…
Boldogságóra Alapprogram
Érsekcsanádi Napköziotthonos Óvoda
Süni csoport
Az első foglalkozáson a relaxációs gyakorlat (Hervad már a virágom, éled már a virágom) után beszélgettünk arról, mitől élednek fel a virágok. Éppen esős idő volt, rögtön a saját esőbotunk körbeadásával folytattuk a játékot (tavaly készítettük, közösen festettük rizzsel töltöttük) próbálgattuk a hangját: ha gyorsan fordítjuk át, „nagy eső, zuhé”, ha lassan fordítjuk lágy, csendes eső hangot ad. A következő feladat a mozdulatok körbeadása volt, a „Trópusi eső” hangját utánoztuk. Ez egy kicsit nehézkesen ment, mert a kiscsoportosok is velünk játszottak, de a második körben már jobban értették a játék lényegét. A végén a kisütő napocskát jelképeztük nagy, széles mozdulattal, és mosollyal.
A beszélgetős körben találgattuk, mit jelenthet az a szó, hogy „optimizmus”. Rövid magyarázat után elmesélhették, történt-e már valami rossz, félelmetes, kellemetlen dolog, ami aztán jóra fordult, vagy már nem is olyan félelmetes, rossz, ahogy visszatekintünk rá.
Nagyon találónak érzem az „Optimista esernyő” feladatban megfogalmazott mondatot: „ Az optimizmus olyan, mint egy esernyő. Megvéd bennünket a szomorú, aggódó gondolatoktól.”
Ennek segítségével a gyerekek is könnyebben megértették az optimizmus lényegét.
Elkészítették optimista esernyőjüket – újjal pettyezték, közben Bagdi Bella Pozitív gyerek vagyok című dala szólt..
A következő foglalkozáson visszatértünk az esernyő témához. A fejük fölött összekulcsolt kezük volt az esernyő, kék karikák a csoportban szétszórva a pocsolyák. Amíg a zene szólt – Alma együttes Zivatar lány – sétálhattak, táncolhattak, ugrándozhattak a pocsolyák körül, amikor a zene elhallgatott, beleugrottak a karikába/pocsolyába.
Sétáink során sok szép falevelet, ágacskát, termést gyűjtöttünk, ezeket használtuk fel az Átváltoztatás c. feladathoz. De készítettünk „képeket, mandalákat” terményekből is, melyeket a gyerekek morzsoltak, fejtegettek. Közben arról beszélgettünk, hogy az optimizmus is átváltoztatja a szomorú, szorongó gondolatainkat.
Kópé Klub
A nagycsoportosokkal a relaxációs gyakorlat után ellentétpárokat kerestünk. Ezután elmondhatták, milyen kellemetlen, feszültséget, félelmet okozó dolog történt velük, amiben mégis volt valami jó, vagy jóra fordult. De azt is elmondhatták, ha nem volt jó kicsengése a történetnek, hogyan lehetett volna megnyugtató a vége.
Nekik is idéztem az „Optimista esernyő” feladatban megfogalmazott mondatot: „ Az optimizmus olyan, mint egy esernyő. Megvéd bennünket a szomorú, aggódó gondolatoktól.”
Velük is eljátszottuk a pocsolyás játékot (lsd. Süni csoport), majd kiszínezhették saját optimista esernyőjüket, miközben Bagdi Bella Pozitív gyerek vagyok c. dala szólt.
A téma feldolgozása során a gyerekek saját kis életükből is említettek eseteket. Ezekkel a példák is segítették a téma megvalósítását, az optimista életszemlélet alakítását. Sok pozitív mondat elhangzott az órákon, ami aztán felkerült a táblára. Innen is választhattak, ami aztán rákerült a saját kis esernyőjükre. De azt is megbeszéltük, hogy akkor is jussanak eszekbe ezek a mondatok, ha az élet nehézség elé állítja őket.
Örömmel vettem a részvételt a programban. Kíváncsivá tett, hogy az óvodás gyermekek hogyan élik majd meg a boldogságórás tevékenységeket.
Ebben a tanévben 3-4 éves, kiscsoportos korú gyerekek óvónénijeként először a tematika szerinti hála gyakorlását éltük meg. Az előkészületek alatt kidolgoztam a tevékenység menetét, elkészítettem és előkészítettem a szükséges eszközöket (képek, papírok, magnó, zene letöltése).
Feszültségoldásként egy mozgás alapú relaxációt végeztünk
– „Körbe-körbe-karikába” – nagy papírra közösen rajzoltunk
– „Napra forgó a napraforgó” – körbe ülve törzsünket elfordultunk
– „Lemegy a nap, lankad a kar, a törzsem pihenni akar” – körben ülve lehajoltunk a földig
Mozgással folytattuk, mégpedig a Boldogságmondókát mondtam a gyermekeknek, a végén megölelték a kiválasztott társukat. Többször ismételtem a mondókát és a gyerekek mindig más társukat ölelték meg. Ezzel az érzelmi intelligenciájukat és a szociális készségüket is fejlesztettem.
Egymásnak adogattuk a hálaleveleket – adás-kapás, „tessék-köszönöm” kifejezésére tettem a hangsúlyt, hiszen ebben a korban még nehéz kommunikálniuk a hála érzését.
A „Maci bajban van” történetét érdeklődve hallgatták, amit a gyerekek előtt báboztam el.
A befogadás elejétől nagyon szeretnek a saját szintjükön rajzolgatni, színezgetni és örömmel színezték ki a hála szimbólumát, amit felragasztottunk a hálalépcsőnk első fokára.
Egész nap folyamán többször hallgattuk a „Szép nap, ölelj most át engem”, illetve a „Boldog vagyok” dalokat.
Örömmel tölt el, hogy szívesen hallgatják a cd-n található dalokat, mozognak, táncolnak rá.
Sikeres volt a kezdeményezés, délután mesélték a szülőknek, hogy ragaszthattak a lépcsőre és néhányan már elmondták a lazító mondókát is.
A gyerekek nagy igyekezettel rajzolták a „hála-szőlőszemeket.” Volt, aki még a nyári emlékeit idézte, de olyan is akadt köztük, aki már iskolai élményét örökítette meg. Az olvasásból kapott ötösért volt hálás!
Sok hiányzónk volt szeptemberben, ezért folyamatosan készültek a „szőlőszemek” . Ezért került sor most a „Hála-szüret” feltöltésére, mert október eleje lett, mire elkészültünk vele.
Lengyel Laura Óvoda Napsugár Tagóvoda
Mese gyertya és furulyaszót követően a Hálafa történetét meséltem el a gyerekeknek. Beszélgettünk arról, mikor érezzük mi is a szívünkben ezt az érzést. Ezt követően mi is elkészítettük a hálafánkat. A személyes hálám a mai napért, hogy az a kisfiú, aki nem szerette volna a festést kipróbálni, mégis kitörő örömmel fedezte fel ezt az technikát, az alkotás örömét.