….
Boldogságóra Alapprogram
Alsózsolcai Herman Ottó Ált.Iskola és AMI.
„Egy utolsó közös kirándulás” Tiszafüreden…
Szentesi Felsőpárti Óvoda, Dr. Mátéffy Ferenc utcai Tagóvodája
Az optimizmus gyakorlását a hónap dalának meghallgatásával, éneklésével kezdtük. Nagyon boldogok voltunk, hiszen az hála üvegünk pár nap alatt megtelt szebbnél szebb rajzokkal, munkákkal, melyekből kiállítást is rendeztünk. A gyerekek nagyon szívesen meséltek a munkáikról. Tódi törpe varázsszemüvegének története elmesélése után, mindenki készíthetett saját szemüveget magának. A szemüveg varázslatosságát szem előtt tartva, a gyermekek nagyon szerették ezt a játékot, igyekeztek mindenben meglátni a jót. Akadtak vicces történetek, de izgalmas, tanulságos dolog volt mindenki számára. Mindenki készíthetett hurkapálcára Szomorú Szilárdot és a másik oldalára pedig Boldog Blankát, ezekkel a bábokkal sokat meséltek egymásnak. A várunk második fokára felraktuk az optimizmus jelét, majd a gyerekek jelei is felkerültek, hiszen egy lépcsővel közelebb vagyunk a boldogsághoz.
A júniusi hónap a csoportommal igazán eseménydúsan telt. Mivel az osztályom, akikkel a boldogságórás foglalkozásokat tartottam, befejezték idén a tanulmányaikat az iskolánkon, így az utolsó napokat próbáltam felejthetetlenné varázsolni számukra. Természetesen a boldog pillanatokra való visszaemlékezés, és e pillanatok gyarapítása volt a célom.
A közös foglalkozásokból nem maradt ki a pozitivity társasjáték, és minél több minőségi időt szerettem volna eltölteni velük.
Ültettünk fát az iskola udvarán, és mellé elhelyeztünk egy időkapszulát, amelyben leírták a gyermekek, hogyan képzelik magukat 20 év múlva. Legnagyobb örömöm, hogy sok tanítványomnál szerepel, hogy boldog akar lenni, és biztos vagyok benne, hogy ezt a tarisznyájában viszi a ballagás napján is, és a szívében a boldogságórán tanultakat mélyen elraktározta. A megfelelő helyen és időben kamatoztatni tudja.
Arra a kérésemre, hogy írjanak egy levelet nekem, amelyben elbúcsúznak, hangsúlyt fektettek a boldogságórán elsajátított ismereteikre. Sokan írták, hogy szerették a reggeli foglalkozásokat, és úgy érzik, jobb emberekké váltak ezáltal.
Jobb veletek a világ!
Szentesi Felsőpárti Óvoda, Dr. Mátéffy Ferenc utcai Tagóvodája
A Tádé csoport életében már a második Boldogság évet kezdtük el. Az első hónapban a Hála gyakorlása. Nehéz időszak volt ez mindenki számára, így a „miért lehetünk hálásak” kérdésre a válaszok nagyon meghatóak voltak, hiszen akadtak olyan gyermekek, akik már nagyon sok ideje nem voltak óvodában, a járványhelyzet miatt. Nagyon hálásak vagyunk azért, hogy újra együtt lehetünk, és együtt tölthetjük a mindennapokat, találkozhatunk. A Hálafa történetét meséltük el a gyermekeknek, volt, aki emlékezett is rá. Közösen elkészítettük a saját hálafánkat. Mindenki egyenként felhelyezhette a közösen megrajzolt fára, a saját körbe rajzolt kezét, közben pedig elmondhatta azt az öt dolgot, amiért hálás, valamint mesélhetett arról, amit a tenyerébe rajzolt. A tavalyi hálafánk is nagyon jól sikerült, de most szinte minden gyermeknek a közösen eltöltött idő került a felsorolás első helyére. A Boldogság várának felhelyeztük az első lépcsőfokára a hála jelképét, majd a gyerekek jelét is. A Hálabefőtt üveget kihelyeztük a csoportban, ami reméljük, hogy hamar megtelik.
Ebben a hónapban a boldogórát a gyerekek egyik kedvenc eszközével, a babzsákkal indítottuk.
Volt fejegyensúly járás közben, lassú guggolás-felállás a fejen a babzsákkal, négykézláb mászás hátukon a babzsákkal, babzsák feldobás-elkapás. Ezeket a játékos feladatokat már többször gyakorolgattuk a gyerekekkel, sokat ügyesedtek, fejlődtek az utóbbi hetekben.
Miután jól elfáradtunk, letelepedtünk a szőnyegre, beszélgettünk arról ki milyen ügyes volt, kinek esett le keveset a babzsák.
A jó kis beszélgetés után mesére került sor: Fésűs Éva: A sete-suta őzike
A mese bevezetéseként beszélgettünk arról, hogy mit jelent a mese címe, tudja-e valaki. A mesét türelmesen, érdeklődéssel hallgatták végig a gyerekek. A mese befejeztével hosszasan beszélgettünk a mese tartalmáról. A szereplőkről, azok jelleméről. A gyerekek hosszasan fejtegették gondolataikat. A kis őzike a gyerekek gondolat és érzelemvilágában igazi hőssé vált.
Kérdésekkel próbáltam segíteni a gyermekeknek felidézni a mese tartalmi elemeit:
– Kik voltak az erdő lakói? Miért csúfolták ki az őzikét? Ki volt vele kedves?
– Hogyan ügyesedett meg az őzike? Bátor lett-e a kis őz?
– Hogyan sikerült túljárnia a farkas eszén?
– Megszerették az állatok az őzikét, tisztelték, hős lett belőle?
A sok beszélgetés után mi is kijelöltük a patak helyét, a babzsákok lettek a kövek. Terveztük egyenesre, kanyargósra a patakot, a „köveket” a patak irányához mérten helyeztük el.
A gyerekek örömmel gyakorolták a „ köveken való lépkedést”, igyekeztek, hogy minél kevesebbszer lépjenek le a babzsákról.
Emlékezetes volt a boldogóra, a mese pedig a gyerekek egyik kedvencévé vált.
A csoport életében /4-5 évesek/ a „szeretet” szó napi szintű kötőszóként van jelen. Ezzel a kedves szóval fogadjuk a gyerekeket reggel a csoportba egy ölelés kíséretében és ezzel is köszönünk el délután egymástól. Az ölelés számunkra elengedhetetlen kelléke a napi rutinnak, jó közérzet megalapozásának, a „szeretetnyelv” testi-fizikai kibontakoztatásának. Feltölt, ha szomorúak vagy fáradtak vagyunk és örömünk meghatározó kifejeződése is egyben. Megkülönböztetünk kétszemélyes ölelést, mely létrejöhet felnőtt és gyermek, gyermek és gyermek, felnőtt és felnőtt között is, illetve „nagyölelést” melyben mindannyian egyszerre öleljük meg egymást, ezen felül megbocsátó-kibékülő ölelést és „csak úgy ölelést”. Jelen vírushelyzetben, ahol leginkább a távolságtartás fontosságát közvetítik sokan még inkább elengedhetetlen a lelki béke, megerősítés, melynek legfontosabb kifejezőeszköze a beszélgetés és az elengedhetetlen ölelés
A téma feldolgozásához a beszélgetést választottuk. Felidéztük azokat az emlékeket, amikor megbántva éreztük magunkat, szomorúak voltunk. Érzelmi kártyák segítettek az érzelmek mimikai kifejeződésének felelevenítésében. Kiválasztottuk a megfelelő kártyákat, majd felelevenítettük azt is, hogy ki hogyan engesztelődött ki, hogyan bocsátott meg, melyhez ugyancsak kártyát párosítunk. A Gyümölcs-mese/ Fésűs Éva: Az ezüst hegedű című könyvből/ segít rávilágítani, hogy mindenki megbántódhat a lényeg viszont a megbocsátás.
A hónap témáját a német nemzetiségi nap elemeibe is beleszőttük. A hagyományőrző kellékek segítségével „szeretet-levest” főztünk, melyből mindenkinek jutott egy kanállal, így könnyebb bármikor a megbocsátás gyakorlása.
Végül, de nem utolsó sorban a Kowalsky meg a Vega, Varázsszavak című dalának refrénjét is megtanultuk……”Sajnálom, bocsáss meg, köszönöm, szeretlek…..”
Ebben a rövid hónapban felevenítettük a témákat a Pozitivity társasjáték segítségével. Több napon keresztül játszottunk, rengeteg új élményeket, ismereteket szereztek a tanulók magukról és egymásról is. Majd az utolsó napokban megrajzolták a saját térképüket, ami a Boldogságvárhoz vezető út. A sok megálló a boldogsághónapok témaköreinek a fantázianeveit kapta.
Mivel már nyári élet van az óvodában, az udvaron tartottam meg az utolsó foglalkozást. A csoportomba járó gyerekekkel félre vonultunk egy árnyékos helyre és beszélgettünk majd képek segítségével felidéztük az emlékeket. Egy – egy kis kép emlékeztette őket arra, hogy mit is csináltunk akkor, amikor a kép készült. A legkedvesebb téma a gyerekek körében a hála feldolgozása volt. Kérték, hogy majd amikor a saját csoportunkban leszünk, akkor is folytassuk a hagyományt és jutalmazzuk azt a kis gyereket azzal, hogy a hála párnára ülhet, aki azon a napon valami jót cselekedett. Jót nosztalgiáztunk a gyerekekkel. Ezután elmeséltem „A boldog ember inge” című mesét és kiosztottam mindenkinek a képet az ingről, amit kiszínezhettek. Ez a mese és gondolat ihlette a gyerekeket arra, hogy valamennyien azt érezték, az a kis ruha, vagy blúz, póló az „boldog ruha”, ami éppen rajtuk volt. Ez adta az ötletet, hogy megkérdeztem, ha már rajtuk ilyen ruha van, mi az, ami boldoggá teszi őket, miért vagy mitől boldogok. Lehetőségem volt rá, hogy gyorsan lejegyzeteljem és már meg van az ötletem, hogyan fogom ezt a későbbiekben felhasználni és beépíteni a boldogság témák feldolgozása során. Néhány gyermekszáj, amit mondtak a gyerekek. ” Attól vagyok boldog, hogy itt vagytok velem és megöleltek engem!”. ” Azért vagyok boldog, mert 5 éves vagyok!” Ha együtt elmegy a család valahová!” ” Azért vagyok boldog, mert nincs itt a világ vége!” Ezután jött az én meglepetésem, amikor közöltem a gyerekekkel, hogy felértünk a Boldogság-vár tetejére, mivel mindenki ügyes volt és minden feladatot együtt teljesítettünk. Ezen a napon lett felállítva az óvodában a homokozó fölé az új sátor. Az egyik kisfiú megjegyezte, ez a mi boldogság várunk, mert árnyékot ad nekünk, amikor játszunk. Ettől szebb végszó nem is lehetett volna a téma lezárására. Foglalkozásaink, tevékenységeink elérték a céljukat! Szeptembertől folytatjuk az elkezdett munkát!
Igyekszünk a boldogságprogram elveit a mindennapokban megvalósítani, örömet szerezni és okozni magunknak, csak úgy.