengedhetetlen. Amellett, hogy felfrissít, jókedvre derít.
Naponta belekeverednek a gyerekek is kisebb – nagyobb vitákba. Megbántanak vagy megbántódnak. Ők maguk jöttek rá, hogy minden bocsánatkérés után megkönnyebbül a lelkük. Annyi szál szalagot kötözött fel mindenki a Megbocsátás fájára, ahány embernek meg tudott bocsátani az őt ért sérelemért.
