Az októberi tevékenységek alkalmával a fő téma az ősz (színei, termései, időjárás), így a foglalkozásomat az esővel kapcsolatos javasolt feladatokból állítottam össze. A boldogságóra foglalkozást a „Trópusi eső” mozgásos játékkal kezdtem, kéz-és lábmozdulatokkal utánoztuk az eső hangját. Lassú, csepergő esővel indítottunk, ami egyre hangosabb lett, zuhogott és dörgött, majd újra lecsendesedett és elállt. A gyerekek élvezték ezt a fajta hangutánzó játékot, és egyben átvezettem őket a „Vigyázz a tócsára!” játékra. Mivel sok eső esett, tócsák keletkeztek, amibe nagyon jó dolog ugrálni, de mivel nem volt rajtunk gumicsizma, nem ugorhattunk bele. Megbeszéltük, hogy most ügyesen, óvatosan kell kikerülnünk és átlépnünk a tócsákat, hogy ne legyünk vizesek (mert akkor beteg leszünk és az szomorú dolog). Voltak, akik a szőnyegen feküdtek – ők voltak a tócsák – és a többiekkel kerülgettük őket, majd cseréltünk. Utána elővettem a csoportunk optimista esernyőjét, ami katica mintájú – mivel Katica csoportosak vagyunk – és egy gomba fejdíszt. Szemléltettem velük a gomba és az esernyő közötti hasonlóságot – úgy véd minket az esernyő, mint a gombát a karimája. A gombás fejdísz segítségével pedig a „Gomba, gomba, gomba…” kezdetű mondókával játszottunk. Aki szeretett volna, lehetett gomba, ami az eső segítségével nőtt nagyra a mondóka végére.
A tevékenységet az „Esernyős célbadobó” játékkal zártam. Minden kisgyereknek adtam egy kék színű kislabdát, amik esőcseppeket szimbolizáltak és a nyitott esernyőbe kellett dobniuk – ezzel tettük vidámmá az esernyőt, hogy elkaphatta az esőcseppeket.
Végül közösen felhelyeztük a második lépcsőfokra az optimizmus jelét, a boldogságvárba vezető úton.
A hét folyamán pedig elkészült a bejáratunk mellett az őszi dekorációnk, mellyel az „Átváltozás” című feladatot is megvalósítottuk.
Boldogságóra Alapprogram
Kehidakustányi Deák Ferenc Napköziotthonos Óvoda
A program első témája a boldogságfokozó Hála. Ezt, hogy mit is jelent maga a kifejezés, a gyerekekkel a Hálafa történetén keresztül ismertettem meg. Miután végighallgatták a mesét, a végén a kérdésekre ügyesen válaszoltak, megértették hogy miért érezte magát rosszul a fa, miért szomorú. Megbeszéltük, hogy ez nem csak a fára igaz, mi emberek sem vagyunk egyformák, mindenki másképp néz ki, viszont a belső értékek számítanak, a jó szív, és a jó lélek. Ezután mindenki elmondhatta, miért hálás. Volt, aki azért, mert a szüleivel sok időt tölthet- kirándulhat, mert meggyógyult a betegségből, mert szereti őt az anyukája. Ezután elkészítettük a mi, Hálát jelképező közös szívünket, tenyérlenyomat festéssel. Érdeklődve figyelték, hogyan formálódik szívvé, a sok-sok kis tenyér lenyomat. A végén pedig igazi móka kerekedett belőle, kis festéket kent a dajka néni az arcomra, és ezen nagyokat kacagtak a gyerekek. Felcsipeszeltük a galéria lépcsőjére az alkotást, ahol mindenki megcsodálhatta.
Bárczi Gusztáv Ált. Isk., Szakiskola , Készségfejlesztő Iskola és EGYMI
A gyerekek nagyon lelkesen színezték a szőlőszemeket a hálaszőlőn. Egyre több személyt tudtak megnevezni, akinek köszönetet mondhatnak valamiért.
A Margaréta csoporttal látogatást tettük városunk szélén lévő erdőbe. Hálát adtunk a csodálatos őszi napért, az időjárásért, a természetért, a barátokért és az egészségünkért. A kirándulás végén, az óvodába visszatérve másnap elkészítettük a csoportunk hálafáját a festés és a ragasztás technikájával. Felidéztük az őszi évszak jellegzetességeit, a kirándulás szépségeit, az ott elhangzott és látott érdekességeket, és a lassan aludni térő természet hangulatát. Az erdőben gyűjtött termésekkel, fahánccsal, mohával pedig megvalósítottuk a csoport hálafáját, természetes alapanyagokból!
Mórahalom Város Önkormányzata Napköziotthonos Óvoda
Már középső csoportban is foglalkoztunk a hála szó jelentésével. Nem is gondoltuk volna, hogy mennyire megfoghatatlan szó, de a gyerekek mégis meséses ügyesen megfogalmazták gondolataikat, miért is lehetnek hálásak. ” Az anyukámért….azért, hogy van mit ennem…..a játékaimért……az óvodáért……”
A hálafa története során beszélgettünk a mese tartalmáról, az állatok miért is lehetnek hálásak a fának.
Megfogalmaztuk, hogy egy nap mennyi mindenért lehetünk hálásak.
Hálafát színeztünk, amit a segédanyagok munkafüzetében találtunk.
Mórahalom Város Önkormányzata Napköziotthonos Óvoda
A kézműveskedés során a gyerekekkel varázsszemüveget készítettünk, a minta ritmikus sor ragasztásával készült. A mese meghallgatása után kipróbáltuk a szemüvegeket, melyeken keresztül szépnek és csodálatosnak láttuk a világot.
Játszottunk Szomorú Szilárddal és Boldog Blankával.
Az órát beszélgetőkörrel kezdtük, ahol a gyerekek a hálával kapcsolatos saját történeteiket mesélték el. Ezt követően a történeteiket rajzban is megjelenítették. Miközben a rajzok készültek a gyerekek izgatottan meséltek egymásnak a nyár legszebb pillanatairól.
Az elkészült rajzokat egy közös tablóra ragasztottuk és közösen meghallgattuk a Jól érzem magam című dalt. Jó hangulatban zártuk az órát.
Marcali Noszlopy Gáspár Általános és Alapfokú Művészeti Iskola
A foglalkozás elején megbeszéltük a kis elsősök nyelvén, mit jelent az optimizmus szó. A saját kis életükből meséltek példákat. Újságpapírból építettük meg az átjárót a mocsár felett. A papírlapok szimbolizálták az optimizmus és pesszimizmus szigetét, amiről tovább kellett lépni. A cél az volt, hogy eljussanak a mocsár végéig. Ezután megrajzolták az optimista esernyőt, melyet a fejük felé tartva, minden sikerülhet. Végül megnéztük Az ajándék c. kisfilmet, melyben egy mozgássérült kisfiú egy mozgássérült kutyát kapott ajándékba. Megbeszéltük a történetet, ami nagy hatással volt a gyerekekre. Ismét egy vidám foglalkozást sikerült létrehoznunk.
Táncsis Mihály Gimnázium és Alapfokú Művészeti Iskola Kanizsai Dorottya Általános Iskolája
Iskolánk 7.a osztályos tanulói kisfilmre vették, mi a különbség az optimista és a pesszimista szemlélet között. A film készítée közben megbeszélték azt is, mennyivel könnyebb a pesszimista, kritikus szemlélet, olyakor milyen nehéz, és még figyelmet igényló magatartás az optimista. Mi jó úton járunk.
Szeptemberben még az óvodai szokásokkal a társakkal, a felnőttekkel ismerkedtek a gyerekek, ezért a téma tényleges feldolgozását a hónap utolsó napjaira terveztem. A hónap második felétől tudatosan gyakran, helyzetnek megfelelően használtam a hála kifejezést, annak érdekében, hogy a gyerekek ismerkedjenek magával a szóval, valamint azokkal a szituációkkal, melyben a szóhasználat releváns. A figyelmüket ráirányítottam azokra az apró csodákra, melyek a mindennapokban körülvesznek minket, amelyekért hálásak lehetünk. A sün, akit meg lehetett simogatni című mesét választottam, hiszen rövid terjedelmű, könnyen követhető és a téma szempontjából is megfelelő. A mese kapcsán, illetve képek segítségével beszélgettünk érzésekről, érzelmekről. A gyerekek megfogalmazták, hogy mit érezhetett a sün, amikor nem simogatta meg senki és mit, amikor a nyuszimama megsimogatta. A tevékenység indításához két relaxációs gyakorlatot választottam, a záráshoz pedig Bagdi Bella: Ha boldog vagy mutasd meg…c. dalát. Beszélgettünk arról, hogy ki és mi okoz nekik boldogságot, ki és mi iránt éreznek hálát. A nagyobbak közül mindenki, még a bátortalanabb gyerekek is szívesen megfogalmazták amiért hálásak az életükben. Az egyik kisgyerek számomra nagyon megható dolgot fogalmazott meg, ami a következő volt: „Én azért vagyok hálás az anyukámnak, mert a pocakjában voltam.”
Mindenki elkészítette a hálavirágot -volt aki többet is-,majd elhelyezte a hálafán, miközben újra megfogalmazta miért hálás.