A fenntartható boldogság hónapja
Ebben a hónapban egy kicsit rendhagyó módon tartottam meg a boldogságórát. A csoportunk tagjai nem együtt töltötték el az utolsó hónapot. Június 4-én volt a ballagásunk. Ezt követően a csoport egyik része egy hétig táborozott, másik része pedig az óvodában töltötte az idejét. Az utolsó héten pedig már sokan nem jöttek az óvodába. Ilyen körülmények között nem volt könnyű összehozni a boldogságórát, de végül mégiscsak sikerült. Még a ballagás előtt készítettem a gyerekekkel egy ún. „boldogságórát” (lásd: a képen), amit hazavihettek és otthon bármikor elő vehetnek. Jancsiszeg segítségével lehet rajta forgatni a mutatót és az adott tevékenységet (hála, optimizmus, barátság, stb.) gyakorolni azon a napon. A táborozós héten én délutános voltam, ami szintén nem kedvezett a foglalkozás megtartásának. Ezeken a napokon sokat hallgattuk Bagdi Bella lemezét, ami az óvoda többi csoportjába járó gyerekeinek is nagyon tetszett, ők is szívesen táncoltak az adott dalokra.
Az utolsó héten közös programokat szerveztünk a kollégákkal, mivel elmaradt a minden évben megrendezésre szánt „Családi napunk”. Helyette „Gyermek hét” címmel mindennapra kitaláltunk valami jó kis mókát. Hétfőn egy laza sportolós napot, kedden fagyiztunk a városban, szerdán ellátogattunk a „Pampuch tanyára”. Ez utóbbi is minden éves program számunkra, most viszont sokkal jobban élvezték a gyerekek is, mivel idén sok mindenről le kellett mondaniuk. A délelőtt folyamán a gyerekek lovagolhattak, ismerkedhettek különböző tanyán élő állatokkal: lovakkal, tehenekkel, bárányokkal, pávával, pulival, stb., valamint lovas szekerezhettek, ami szintén nagy élmény volt. Ami számomra nagyon látványos különbség az elmúlt évekhez képest, hogy a gyerekek sokkal inkább meg tudták fogalmazni az élmények okozta érzéseiket. Eddig csak ennyit mondtak, hogy „Jó volt!”, esetleg „Nagyon jó volt”. Most azonban ilyeneket mondtak: „Lesz mit mesélnem otthon!, Bárcsak én is egy tanyán élhetnék a családommal!”, „Csodálatos érzés volt megsimogatni a bocikat!” „Nekem a lovaglás tetszett a legjobban!”, stb. Mikor visszaértünk az óvodába, alig győztem hallgatni a kis élménybeszámolókat. Úgy gondolom, hogy az érzelmeik ilyenfajta kifejezésében nagy szerepe van a boldogságórákon elsajátított képességeiknek.
Csütörtökön „Sportnapot” tartottunk. Egy közös zenés torna után, csoportonként voltak versenyjátékok, körjátékok, akadálypálya. Ezt követően közösen táncoltunk egyet, majd zárásképen mindenki kapott egy kis palacsintát, amit az egyik asszisztensünk készített el hajnalok-hajnalán. Ezt a napot a csoporton belül még Bartos Erika Bogyó és Babóca nyári meséjével a Palacsinta című résszel zártam le.
Pénteken volt egy kis időm, amit csak a csoporttal tölthettem el. Ezt kihasználva elmeséltem Bezzeg Andrea: Boldog erdő-Kerekerdő című meséjét felidézve közben a gyerekekkel az év boldogságóráit. Nagyon lelkesen meséltek a tapasztalataikról és remélik, hogy jövőre is lesz hasonló élményekben részük. A mese után közösen elkészítettük a „boldogságláncot”. Igaz, nem találtunk barna és fekete gyöngyöt a készletünkben, de a gyerekek javaslatára a barnát rózsaszínnel a feketét pedig sötétkékkel helyettesítettük. A kész láncot pedig feltettük a „Boldogságvár” utolsó lépcsőfokára.
Boldogságóra Alapprogram
A fenntartható boldogság hónapja
Ebben a hónapban egy kicsit rendhagyó módon tartottam meg a boldogságórát. A csoportunk tagjai nem együtt töltötték el az utolsó hónapot. Június 4-én volt a ballagásunk. Ezt követően a csoport egyik része egy hétig táborozott, másik része pedig az óvodában töltötte az idejét. Az utolsó héten pedig már sokan nem jöttek az óvodába. Ilyen körülmények között nem volt könnyű összehozni a boldogságórát, de végül mégiscsak sikerült. Még a ballagás előtt készítettem a gyerekekkel egy ún. „boldogságórát” (lásd: a képen), amit hazavihettek és otthon bármikor elő vehetnek. Jancsiszeg segítségével lehet rajta forgatni a mutatót és az adott tevékenységet (hála, optimizmus, barátság, stb.) gyakorolni azon a napon. A táborozós héten én délutános voltam, ami szintén nem kedvezett a foglalkozás megtartásának. Ezeken a napokon sokat hallgattuk Bagdi Bella lemezét, ami az óvoda többi csoportjába járó gyerekeinek is nagyon tetszett, ők is szívesen táncoltak az adott dalokra.
Az utolsó héten közös programokat szerveztünk a kollégákkal, mivel elmaradt a minden évben megrendezésre szánt „Családi napunk”. Helyette „Gyermek hét” címmel mindennapra kitaláltunk valami jó kis mókát. Hétfőn egy laza sportolós napot, kedden fagyiztunk a városban, szerdán ellátogattunk a „Pampuch tanyára”. Ez utóbbi is minden éves program számunkra, most viszont sokkal jobban élvezték a gyerekek is, mivel idén sok mindenről le kellett mondaniuk. A délelőtt folyamán a gyerekek lovagolhattak, ismerkedhettek különböző tanyán élő állatokkal: lovakkal, tehenekkel, bárányokkal, pávával, pulival, stb., valamint lovas szekerezhettek, ami szintén nagy élmény volt. Ami számomra nagyon látványos különbség az elmúlt évekhez képest, hogy a gyerekek sokkal inkább meg tudták fogalmazni az élmények okozta érzéseiket. Eddig csak ennyit mondtak, hogy „Jó volt!”, esetleg „Nagyon jó volt”. Most azonban ilyeneket mondtak: „Lesz mit mesélnem otthon!, Bárcsak én is egy tanyán élhetnék a családommal!”, „Csodálatos érzés volt megsimogatni a bocikat!” „Nekem a lovaglás tetszett a legjobban!”, stb. Mikor visszaértünk az óvodába, alig győztem hallgatni a kis élménybeszámolókat. Úgy gondolom, hogy az érzelmeik ilyenfajta kifejezésében nagy szerepe van a boldogságórákon elsajátított képességeiknek.
Csütörtökön „Sportnapot” tartottunk. Egy közös zenés torna után, csoportonként voltak versenyjátékok, körjátékok, akadálypálya. Ezt követően közösen táncoltunk egyet, majd zárásképen mindenki kapott egy kis palacsintát, amit az egyik asszisztensünk készített el hajnalok-hajnalán. Ezt a napot a csoporton belül még Bartos Erika Bogyó és Babóca nyári meséjével a Palacsinta című résszel zártam le.
Pénteken volt egy kis időm, amit csak a csoporttal tölthettem el. Ezt kihasználva elmeséltem Bezzeg Andrea: Boldog erdő-Kerekerdő című meséjét felidézve közben a gyerekekkel az év boldogságóráit. Nagyon lelkesen meséltek a tapasztalataikról és remélik, hogy jövőre is lesz hasonló élményekben részük. A mese után közösen elkészítettük a „boldogságláncot”. Igaz, nem találtunk barna és fekete gyöngyöt a készletünkben, de a gyerekek javaslatára a barnát rózsaszínnel a feketét pedig sötétkékkel helyettesítettük. A kész láncot pedig feltettük a „Boldogságvár” utolsó lépcsőfokára.
Decemberben az ünnep közeledtével még inkább előtérbe kerülnek a jócselekedetek, az örömszerzés és a meglepetések. Ezért az óvodában is sok lehetőség nyílik ezek gyakorlására. Több napon keresztül dolgoztuk fel ezt a témát, melyet az Ezüsthajú angyalka mesével vezettünk be. A gyerekeknek nagyon tetszett a mese és szívesen osztották meg a gondolataikat a mesével kapcsolatban. Sokat beszélgettünk a gyermekekkel a közelgő ünnepekről, a szeretetről, meggyújtottuk az adventi koszorúnkon a szeretet lángját. A szokásosnál jobban figyeltek egymásra, és igyekeztek sok örömet szerezni a társaiknak, apró kis figyelmességekkel, a felnőtteknek pedig a szófogadással. A mese után a gyerekek is elkészítették a kis angyalkájukat és mindenki elmondta, hogy milyen jó cselekedettel fog segíteni otthon a szüleinek, amiket én le is írtam az angyalka mellé. Emellett, hogy átéljék „az adni jó érzését,” boldogan készítették a karácsonyi ajándékokat, amellyel megajándékozhatják szüleiket, megköszönve szeretetüket, ezzel erősítve családi kapcsolataikat is. Jó érzés volt, hogy az adventi időszak a szeretet, a megbecsülés, a békesség, együttműködés, az egymás segítése, a jó cselekedetek jegyében zajlott.
A Nagykozári Óvodában szeptembertől újra megkezdtük a boldogságpercek gyakorlását. Az őszi hónapok első témája a boldogságfokozó hála volt. A nagycsoportosainkat igyekeztünk megismertetni a hála fogalmával. Az óvodai mindennapokból, legfőképp játékokon keresztül olyan példákat kerestünk melynek ők is részesei voltak. Ezek a pillanatok nagyon értékes percek voltak, mert érezték, hogy apró, de értékes boldogságot hoztak a mindennapokba. A hálafa történetét is nagyon figyelmesen hallgatták, ami teljesen átjárta, meghatotta őket. Beszélgetés során felfedeztük egymás hálás pillanatait, amit szívesen megosztottak csoporttársaikkal is. Majd a gyermekek egy virágos mezőt rajzoltak, legalább 4-5 virággal és megbeszéltük, hogy ki miért hálás. A gyermekek ezen gondolatait ráírtam a virágokra, hogy amikor a szülők olvassák ezeket a gondolatokat, őket is átjárja a jó érzés. A beszélgetések alkalmával nagyon sokan említették, hogy hálásak, hogy itt lehetnek a barátaikkal az óvodában, ezért az összetartozás örömeként ölelő csapatokat alakítottunk ki. Mindenki különböző jeleket kapott a kezébe és akik azonosak voltak össze kellett állniuk egy hálakörbe és megölelniük egymást. Ezt többször eljátszottuk, hogy lehetőség szerint mindenki megöleljen mindenkit.
Tápióbicskei Gyermeklánc Óvoda
„A boldogság olyan illatszer,amelyet nem hinthetünk úgy másokra,
hogy néhány csepp ne jusson nekünk is” (Raplh Waldo Emerson)
Tápióbicskei Gyermeklánc Óvoda
„A boldogság olyan illatszer,amelyet nem hinthetünk úgy másokra,
hogy néhány csepp ne jusson nekünk is” (Raplh Waldo Emerson)
Tápióbicskei Gyermeklánc Óvoda
„A boldogság olyan illatszer,amelyet nem hinthetünk úgy másokra,
hogy néhány csepp ne jusson nekünk is” (Raplh Waldo Emerson)
Jurisics Utcai Általános Iskola
Az elméleti háttér áttekintése után játékos feladatokkal próbáltuk feldolgozni a témát. Megcsináltuk az Indulathőmérős játékot, utána a diákok kitöltöttek egy tesztet, hogy kinek milyen a stresszkezelési módszere. Érdekes volt látni, hogy mennyire megmutatkozott a személyiségük, tudatosítottuk, hogy a konstruktívabb megoldásokat célszerű választani. Nagyon érdekes volt a labirintus játék, mely megmutatta, hogyan tudnak megküzdeni egy feladattal stresszhelyzetben. Az egyik gyerek becsukott szemmel vezette a ceruzát, a másik szóban adta az utasítást. Nem mindenki tudta végigcsinálni becsukott szemmel, megmutatkozott az egymás iránti bizalom, illetve bizalmatlanság.
Tanóránkat relaxációval kezdtük, ráhangolódtunk az órára.
Utána meghallgattuk, elénekeltük együtt a hónap dalát, Jobb veled a világ c dalt. Megbeszéltük az üzenetét.
A terem több pontján felidéztük közösen emlékezetes emlékeinket.
Pozitív érzelmeket gyűjtöttünk közösen a boldogságról. Mindenki a hangulatának megfelelő színű lapra elkészítette a 3 szívecskét. Ezekbe írtuk be a 3 okot, amiért megéri boldognak lenni.
Búcsúzásképpen minden tanuló kiválasztotta egy másik társát, akinek megfogalmazta a búcsúüzenetét, mire fog emlékezni, ha rá gondol.
Meditációval zártuk az órát. Mindenki jól érezte magát. Kiegyensúlyozott és szeretetteljes volt a légkör a foglalkozás alatt.
Tanóránkat relaxációval kezdtük, ráhangolódtunk az órára.
Utána meghallgattuk, elénekeltük együtt a hónap dalát, Jobb veled a világ c dalt. Megbeszéltük az üzenetét.
A terem több pontján felidéztük közösen emlékezetes emlékeinket.
Pozitív érzelmeket gyűjtöttünk közösen a boldogságról. Mindenki a hangulatának megfelelő színű lapra elkészítette a 3 szívecskét. Ezekbe írtuk be a 3 okot, amiért megéri boldognak lenni.
Búcsúzásképpen minden tanuló kiválasztotta egy másik társát, akinek megfogalmazta a búcsúüzenetét, mire fog emlékezni, ha rá gondol.
Meditációval zártuk az órát. Mindenki jól érezte magát. Kiegyensúlyozott és szeretetteljes volt a légkör a foglalkozás alatt.