A témát azzal indítottuk, hogy mindenki elmondhatta, milyen napja van, milyen lábbal kelt fel ma reggel. Többségének vidáman indult a napja, voltak azonban olyan gyerekek, akik nem érezték olyan jól magukat. Miután ezt megbeszéltük, bemutattam nekik Szomorú Szilárdot és Boldog Blankát. Kinek hogy indult a napja, ahhoz a csapathoz csatlakozott. Mókás feladat volt mosolyt csalni a szomorúak arcára, a gyerekek mindent megtettek azért, hogy a velük szemben álló szomorúak nevetésben törjenek ki. A smileyk megcserélésével az előzőleg boldog csapat is kipróbálhatta, kifejezhette a szomorúságot. Megbeszéltük ki mikor volt szomorú, és ki segített neki akkor megnyugodni. A következtetést könnyen levonták a nagycsoportosok: a szomorúság sem tart örökké. A gyerekek az előző évben megtartott foglalkozás során már ismerősen fogadták a ‘Pozitív gyerek vagyok’ dalt és örömmel énekelték (még a téma lezártát követő hetekben is). Tódi törpe meséjének meghallgatása után mindenki elkészíthette a saját varázsszemüvegét is.
Boldogságóra Alapprogram
A téma feldolgozását a közelünkben levő Duna-parton bonyolítottuk le.
Megérkezésünk után egy futóversennyel lazítottuk a gyerekeket, majd pihenésképp leültünk egy körbe. A séta alatt gyűjtött leveleket adtuk körbe az Add tovább falevelet játékhoz. Azt gondolták a gyerekek, milyen könnyű feladat lesz ez, de a játék során rájöttek, milyen nagy koncentrációt és odafigyelést igényel, hogy a levelek ne érjék utol egymást. A játék után mindenki kényelembe helyezte magát, hogy meghallgassa a Hálafa történetét. A mese után a kedvenc falevél körbeadásával mindenki elmondhatta azt, hogy ő miért hálás és egyáltalán mit is jelent ez a fogalom. Volt, aki a családjáért, testvéréért, barátaiért hálálkodott, volt aki azért, mert megtanult biciklizni és elhangzott olyan válasz is, hogy „azért vagyok hálás, mert vannak fák, amik jó levegőt csinálnak nekünk”. Ezt követően a Duna parton begyűjtöttük a legszebb köveket, kavicsokat, amikből az óvodában elkészíthettük a hálaköveket. Közös énekléssel (‘Szép nap’) zártuk a foglalkozást.
A novemberi hónap igencsak változatosra sikerült abban a tekintetben, hogy hol én voltam betegszabadságon, hol pedig a csoportom nagy része. Ennek ellenére, még ha kevesen is voltunk sikerült megvalósítanunk a Boldogságórát.
A ráhangolódás zenehallgatással kezdődött, majd a társas kapcsolatok felvezetésére érzékenyító kisfilmeket vetítettem a gyerekeknek elfogadásról, és befogadásról, közösség erejéről, a baráti és egyéb kapcsolatokról. Ezekről beszélgettünk.
A gyerekek nagyon aktívak voltak, szívesen bekapcsolódtak a tevékenységbe.
Az egyik fő célom az volt, hogy az osztály tagjai ismerjék meg jobban egymást. Ezért elkészítettük a munkafüzetben található ismerkedős feladatot, ami kapcsán olyan osztálytársatt kellett keresni, akire az adott állítás igaz. Jót beszélgettek. Úgy gondolom, hogy szükségük van ezekre az alkalmakra. A jelenlegi helyzetben még inkább felértékelődött a társas kapcsolatok fontossága. Házi feladatként hála levelet kellett írniuk valakinek, akinek hálásak, majd át is kellett adniuk. Szívet melengető volt számomra, hogy én is kaptam levelet.
Szerettünk volna tenni valamit a közösségért, ezért részt vettünk az iskola dekorálásában. Egy téli kis házikó renoválását vállaltuk. 🙂
Zárásként meditációs zenét hallgattunk.
Veszprémi Egry Úti Körzeti Óvoda
Elkészültek a családok számára készített szeretet mécsesek.
„Karácsonyi mécses, mily fényes a lángja
Pillanatnyi békesség, a szeretet csodája,
Együtt és egymásért tápláljuk a lángját.
Őrizzük meg szívünkben a karácsony varázsát!”
Szabó Péter Dr.
Karácsonyi mécses (részlet)
” Segítsünk másokon! Mert a mások is mi vagyunk.” /Martin Luther
A decembert mindig átöleli az adventi időszak. Ez az időszak nemcsak a várakozás, reménykedés időszaka, hanem a segítő cselekedet időszaka is lehet, ugyanúgy ahogy az év mindennapja.
Igazán szerencsés , hogy a boldogságórákon éppen a boldogító jó cselekedetek téma kerül elő.
Több éven keresztül gyűjtöttünk , vettünk részt a „cipősdoboz” ajándékozásban. Jó volt látni , megélni a gyermekek, szülők részéről az önzetlenséget, segítségnyújtást.
Két éve iskolai szinten a „Válts egy csokit mosolyra!” gyűjtésben veszünk részt. Az összegyűjtött édességek, játékok az állami gondoskodásban élő gyermekekhez kerülnek.
Évek óta segíti iskolánk, egyik kolléganőnk vezetésével a szomszédos településen lévő kutyamenhelyt. Rendszeresen támogatjuk őket kutyaeledellel, takarókkal, szükséges egyebekkel . Egész évben kupakokat gyűjtünk , az ebből befolyt összeg szintén a menhelyhez kerül.
Osztályszinten az adventi felkészülés jegyében van egy „boldog barát” játékunk. Hetente kihúzzák a gyerköcök a pajtásuk nevét, és észrevétlenül, titkosan segítenek neki. Péntekenként megbeszéljük, hogy vajon kik ismerték fel a „boldog barátot”, akit „angyalkának” is hívhatunk. Miből jöttek rá, milyen segítséget kaptak egymástól.
A karácsonyi ajándékozás sem egyénre szóló. Jó bevált szokásunk, hogy mindenki , mindenkit megajándékoz valami aprósággal. Mindezt egy ajándéktölcsérben gyűjtjük, amit persze mindenki saját maga készített el.
Igazi öröm látni és megélni minden évben, hogy mennyire örülnek a gyermekek egymás apró, de szeretetteljes „kincsének”.
Az adventi naptárunk is saját készítésű. A csoki mellett egy „szeretetrajz” +mese, is kihúzásra kerül. Így mindenki , más rajzát kapja meg ajándékul.
„Azért van az ünnep, mert nem lehet csoda nélkül élni!” A csodákért pedig mi is tudunk tenni!
Mindenkinek boldog, szeretetteljes karácsonyi ünnepet kívánunk!
Együtt! – A társas kapcsolatok egyik alapja az együtt eltöltött, megélt idő. Egy osztály életében létfontosságú a közösségépítés. Mindezt segítik a közös programok, a szabadidős játékok. A tanórákon a drámajátékok, a csoportmunkák. A boldogságórák mindezt megtámogatják . Az őszi hónapok mindig eseménydúsak iskolánkban, osztályunkban. Októberben többször kirándultunk , túráztunk . Sajnos novemberben sokat betegeskedett az osztály, de az előtte lévő két hónapunk igazán élménydús volt, a társas kapcsolatok ápolását a változatos őszi programok alatt folyamatosan gyakoroltuk, megéltük. Például meglátogattuk Budapesten a Mesemúzeumot, amit szívből ajánlunk mindenkinek. A mesehősök hétpróbája igazi közösségépítő foglalkozás. A sulis Őszi Kavalkádunk minden osztályunknak igazi kihívás, hisz tanítók nélkül, önállóan közlekedve, összetartva, egymást segítve végzik el a feladatokat a gyerekek. A közösségépítő játékaink a mindennapok részei, tanórákon, a boldogságórákon és a délutános szabadidős tevékenység alatt is sokat játszunk együtt, közösen.
Ha akarod együtt szállhatunk! Együtt mindenre képesek vagyunk. Ebben a szellemiségben teltek a napjaink az iskolában a novemberi hónapban. Megtanultunk közösen működni, hasonlóan a madarakhoz. Elkészítették a gyerekek a lúdaikat, és próbáltuk megtapasztalni, hogy milyen is szinkronban mozogni, figyelni egymásra. Szerintem nagyon jót tett ez a feladat a kis csapatunknak. Vigyázniuk, figyelniük kellett a másikra. Szorosabb kapcsolat alakult ki a gyerekekben. Azóta ezt minden nap tapasztalom.
A gyerekek szerint a tanulság az, hogy együtt minden könnyű és mókás! 🤗
A decemberi boldogságórákat relaxációval kezdtük és meditálással fejeztük be. Mindkét alkalommal elénekeltük a hónap dalát. A gyerekek egymás nevét kihúzva angyalkává alakultak. A feladatuk az volt, hogy figyelmesebbek legyenek decemberben társaikkal. Vásárolni nem lehetett, esetleg saját készítésű ajándékkal lephették meg barátaikat. Adventi vásárt szerveztünk, melynek bevételével rászorulókat támogattunk.
Sajószentpéteri Kossuth Lajos Általános Iskola
Iskolánk csatlakozott a MosolyManók kampányához. Összesen 84 “cipősdobozt” gyűjtöttünk a rászorulóknak. 84 gyermek karácsonyát sikerül így idén szebbé varázsolnunk! Igazán boldogító jócselekedetet vittünk véghez!
