Meghallgattuk a hónap dalát, Bagdi Bella: Ellazulni jaj, de jó, közben végeztük a mozdulatokat.
Eljátszottuk a Kedvenc játékunk kiszabadítását, úgy , hogy kedvenc plüss macijaik úgy tudtak eljönni hozzájuk Maci-napra, ha próbák kiállásával megkeresték őket.
Találtak egy borítékot a csoportszobában, mely egy térképet rejtett, hogy merre találják a macikat, s minden nap más-más próbát kellett kiállni hozzá.
Volt közös éneklés (medvés dalok), megtanulni egy verset (Weöres Sándor: A medve töprengése), mozgásos feladatok, akadálypálya, papírból macikat készíteni.
Mikor minden próbát leküzdöttek, megtalálták a macikat, s velük hallgatták meg Az aranykulcs című mesét. Majd beszélgettünk, hogy ők mit nyitnának egy aranykulccsal, milyen feladatokat kellett már megoldaniuk, megnéztük tükörben milyen érzések láthatók az arcukon.
Kiszínezték azt a feladatot, hogy mitől lesz jobb a kedvük, hogy jelennek meg az arcukon az érzelmeik, ki mellett érzik magukat biztonságban.
Boldogságvárunk hatodik lépcsőfokára ragasztottuk a megküzdés jelét.
Boldogságóra Alapprogram
A februári Boldogságóra témáját a Nemzeti Faültetési Program adta. Az intézményünkben együtt készültünk a nagy eseményre, és ennek keretében egy ökonapot tartottunk a klímakatasztrófa témájára építve. A megküzdési stratégiák feldolgozását is ehhez kapcsolódóan alakítottam ki. Előzetes feladatként megnézntünk egy rövid kisfilmet: „Hogyan vezet klímakatasztrófához az emberi fejlődés?” https://www.youtube.com/watch?v=SpTRaCjrJG4
A film mély benyomást tett a gyerekekre. Többen megijedtek, attól, hogy „elönti őket a víz”, „elfogy a levegő”, vagy „nem lesz hol élniük”. Ezek a félelmek teljesen természetesek, hiszen a klímaszorongás ma már bizonyítottan létező jelenség. A felmerülő aggodalmak kapcsán beszélgettünk a megküzdési stratégiákról.
A film után megbeszéltük, hogy az emberek különböző módokon reagálhatnak a klímaszorongásra. Végig vettük a megküzdési módokat:
– Elkerülő megküzdés: amikor valaki azt mondja, hogy „engem ez nem érint”, „nem az én dolgom”, vagy egyszerűen nem akar foglalkozni a témával.
– Érzelemközpontú megküzdés: amikor valaki fél, szorong, vagy humorral, beszélgetéssel próbálja oldani a feszültséget.
– Társas megküzdés: amikor valaki másokkal együtt próbálja feldolgozni a félelmeit, beszél róla, kérdez, megosztja az érzéseit.
– Problémaközpontú megküzdés: amikor valaki azt keresi, mit tehet ő maga a helyzet javításáért.
A gyerekekkel közösen megállapítottuk, hogy bár mindegyik megküzdési mód előfordulhat, a problémaközpontú megküzdés az, amely a legtöbbet segít, mert valódi cselekvéshez vezet, és csökkenti a tehetetlenség érzését.
Ezután arról beszélgettünk, hogy mi, a saját szintünkön mit tehetünk a klímaváltozás lassításáért. Az ötletei között szerepelt:
– kevesebb műanyag használata (saját táska, kulacs, doboz),
– a villany lekapcsolása, ha nincs rá szükség,
– víztakarékosság,
– szelektív hulladékgyűjtés,
– több séta és biciklizés autó helyett,
– a természet és az állatok védelme.
Külön hangsúlyt kapott a faültetés, hiszen a fák oxigént termelnek, és hűtik a környezetet. Beszéltünk a Nemzeti Faültetési Programról, és arról, hogy a fák ültetése az egyik legegyszerűbb, mégis leghatékonyabb módja annak, hogy aktívan tegyenek a jövőért.
Majd intézményi szinten dolgozhatták fel a a témát, ezzel is csökkentve a klímaszorongás érzését. 4 helyszínen játékos, klímavédelemmel kapcsolatos feladatokat oldhattak meg a tanulók
1. Ismerd meg a Föld védelmé!t: Itt képeket válogattak szét a Föld védelméről és szennyezéséről, majd Föld-puzzle-t raktak ki. Wordwall feladatban „Környezetszennyezés vagy környezetvédelem?” témában kellett csoportosítaniuk a tevékenységeket.
2.Környezetbarát közlekedés: Környezetet védő és környezetet szennyező közlekedési eszközöket kellett szétválogatniuk.
3.Hogyan csökkenthetjük a hulladékot?:ötleteket gyűjtöttek arról, hogyan spórolhatnak vízzel és energiával, hogyan csökkenthetik a hulladékot, és hogyan támogathatják a természetet. Majd témához kapcsolódó Wordwall feladatot oldottak meg.
4. Hogyan óvjuk a Földet?: ezen a helyszínen plakátot készíthettek Ültessük be a Földet címmel.
Végül sor került a fa ültetésére amelynek az osztály aktív részese volt. Ez különösen nagy élmény volt számukra, hiszen megtapasztalhatták, hogy a saját cselekvésük valóban számít, és ők is tehetnek a Föld jövőjéért.
6.alkalommal tartottam Boldogságórát az 1.-es csoportban 2026.02.26.-án ,, Megküzdés” témakörben , csoportos foglalkozás ideje alatt.
Az óra bevezetéseként megmozgattuk magunkat az ,,Égig érő fa vagyok, megnövök, mint a nagyok” relaxációs gyakorlattal.
Ezt követően a Boldogságóra munkafüzetből ( 42.o.) fénymásolt kiszínezőt színezték a gyerekek, én elmeséltem a hozzátartozó mesét (Aranykulcs).
Színezés és mesélés után Bagdi Bella dalát hallgattuk, illetve énekeltük ,, Jól érzem magam….”
Az óra jókedvűn telt, amit azt követően is igyekeztünk megtartani.
Hónapunk témáját beszélgetéssel kezdtük.
Majd közösen gondolkoztunk, tanácskoztunk a témában.
Mi az, ami nehéz a számukra? Mi okozza a legnagyobb nehézséget napjaikban?
Hogyan tudnak ezen átlendülni? Hogyan tudják magukat jobban érezni?
Mit tehetnek ennek érdekében?
Sok tanulónak az okoz nehézséget, hogy korán kell kelni. Sokan említették a szeretteik elvesztését…
Sokféle dologgal küzdenek a mindennapokban.
Megbeszélést követően rajzot készítettek arról, ami nehéz a számukra és annak megoldásáról vagy megkönnyítéséről.
Hatalmas az én felelőségem ebben, hiszen rajtam is múlik, hogy a tanulók testi-, szellemi és mentális egészségére, milyen alternatívákat tudok nyújtani.
A kínált lehetőségek, hogy megküzdjünk:
-beszélgetés, konfliktus megoldási ötletek, rajz, mozgás, sport, jóga, -légzés, ásványok, meditáció, esszenciális olajok, hangtál foglalkozás
Stabil vagyok, mint egy hegy gyakorlat kipróbálása.
Egyik ajándék tőlem, egy kis illóolajos, hangtálas, meditatív foglalkozás volt.
A csoportommal a héten a megküzdési stratégiákat gyakoroltuk, az akadálypályás módszert választottam és a nyelvtörők gyakorlásával zártuk a programot. Az akadálypálya láttán a legtöbben örvendeztek a gyerekek közül, de volt négy gyerek, aki személyes megerősítést, bátorítást igényelt a megküzdéshez. Végül mindenki sikeresen és örömmel haladt végig a pályán. A záró feladat, a nyelvtörő, főleg az első feladta a leckét mindenkinek, még az óvónéninek is😁
De együtt átküzdöttük magunkat a nehézségeken.
Utána átbeszéltük a helyzeteket, mi volt nehéz, hol kellett több odafigyelés, mi bátorította őket.
Tartalmas és hasznos délelőttöt töltöttünk együtt. 😊
Együtt bátorodtunk, örültünk egymás sikerének.
Törteli Szent István Király Általános Iskola
Februárban: nyelvtörőket tanultunk, logikai rejtvényeket oldottunk meg, pontösszekötő segítségével megkaptuk a bátorság egyik fő szimbólumát, és játékos feladatokat találtunk ki.
Ebben a témában Boldog Dóra elbábozta a gyerekeknek, hogy gyakran kell megküzdenie a rossz kedvével. Eltáncoltak és kirajzolta magából, áthangolta az érzéseit.
Drámajátékot is játszott a kicsikkel, körbeállva adták át egymásnak a szót: szeretlek.
A mulatság arckifejezésekkel folytatódott, majd a színek segítségével fejezték ki azt, ahogyan érezték magukat.
Az óra célja az volt, hogy a tanulók megismerkedjenek a különböző megküzdési stratégiákkal, és felismerjék, hogy nehéz helyzetekben többféle eszköz is segítheti őket az érzelmeik szabályozásában. Az óra elején beszélgetőkörben gyűjtöttük össze, milyen helyzetekben éreznek dühöt, szomorúságot vagy feszültséget. A gyerekek nyitottan és őszintén osztották meg élményeiket. Kreatív foglalkozás kapcsán készítettünk egy „Segítő hátizsákot”. A gyerekekkel együtt beszéltük meg mi az amit beletehetünk ebbe a képzeletbeli hátizsákba, amelyek segítenek, ha probléma adódik. Ilyenek voltak például: elszámolok tízig, mély levegőt veszek, rajzolok vagy írok, zenét hallgatok, beszélek valakivel, sétálok, máshová képzelem magam, relaxálok. Az órába beépítettük a „Nyugalom kártya” használatát is. Megbeszéltük, hogy ez egy segítségkérő és önszabályozó eszköz, amelyet akkor használhatnak, amikor úgy érzik, szükségük van egy rövid megállásra. Az óra végén közös relaxációval zártunk. Az órán a gyerekek aktívak, kommunikatívak, nyitottak és együttműködőek voltak. Az óra végén mindenki nyugodt és pozitív volt.
A február a megküzdési stratégiák hónapja. A gyerekekkel a félelmekről és azok megküzdéséről sokat beszélgettünk. Elmondták azt,hogy ki mitől fél és megbeszéltük,mit tehet ellene,hogyan győzheti le a félelmét. Összekötöttük a kisze báb égetéssel és szalagokra vetettük félelmeinket. A kisze bábra rá aggattuk és elégettük vele együtt. Emellett egy várat építettek a gyerekek és azt le is festették. Kineveztük bátorság várnak. Nagy bátorság kell ahhoz,hogy tudjanak beszélni a félelmükről és merjenek segítséget kérni. A bizalom kialakításával elmondták nekünk és elköszöntünk egyes félelmektől. Egy farsangi mulatsággal ünnepeltük meg, ahol mindenki önfeledt volt.
Hónapunk nagy kihívása az új társasjátékkal való ismerkedés volt. Bevallom, kicsit kételkedtem, hogy vegyes korcsoportú óvodásaimat miként fogom jól bevonni a játékba, ahol türelemre, kitartásra, folyamatos érdeklődés fenntartására lesz szükség, de már a szabályfüzet elolvasásakor kirajzolódott előttem a jó gyakorlat, amivel végig tudtam vezetni a gyerekeket a játék élményén. Kíváncsiságuk már a doboz bemutatásakor és kinyitásakor megjelent. A játéktábla minden szegletét -szigeteit megfigyeltük, beszélgettünk róla. Ezeket játékbaba és plüsskutya formájába is bevittem a csoportba. A Pillanatkapitány könyv első két fejezetével idén ősszel kezdtünk ismerkedni és a szereplők: Kóbor és Pillanat kapitány már ismerősként jelentek meg. A kincsesláda valami felfedezni valót jelentett, így nem is volt kérdés, hogy mi lesz a feladat: összefogás, gondolkodás, koncentrálás, cselekvés, néha nevetés és elégedettség a megszerzett kincskorongok nyomán. Mindenki segített, mindenki figyelt, mindenki játszott. Közösen kiraktuk a táblához tartozó eszközöket (képes kártyákat, korongokat). Ahhoz, hogy egy közös célért tudjunk megküzdeni, csak egy kincsesládát használtunk, amibe mind a 4 féle kincs megtalálható volt. A meseszőnyeg megfelelően nagy és kényelmes helyet biztosított a tevékenység számára. Kiszámoltuk, hogy ki legyen az első játékos és elkezdődhetett a kincskeresés a táblán. Mindenki nagyon komolyan vette. Amikor kártyát húzott egy- egy gyerek, akkor a feladványt nemcsak ő, hanem bárki kipróbálhatta teljesíteni, így nem csoda, hogy már az első alkalommal is legalább 40 percet töltöttünk el a tábla körül. Az idő múlása teljesen feledésbe merült a kiscsoportosoknál is.
2 alkalommal is elővettük már és egy egész foglalkozásnyi időt kitett a játék, mert komplex módon nyújt lehetőséget az óvodások fejlesztésére. Ezzel párhuzamosan ismerkedünk a könyv további fejezeteivel is. Jó ötleteket kaptunk a szerepjátékok elindításához, egy egész heti projekt megalapozásához.
Köszönjük az élményt Mental Focus!