Meghallgattuk a hónap dalát, Bagdi Bella: Ellazulni jaj, de jó, közben végeztük a mozdulatokat.
Eljátszottuk a Kedvenc játékunk kiszabadítását, úgy , hogy kedvenc plüss macijaik úgy tudtak eljönni hozzájuk Maci-napra, ha próbák kiállásával megkeresték őket.
Találtak egy borítékot a csoportszobában, mely egy térképet rejtett, hogy merre találják a macikat, s minden nap más-más próbát kellett kiállni hozzá.
Volt közös éneklés (medvés dalok), megtanulni egy verset (Weöres Sándor: A medve töprengése), mozgásos feladatok, akadálypálya, papírból macikat készíteni.
Mikor minden próbát leküzdöttek, megtalálták a macikat, s velük hallgatták meg Az aranykulcs című mesét. Majd beszélgettünk, hogy ők mit nyitnának egy aranykulccsal, milyen feladatokat kellett már megoldaniuk, megnéztük tükörben milyen érzések láthatók az arcukon.
Kiszínezték azt a feladatot, hogy mitől lesz jobb a kedvük, hogy jelennek meg az arcukon az érzelmeik, ki mellett érzik magukat biztonságban.
Boldogságvárunk hatodik lépcsőfokára ragasztottuk a megküzdés jelét.

A csoportommal a héten a megküzdési stratégiákat gyakoroltuk, az akadálypályás módszert választottam és a nyelvtörők gyakorlásával zártuk a programot. Az akadálypálya láttán a legtöbben örvendeztek a gyerekek közül, de volt négy gyerek, aki személyes megerősítést, bátorítást igényelt a megküzdéshez. Végül mindenki sikeresen és örömmel haladt végig a pályán. A záró feladat, a nyelvtörő, főleg az első feladta a leckét mindenkinek, még az óvónéninek is😁
De együtt átküzdöttük magunkat a nehézségeken.
Utána átbeszéltük a helyzeteket, mi volt nehéz, hol kellett több odafigyelés, mi bátorította őket.
Tartalmas és hasznos délelőttöt töltöttünk együtt. 😊
Együtt bátorodtunk, örültünk egymás sikerének.

Ebben a témában Boldog Dóra elbábozta a gyerekeknek, hogy gyakran kell megküzdenie a rossz kedvével. Eltáncoltak és kirajzolta magából, áthangolta az érzéseit.
Drámajátékot is játszott a kicsikkel, körbeállva adták át egymásnak a szót: szeretlek.
A mulatság arckifejezésekkel folytatódott, majd a színek segítségével fejezték ki azt, ahogyan érezték magukat.

A február a megküzdési stratégiák hónapja. A gyerekekkel a félelmekről és azok megküzdéséről sokat beszélgettünk. Elmondták azt,hogy ki mitől fél és megbeszéltük,mit tehet ellene,hogyan győzheti le a félelmét. Összekötöttük a kisze báb égetéssel és szalagokra vetettük félelmeinket. A kisze bábra rá aggattuk és elégettük vele együtt. Emellett egy várat építettek a gyerekek és azt le is festették. Kineveztük bátorság várnak. Nagy bátorság kell ahhoz,hogy tudjanak beszélni a félelmükről és merjenek segítséget kérni. A bizalom kialakításával elmondták nekünk és elköszöntünk egyes félelmektől. Egy farsangi mulatsággal ünnepeltük meg, ahol mindenki önfeledt volt.

Hónapunk nagy kihívása az új társasjátékkal való ismerkedés volt. Bevallom, kicsit kételkedtem, hogy vegyes korcsoportú óvodásaimat miként fogom jól bevonni a játékba, ahol türelemre, kitartásra, folyamatos érdeklődés fenntartására lesz szükség, de már a szabályfüzet elolvasásakor kirajzolódott előttem a jó gyakorlat, amivel végig tudtam vezetni a gyerekeket a játék élményén. Kíváncsiságuk már a doboz bemutatásakor és kinyitásakor megjelent. A játéktábla minden szegletét -szigeteit megfigyeltük, beszélgettünk róla. Ezeket játékbaba és plüsskutya formájába is bevittem a csoportba. A Pillanatkapitány könyv első két fejezetével idén ősszel kezdtünk ismerkedni és a szereplők: Kóbor és Pillanat kapitány már ismerősként jelentek meg. A kincsesláda valami felfedezni valót jelentett, így nem is volt kérdés, hogy mi lesz a feladat: összefogás, gondolkodás, koncentrálás, cselekvés, néha nevetés és elégedettség a megszerzett kincskorongok nyomán. Mindenki segített, mindenki figyelt, mindenki játszott. Közösen kiraktuk a táblához tartozó eszközöket (képes kártyákat, korongokat). Ahhoz, hogy egy közös célért tudjunk megküzdeni, csak egy kincsesládát használtunk, amibe mind a 4 féle kincs megtalálható volt. A meseszőnyeg megfelelően nagy és kényelmes helyet biztosított a tevékenység számára. Kiszámoltuk, hogy ki legyen az első játékos és elkezdődhetett a kincskeresés a táblán. Mindenki nagyon komolyan vette. Amikor kártyát húzott egy- egy gyerek, akkor a feladványt nemcsak ő, hanem bárki kipróbálhatta teljesíteni, így nem csoda, hogy már az első alkalommal is legalább 40 percet töltöttünk el a tábla körül. Az idő múlása teljesen feledésbe merült a kiscsoportosoknál is.
2 alkalommal is elővettük már és egy egész foglalkozásnyi időt kitett a játék, mert komplex módon nyújt lehetőséget az óvodások fejlesztésére. Ezzel párhuzamosan ismerkedünk a könyv további fejezeteivel is. Jó ötleteket kaptunk a szerepjátékok elindításához, egy egész heti projekt megalapozásához.
Köszönjük az élményt Mental Focus!